Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről

fajta, mégpedig azért, mert az efféle homokos, meszes és sziklás föld tartja meg legtovább a nap sugarait, melyek odalenn összegyűlvén a szőlőgyökereket lágy melegbe burkolják, s így megkönnyítik a táplálék útját a növény minden pórusába. Azután meg, mivel az ilyesféle talajon, a nedvesség és az esővíz mint szűrőn hatol át, nem csak finomabbá válik, s nem csak apró részecskékre oszlik, de nagyobb s durvább részei is kiválasztódnak s visszamaradnak, ezáltal a tápnedv sokkal szubtilisabbá lesz.

27 Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az efféle hegyi- és szőlőtalajt minden három vagy négy évben iszappal és trágyával jól meg kell dolgozni. Ezek ugyanis azt a zsíros és kénes princípiumot erősítik, amely nélkül semmiféle termékenység nem létezik. Ennek az olajos és kénes anyagnak a tisztításához és szubtilitásához is sokban hozzájárul a homokos és meszes talaj. Ahol ugyanis a föld túl zsíros, iszapos és ragacsos, ott sem az esővíz nem tisztul meg eléggé, sem a talaj kéntartalma nem lesz eléggé szubtilis, hanem szűretlenül és kevésbé tisztán jut a növény és a szőlő csövecskéibe és pórusaiba. Úgy véljük tehát, s nem is indokolatlanul, hogy a talajtípusok különböző fajtáitól függ a borok íze, egészséges vagy egészségtelen mivolta. Az is köztudott ugyanis, hogy íz és illat tekintetében hihetetlenül különböznek egymástól a rajnai, frank, magyar, moseli borok, egyik egészségesebb, a másik kevésbé az — aki pedig ezt a különbséget a talaj számlájára írja, nem téved nagyot. Alig írható ugyanis le, milyen eltérő s teljesen különböző lehet a talaj vagy a termőföld természete és jellege, ami már csak színéből, szagából, szerkezetéből, állagából, porhanyósságából, tömörségéből, de lepárlás vagy egyéb mechanikus és kémiai eljárás segítségével is könnyedén megítélhető. Csoda-e hát, hogy olyan szőlőskertek, amelyek ugyanarra az égtájra néznek, ugyanolyan magas hegyen találhatók, s ugyanolyan szőlőfajtákból állnak, minőség, egészségesség, íz és áthatóság tekintetében erősen különböző bort hoznak? Hogy e jelenség megvilágítására csak egyetlen példát hozzunk: köztudomású, hogy a Moguntia

28 vidéki, Hochheim, Kochheim és Kassel falvak környékén termő borok egyfajta szőlőből készülnek, kezelési módjuk megegyező, ugyanaz a nap érleli őket, mégis igen különböző minőségűek, úgyhogy a hochheiminek sokkal magasabb az ára, mint a kochheiminek, ez pedig sokkal drágább, mint a casseli. Mivel azonban mindennek megvan a maga oka, igen valószínű, hogy e különbségek a talaj különbségeire vezethetők vissza: márpedig ez nem annyira nyilvánvaló dolog. S mivel a magyar bornak is van valamilyen sajátossága, amelyben fölülmúlja a többit ízében és illatában, s a belőle párolt szesznek is egyedülálló az íze s illata, nem lehet kétséges, hogy ennek oka a sajátos termőtalajtípusban rejlik. § XVI. De térjünk most már a magyar bor tulajdonságainak bemutatására, s elsősorban a tokajiéra, amely ugyancsak különleges ital. Többféle bor létezik ugyanis, pl. a rajnaiak vagy a moseliek, amelyek kiváló vizelet- és hashajtó hatásúak. A magyar borok ezzel szemben izzasztó, sőt verítékontó hatásukban múlják fölül a többi bort, amit minden egészséges ember kipró27 A szubtilitás szintén fontos hoffmanni fogalom: H. szerint ugyanis minél „finomabb" valami, minél „tisztább", annál magasabb rendű, annál értékesebb. E platonikus-gnosztikus típusú szemlélet természetfilozófiájának alapja és kiindulási pontja. Konkrétan viszont ezúttal csupán arról van szó, hogy minél „szubtilisabb" a nedv, annál könnyebben áramlik a járatokban, tehát annál egészségesebb. 28 Moguntia — Mainz latin neve.