Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban
Az első világháborúnak (a számnévi jelzőt alig két évtized múltán kénytelen volt az utókor a főnév elé tenni) könyvtárnyi irodalma van. 3 Ez az irodalom mind műfaját, mind forrásértékét, mind pedig minőségét tekintve meglehetősen változatos. A háború idején és közvetlen befejeztet követően keletkezett ún. memoár-irodalom kapcsán már Hóman Bálint felhívja a figyelmet arra, hogy ,,ember legyen a talpán, aki a hadi magántudósítók tömegtermelésének útvesztőjébe tévedve ki akarja majd válogatni az igazán értékes, megbízható, eredeti és a kor felfogását visszatükröző forrásműveket ". A Kuncz Aladár Fekete kolostora nem csak minőségét, katartikus voltát, emblematikus jellegét tekintve emelkedik ki ebből a sorból, hanem azért is, mert ,,oly korban" született, amikor a nagyhatalmak, a Trianon által sújtott és „megajándékozott" utódállamok érdekellentétét kihasználva, az országhatárok újbóli átrajzolásához készülődtek. 2. Magától értetődik, hogy a háborús tapasztalatok összegzésére közvetlenül a háború után egyik fél számára sem voltak meg a kellő feltételek. Magyar részről elég, ha a levéltári kutatások lehetetlenségére, Trianon sokkoló hatására — legfőképpen azonban a történelmi távlat hiányára gondolunk. A trianoni békeszerződés a Magyarországot érintő legsúlyosabb szankciók mellett számos egyéb, „kisebb" horderejű, de mindenképpen megalázó pontot is tartalmazott. így például az amúgy is minimálisra apasztott tisztikar — köztük az orvosi tisztikar — mindennemű elméleti továbbképzését megtiltotta. 5 Az igazsághoz hozzátartozik azonban, hogy e tekintetben a húszas évek közepétől kezdve a győztes hatalmak a kisebb „kilengéseket" már elnézték. 3. Ma már elmondhatjuk, hogy az első világháború gazdasági, társadalmi, politikai, diplomáciai és hadműveleti vonatkozásai kellőképpen tisztázódtak. Némi túlzással azt is mondhatnánk, hogy nincs Európában az az azóta talán kiszáradt patak menti csata, amelyről ne lenne tudomásunk. Sajnálatos azonban, hogy a háború orvostörténeti tanulságai mind ez ideig nem kaptak megfelelő hangsúlyt 6 és legkiválóbb orvostörténészeink is mintha illetőségi körükön kívüli3 Természetes, hogy a központi hatalmak és az antant krónikásai másként ítélték meg — és másként ítélik meg még ma is — a történteket. A. J. P. Taylor könyvének {Az első világháború krónikája. Bp. 1988, amelynek angol eredetije a magyar kiadást negyedszázaddal megelőzően jelent meg) szövegét, képaláírásait nem csak az angolszász szemléletnek az európaiétól lényegesen eltérő vonásaival magyarázhatjuk, hanem főként azzal, hogy Anglia — a háború befejeztével — a győztes hatalmak között sorakozhatott fel. 4 Berend Miklós: Harctéri napló. lsm. Hóman Bálint (Századok 1916, p. 403—406); ugyanitt Hóman Molnár Ferenc Haditudósításúva\ kapcsolatban , ,az emberi lélekben szunnyadó romantikus érzésekre ' ' utalva a szerző által ábrázolt alakokban olyan tulajdonságokat fedez fel, amelyek ,,Jókai bármely képzelet-szülte alakjának díszére válnának ' '. 5 A felemás állapotok érzékeltetésére talán elég, ha Bíró Henrik—Suhay Imre—Barabás Emil Honvédorvosi kézikönyv (Bp., 1925) című munkájára utalunk. A bevezető sorokat olvasva az az érzésünk, mintha a szerzői triász csupa Bach-huszár cenzori tevékenységét próbálná kivédeni. A könyv gerincét alkotó részben képzeletbeli csapattestek mozgatásával, különböző szituációs helyzetek teremtésével kapnak útmutatást a jövő honvédorvosai. A csapatorvosok adminisztratív jellegű kötelességeit, előírásait tartalmazó harmadik fejezetben a rendes, időszaki és esetenkénti — kötelező — előjegyzések, illetve jelentések száma 37 (!). 6 Németország e tekintetben jóval előrébb járt, vö. O. v. Schjerling: Handbuch der ärztlichen Erfahrungen im Weltkriege, Bd. I—II. Chirurgie (Leipzig 1922).
