Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről
§ XI. Ám nem csupán a nap mégoly lángoló heve alkalmas a legjobbfajta borok termesztésére. Vegyük csak szemügyre azokat a vidékeket, amelyek a 35. és a 15. szélességi fok között találhatók, s melyek közt Barbariát, Líbiát és Indiát említhetjük itt: ezekre a helyekre ugyanis súlyosan nehezedik a heves napsütés. Itt pont ugyanolyan ritkán terem meg a bor, mint északon, s ami terem, az sem olyan kiváló minőségű, mint a mérsékeltebb égövi, amely — mint említettük — Magyarországon és egyéb vidékeken terem. De ennek a jelenségnek is megvan a maga oka, mert ezeken a forróégövi tájakon ritkább az eső, ha viszont megered, több hónapig tart, s nagy áradásokat okoz: az így megöntözött földek meglehetős termékenyek lesznek. Márpedig mindenki jól tudja, hogy leginkább az esővíz képes táplálni és tápanyaggal ellátni a növényeket s kiváltképpen a szőlőt. Ha tehát kevés az eső, s a szőlőtő nem kapja meg a néki kellő táplálékot, a nap túlságos hevétől szinte kiég, ha viszont az eső állandóan zuhog, a forró napsütés fog hiányozni, hiszen a túlságos nedvesség sem tesz jót a növények termékenysége és érése szempontjából, hanem inkább mérsékelt nedvesség és hő szükséges hozzá. Ezért aztán a mérsékelt égövi vidékeken, ahol sem mérsékelt mennyiségű hőből, sem mérsékelt nedvességből nincs hiány, hozzák a palánták, növények és szőlőtövek a legjobbfajta termést. Az sem csoda hát, hogy Magyarország majd minden vidéket fellmúl termékenységben, s hogy a legjobbféle bor ebben az országban terem. A magyar tájon bizonyos időszakokban igen gyakran, s legkivált nappal, hihetetlen a meleg: ami azután a helybélieknek nagy gondot is szokott okozni. Ám még a legmelegebb napot is kissé hűvösebb éjszaka követi, s ekkor a páraalakban a légkörben összegyülemlett, s a napmelegtől igencsak finommá párolt víz harmat formájában alászáll, s az egész földet csodálatos termékenységgel járja át, végül szőlővérré és szőlőnedvvé válik. § XII. De a magyar bor kiválósága nem csupán az enyhe éghajlatnak és az éltető napmelegnek köszönhető: fontos szerepet játszik magának a termőföldnek jellege és állapota is. Hiszen a nemes bor termesztéséhez nem elegendő a kedvező éghajlat, ha nem járul ehhez megfelelő jellegű talaj, 22 mely jelentős különbségeket okoz a borok közt. Ahogyan ugyanis a gabonamagvak, érje őket a legéltetőbb napmeleg, dús termést aligha hoznak, ha nem megfelelő talajba vetik őket, a bor kiválósága és nemessége szempontjából is keveset ér még a legjobb időjárás is, ha kellő talajfajta nem áll rendelkezésre. Ahol viszont az élénk naphatást megfelelő talaj egészíti ki, a bortermés növelésében fantasztikus eredményeket lehet elérni. Mindenekelőtt tehát azt kell szem előtt tartanunk, hogy a legnemesebb és leghíresebb magyar borok, amelyek messze felülmúlják a többi nedűt, a keletre vagy délre tekintő, folyamok szomszédságában lévő hegyhátakon teremnek, ahol a föld ráadásul igen homokos és magas kéntartalmú. Az ilyen fekvés és az ilyen talajjelleg valósággal arra termett, hogy minél inkább elősegítse a legnemesebb fajta bor termelését. 22 A talaj vegyi elemzése ekkoriban jött „divatba' 1 : nem csak Hoffmann, hanem már korábban Raymann János Alám is írt ilyen tárgyú tanulmányt, később pedig Fischer Dániel (1695—1746) szentelt külön dolgozatot a tokaji szőlők talajának (1732). Az arisztotelészi eredetű, s Hoffmann által is elfogadott elméletben a talaj játssza ugyanis az anya által biztosított petesejt szerepét, mely passzív ugyan, ám a fejlődés materiális (a materia, 'anyag' szó a mater, 'anya' szóból származik!) föltételeit biztosítja.
