Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről
c belső erjesztő mozgásfolyamatnak a must belső járataiból kilökődnek és kiáramlanak. Ebből viszont szükségképpen következik, hogy az édes nedv részeinek szövedéke és szerkezete érintetlen és ép marad és részekre válása meghiúsul. Ha azonban nem minden légi-étheri és szubtilis nedv-principium párolog el az erjedés során, hanem egy része fönnmarad, akkor, noha az erjedés heves folyamata gátlódik, mégis folytatódik valamilyen enyhébb és lágyabb fajta erjedés, miáltal az utóbb bekövetkező tisztulás és szeszképződés ezeknek az édes boroknak az esetében enyhébb módon megy végbe. § XIX. Miután tehát eképpen magyarázatot adtunk a magyar borok édességére, immár legyen szabad levezetnünk és meghatároznunk — már sokkal egyszerűbben és világosabban — e borok különös hatásait és erényeit is. Az édes és nemes borok tehát, mivel sem sav nincsen bennük, és szesztartalmuk sem túl magas, hanem inkább mérsékelt, igen kedvező és jótékony hatással vannak az emberi szervezetre, hiszen minden, ami édes és mérsékelt, igen kedvező hatású a táplálkozás és az elveszített nedvek pótlása szempontjából. A tej is például nagyon tápláló, mely orvosi szempontból szintén édesnek számít. Ezért hát az ilyen borok igen jót tesznek, mivel a tápnedvet mérséklik, közepes szesztartalmúvá és magas tápértékűvé teszik, így hát, ha mérsékelt mennyiségben fogyasztják őket, a nedveket kétségkívül a táplálkozásra alkalmassá formálják, s az ereje vesztett, száraz, sőt a beteg testet is táplálják, erősítik s magához térítik. Az orvosok és a bölcs ókor tehát teljes joggal nevezte az ilyesfajta borokat az „öregek tejé' L nek, hiszen az öregek igen rászorulnak arra, hogy erejüket visszaszerezzék. Fogyasztásuk továbbá igen egészséges és hasznos az olyanok számára is, akik vagy túlságos vérbőség, vagy sokáig tartó, s különösképp akut betegség, vagy fáradság hatására testük és lelkük nedveit és erejét elveszítették, illetve akiknek erejük helyreállítására és energiáik pótlására van szükségük — persze csak akkor, ha étellel együtt és bár sűrűn, de csak mérsékelt mennyiségben fogyasztják. Továbbá, ha az emésztés ereje csökken, ha savas nedvek árasztanak el mindent és a gyomor megreked és görcsöl, az ilyen borok igencsak kívánatos hatásúak. Szubtilis szesztartalmukkal ugyanis színt kölcsönöznek az embernek, ragacsos édességükkel a sav hatását mérsékelik és síkossá teszik a belek fedőszöveteit, úgyhogy a salakanyagok útja és áthaladása könnyebbé válik. Ezért igen javai Iható a méhgörcsösöknek, ízületi betegeknek, köszvényeseknek, akiknek a savanyú borok egyébként igen rosszat szoktak tenni, az ilyen bor azonban, mint azt a mindennapi tapasztalat is bizonyítja, nagy könnyebbséget hoz nekik, noha kétségtelen: ezek a betegségek, melyek a borkősavak és a sók összetapadásából 32 erednek, igen makacsok. Mivel tehát az első régióban összegyülemlett sav hatását annál jobban enyhíti és akadályozza valami, minél kevésbé tudnak egyesülni és összekapcsolódni a vér kén- és föld-tartalmú részecskéi: az ilyen borok a borkősav képződést és az ezt létrehozó okokat is megelőzik és megszüntetik. Ehhez járul még, hogy a belek és a gyomor idegdús és bonyolultabb szerkezetű szöveteinek igen jót tesznek, mert lágy ragacsukkal úgy beborítják e szöveteket, hogy az odajutott maró, savas nedvek nem árthatnak nekik, illetve a már meg32 Ez az egyetlen hely, ahol Hoffmann e traktátus során a betegségeket kemiatrikus módon határozza meg. Az efféle, ,,sógyülemmel" összefüggő betegségek közé az'ízületi bántalmakat, a görcsöket, a reumát vagy a csontösszenövéseket sorolták. Bár meggondolandó, hogy Hoffmann maga a sókról szóló disszertációjában minden sófajtát egyetlen aetheri sótól származtat, tehát nem biztos, hogy kémiai hatás eredményének tulajdonítja a betegséget. (De generatione salium. Op.Omn.IV.566)
