Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum
viselő, a késő középkor és a reneszánsz idején igen sokat olvasott írásában kifejti, hogy a logika, természetfilozófia és az asztronómia tudása az eredményes orvosi tanulmányoknak alapvető feltétele. A Conciliator az egyetemi statútumokat, illetve az itáliai oktatási gyakorlatot tükrözi 28 . Ez a Conciliator első ,, differentia '-jában leírt kapcsolat lett a követekező évszázadok orvosi fakultásának modellje. Az itáliai Arisztotelész-recepcióval, sőt asszimilációval szemben a 16. század elején a francia és a német egyetemek filozófiaoktatása még hagyományos maradt. Mind az artes fakultás alapvető, mind az orvosi karon quasi kiegészítő, folytatólagos filozófiaoktatás nemcsak integráns, de egyúttal meghatározó része is volt az orvosi tananyagnak. A sensu striction orvosi tárgyak tanulásának alapját alkotta 29 . Az itáliai egyetemek ars fakultásán előbb logikát, majd filozófiát praelegáltak, amire az orvosi stúdium közvetlenül épült a matematika, latin irodalom, majd a görög nyelv lekciói mellett. A bolognai és páduai 14—15. századi és a pisai 16. századi statútumok ezt világosan rögzítik. 30 Ez a struktúra a 16. század folyamán végig hasonló volt. Nem jelentett persze egységességet: a tankönyvek az artes és az orvosi fakultáson is sok változatosságot mutatnak. Volt ahol a teljes Organont követelték. Egyes egyetemek orvosi fakultásán az egész Physicát előadták, míg másutt — s ez volt a gyakoribb — csak az Analytica posteriora volt a lekció tárgya. 31 A sorrend azonban mindenütt azonos volt: a logikától a filozófián keresztül vezetett el a medicinához. A medicinát megelőző logika, mint ordo primus, a természetfilozófia pedig, mint ordo secundus nem hierarchikus különbséget jelentett a filozófia és a medicina között, ahogy a theoretica és a practica curriculumbeli megkülönböztetése sem fontosságuk szerint differenciált. A filozófia-stúdium jelentőségét az orvosok a 18. század végéig terjedő időszakban soha nem vitatták 32 . Az arisztotelészi filozófiát (s a morálfilozófiát általában) nem az egyetemeken, legkevésbé az orvosi karokon támadták. A kritika kívülről jött, az újplatonikusoktól. Az orvosok filozófia stúdiumát ez alig érintette. Még Gianfrancesco Pico délia Mirandola (1469—1553), a keresztény tanokra szerinte károsan ható filozófia kifejezett ellenzője is kénytelen a jó orvosi képzéshez szükséges filozófia javára engedményt tenni 33 . G.F. Pico azt írja, hogy egy, a pla28 A Conciliator 1526. évi velencei kiadása alapján írja Schmitt op.cit. p. 245 29 Ezt fejtegeti M. Grabmann egy általa közölt anonym kézirat ,,Tractatus quidam dephilosophia et partibus eius" ismertetésében. A kézirat a kor ama véleményét tartalmazza, mely , ,die Koordinierung der Physica (Medizin) und Scientia legum als Fachwissenschaft erlebt": v.o. Grabmann, M.: Die Geschichte der Scholastischen Methode Uli (Freiburg, 1909), idézi Wolter, H.: „Geschichtliche Bildung im Rahmen der Artes liberales" in: Koch, J. (hrsg.): Artes liberales (Leiden-Köln, 1976) 30 A statútumokat Id. Gherardi, A. (ed.): Statuti dell'universitá et studio Firenze (Firenze, 1881, repr. Bologna. 1973). Az 1543-ból származó pisai statútumokat kiadta Buonamici F : „Sull'antico statuta della universitá di Pisa" Annales delle universitá Toscana 30 (1911) III—XVII, 1—80 31 Schmitt, Ch.B.: „Aristotle among the physicians" in: Wear, A.—French, R.K.—Lonie, M. (eds.): The medical renaissance of the sixteenth century (Cambridge, 1985) p. 4 32 Számos 15—17. századi orvostanár pályafutása maga is a tantárgyak előadási rendjét mutatja. így a pl. Ulysses Aldrovandi (1522—1603) 1554/55 tanévben logikát, az 1555/56 tanévben filozófiát adott elő. A következő években kezdte előadásait a medicina theoretica és a botanika tárgyköréből. V.o. Dizioniario Biografico degli Italiani, ed. G. Montalenti (1960) vol. IL p. 118 ff 33 , ,Medicus enim aphilosopho principia et fundamenta haurit medicináé, multaque mutuatur, quibus ad conciliandam sanitatem utatur (De studio divinae et humanae philosophiae), I. 5.; G.F. Pico: Opera quae extant omnia (Basel, 1605) kiadása alapján a szöveget közli Schmitt op.cit. p. 248
