Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről
Márpedig jól tudjuk, hogy mind közül ezek az összefüggő és együvé tartozó vidékek termik a legjobb borokat. Ez nyilván nem is véletlen, hiszen az ezen a szélességi körön található földek, erős hevük miatt, mely mindenfajta szaporodásnak, termékenységnek s földből sarjadó növény növekedésének igen kedvező, majd minden más földnél termékenyebbek. Ennek a hőnek pedig a finomabb fajta nedvesség bősége és a napmeleg hatása az oka, amaz a táplálást és a növekedést, emez pedig a növekvő dolgok tökéletesedését, táplálékföldolgozását és érését segíti elő. Ezeken a vidékeken ugyanis a nap erősebb hatást fejt ki, mint más, északabbra található helyeken, hol a nap lagymatagabban süt. §X. A borfajták tulajdonságainak meghatározásában akkora ugyanis a nap szerepe és hatása, hogy a borok nemesítésében és javításában közrejátszó tényezők közt az első és legfontosabb hely az övé. 19 Amint ugyanis a napmeleg általában annak az eszköznek a szerepét játssza, amellyel a természet a növényeket fölneveli és kialakítja, az állatokat megtermékenyíti, életüket pedig megvédelmezi, úgy ez esetben is leginkább a nap (a szokásosnál áthatóbb) heve az, amely a szőlő megérlelésében és megédesítésében a szinte egyetlen faktornak bizonyul. Ha ugyanis a nap kissé magasabbról és merőlegesen süt, a levegő és az éther 20 fluidumát örvénylésre és sebes mozgásra készteti, és a tápanyagok nemes nedvét oly finommá alakítja s úgy szétterjeszti, hogy az a gyökérzet legvékonyabb szájadékaiba is el tud jutni. Azután ugyanezt a gyökerek bejáratainál fölfogott nedvet a szőlőt át- meg átszövő hajszálereknek és vezetékecskéknek 21 szűk járatain csodás erővel hajtja át, s az ágak szétterjedő hajtásaiba hatásosanjuttatja el. Végül pedig a szőlőszemek héján belül összegyülemlett nedvet még tovább oldja, dolgozza s finomítja, teljesebbé formálja és tökéletesíti, úgyhogy az utoljára elveszti minden nyerseségét s végképp megédesül. Minél erőteljesebb tevékenységet fejt ki tehát a nap a szőlőnedv táplálásában, kétségkívül annál tökéletesebbé válik e nedv. Mindebből könnyedén beláthatjuk, hogy az északhoz közelebb fekvő vidékeken miért nem lesznek egykönnyen édesek és érettek a szőlők, s miért lehetetlen arrafelé jófajta bort termeszteni, továbbá, hogy hűvösebb nyáron miért gyöngébbek, savanyúbbak és erőtlenebbek a borok, s miért fej lenek melegebb nyáron nemesebbé és erősebbé. 19 Vö.: Rothschuh, K.B.: Studien zu Friedrich Hoffmann (1660-1742). I.Teil. Sudhoffs Archiv 60(2) (1976) 175—176. A hő szerepe Hoffmann fiziológiai elméletében elsőrendűen fontos. 20 Az aether Hoffmann természetszemléletében központi fogalom. Az aether a levegő legszubtilisabb alkotórésze, voltaképpen nem is anyag, hanem szubsztancia, mely rendkívül finom részekből áll, s mely a táplálkozás és a légzés során kerül a vérbe — nem más, mint az élet alapanyaga, primum movens-t, a benső hő hordozója. Az aether központi fogalmáról, s e fogalom eredetéről (története Arisztotelészig vezethető vissza) bőven ír Rothschuh, K.E.: i.m. I.Teil, 174—180. és ss. 21 Hoffmann szerint a szervezet legnagyobbrészt vezetékecskékből (tubuli, continentia), illetve a bennük áramló folyadékokból (contenta), vérből, idegnedvből, phlegmából áll. (Physiologia, III.7.) Az egészség lényege, hogy a vezetékek jól átjárhatók legyenek, s a folyadékok bennük akadálytalanul áramolhassanak. (Ez nagyjából az antik methodizmus tanításával vág egybe.) Ezt az áramlást és mozgást az aetherből, illetve a napból nyert hő biztosítja. Az elmélet a traktátus során még többször előkerül.
