Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Plavecz Tibor: Magyar honvéd- és katonaorvosok tapasztalatai az első világháborúban

MAGYAR HONVÉD- ÉS KATONAORVOSOK TAPASZTALATAI AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚBAN PLAVECZ TIBOR 1. A háború kirobbanásához vezető gyújtózsinórt nem 1914-ben, hanem jóval előbb, a múlt század utolsó harmadában fektették le Európa ölében. Ama bizonyos szarajevói merénylet, amelyet több millió ember halála követett, csepp volt a tengerben, és minden józanul gondolkodó ember számára még ürügyként is kevés egy, a világ valamennyi földrészét érintő háború meghirdetéséhez. Nem érthetünk egyet azzal az itt-ott még ma is megnyilvánuló felfogással, amely szerint ez a háború — a második világháború borzalmaival összehasonlítva — csak afféle „lovagi torna" lett volna.

1 Ha összehasonlításról beszélünk, akkor ezt nem a második világháborúval, hanem az ezt megelőző háborúkkal kell megtennünk: éppen ez volt az első, amelyből a „lovagi torna" összes kellékei hiányoztak. Nem emberek harcoltak egymás ellen, hanem hatalmas gép-monstrumok; ekkor jelentek meg először a páncélautók, tankok; a hagyományos fegyverek arzenálja eddig soha nem használt harcászati eszközökkel bővül; tengeralattjárók épülnek, amelyekkel szemben kezdetben a szokásos hadihajók tehetetlennek bizonyulnak; az elején csak felderítésre használt repülőgépek nem sokkal később mázsaszámra dobják le bombáikat; ekkor kerül sor a vegyi háború, a különféle mérges gázok harci bevetésére, sőt a „biológiai háború" egy sajátos formájával is találkozunk.

2 Az újabb és újabb pusztító eszközök megjelenése szükségszerűen vezetett a háború és a hadviselés fogalmának átértékeléséhez. Ellentmond a „lovagiasság" legelemibb szabályainak a korábban kötött nemzetközi konvenciók (pl. genfi egyezmény) semmibe vétele — egyáltalán, a szemben álló felek célja ekkor már nem az ellenség visszaszorítása, harcképtelenné tétele, hanem totális megsemmisítése volt. Igaz viszont, e tekintetben a hazájában maradt, fegyver nélküli civil lakosság általában biztonságban érezhette magát: Rotterdam és Coventry, Drezda és Hirosima már a második világháború jelképrendszeréhez tartozik. 1 Nem állítjuk ezzel azt, hogy a háború kezdetén ne mutatkoztak volna ilyen irányú gesztusok. A repülőgépet már 1914-ben használták harcászati célokra — de csak felderítésre. A pilóták szorgalmasan rajzolták térképeikbe az ellenséges csapatok lövészárkainak vonulatait, és ha netán ugyanezt a feladatot végző ellenséges géppel találkoztak, békésen integettek egymásnak. (Horváth Árpád: Korok, gépek, feltalálók. Bp. 1966, p. 380) 2 A nyugati fronton az állóháború kialakulásával a franciák egy meglepően hatásos „biológiai fegyvert" vetettek be: a németektől elfoglalt területekre fertőzött — köztük szifilisszel fertőzött — prostituáltakat telepítettek. E hadművelet eredményességét a közkatonák és a tisztikar állományában egyaránt jelentkező gyors és drasztikus megbetegedések igazolták: viszonylag szerencsésnek mondhatta magát, akinél a betegség a nyolc napon belül jelentkező tipikus tüneteket produkálta.