Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről

folytán általában többet érnek, mint az egyéb fajták. Mert ugyan ki ne tudná, hogy Frankföldön a würzburgi, wertheimi és a klingenbergi borok, amelyek mind a Majnával szomszédos hegyeken teremnek, jobbak a többi bornál. A Rajna környéki hegyekben pedig a bacharachi, a rudelsheimi, a laubenheimi, a johannesbergi és a többi hasonlófajta terem.

26 A Moselkörnyékiek közül híres a dusemundi és a selleri, a Kocher folyó mentén pedig a legnemesebb Neckar-vidékiek nőnek, azokban a hegyekben meg, amkelyeken az Elba folyik keresztül, a legjobb cseh és meisseni borok találhatók. Hasonló a helyzet az osztrák borokkal is: ezek legjobbjai a dunavidéki hegyekben teremnek. Ennyiből is kiviláglik, miért a legjobbfajták a Fertő-tó környéki borok, ami pedig az előbb említett felső-magyarországi, illetve hegyaljai vidéket illeti, ahol a legnemesebb, illetve tokaji bor terem, az pedig több folyam, leginkább a Tisza szomszédságában terül el. § XIV. Most pedig a folyamokkal szomszédos hegyekben termő borok egészségességének és kiválóságának okait kell megkeresnünk, s annak is okát kell megadnunk, hogy a sík és alacsonyabban fekvő vidékeken miért nem teremnek ilyen jó borok. Mi azon a véleményen vagyunk, hogy a borok minősége és egészséges mivolta a Nap erején kívül attól is függ, milyen lágy és finom a szőlővesszők tápláléka. Mivel pedig a növények tápláléka vizet és finom ként tartalmazó zsírrészecskékből áll, könnyen arra következtethetünk, hogy az, ami a tápnedv finomságát elősegíti, és ami lágyabb és könnyebb víz- és kéntartalmú zsírrészecskékről gondoskodik, az a legjobb a bor nemessége és egészséges mivolta szempontjából is. Már pedig, mivel a hegyek ki vannak téve az éjjeli harmatozásnak, ami a folyók környékén a legdúsabb s igen szubtilissá alakított, étheri princípiummal keveredett vizet eredményezi, nem csoda, ha a hegyvidékeken jobb szőlő terem, hiszen a harmat a legnemesebb szőlők tápanyaga. De el kell ismernünk, hogy az éjjeli harmat magában nem elegendő a szőlőtövek táplálásához: esővíz kiegészítésre is szükség van, mert ez teljesebb táplálékot biztosít a szőlőtőnek. A különbség abban rejlik, hogy ha a bő esőzés a sík talajon meggyűlik és ott, üledéket és rothadékot gyűjtve magába sokáig áll, igen tömör és tisztátalan táptalajt eredményez. Ahol azonban a szőlőtermő talaj megnedvesedése után a víz hamar elszivárog, sem eliszaposodás, sem rothadás nem következik be. § XV. Feljebb már mondtuk, hogy a talaj természete és jellege is sokat számít a tekintetben, hogy milyen, nemesebb vagy nemtelenebb bor terem: ezt most bővebben és pontosabban is kifejtem. Tapasztalat bizonyítja ugyanis, sőt szemmel is látható, hogy a legkiválóbb borok termőtalaja, teremjenek akárhol a földkerekségen, nem túl zsíros, tömör, iszapos, fekete és ragacsos, hanem inkább sziklás, homokos, meszes vagy porhanyós kőzet. Első látásra az ilyesfajta talaj igencsak terméketlennek és meddőnek tűnik, s kevéssé alkalmasnak arra, hogy növényeket vagy gyümölcsöket hozzon s bennök bővelkedjék. Ám a szőlővel mégis másképpen áll a dolog: a nemes nedvet termő szőlőnek legalkalmasabb talaja éppen az ilyes26 A rajnai borokról Hoffmann önálló tanulmányt írt, 15 évvel korábban. „Dissertatio de natura et praestantia vini Rhenani in medicina" (Halae, 1703, Op.Omn. V.341—355.), mely tartalmilag és szerkezetileg egyaránt igen emlékeztet a jelen traktátusra.