Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről
A hitványabb fakószőlőből mustot készítenek, ebből erjedés után étkezési bor lesz — a helybéliek leginkább ezt fogyasztják, mert akkor sem részegülnek meg tőle könnyen, ha a kelleténél többet isznak belőle. A vörösszőlőkből szintén készítenek bort, csak éppen előbb összezúzzák a szőlőt, majd néhány napig a veres héján hagyják állni, s csak azután préselik ki a nedvét. Mustjából kissé savanykás ízű vörösbor lesz. Mindezek a borok annál jobbak és erősebbek, minél tovább tárolják őket, s természetes, sajátos illat jellemző rájuk. § VIII. A magyar bor hű és egyedi leírása után tehát, legyen szabad szólnunk különös hatásáról, tulajdonságairól és erényeiről is, melyek más borfajoktól megkülönböztetik, s a fenti leírásban említett fontosabb dolgok eredendő okait is engedtessék meg felfednünk s megadnunk. Mindenekelőtt e bor lényegi jellemzőit s jegyeit érdemes elősorolnunk, melyek a következők: Először is, hogy ezek a borok minden másnál sokkal magasabb szesztartalmúak, másodszor, hogy némelyikük s kivált a nemesebbje, mint pl. az Ausbruch és az Esszencia, tovább őrzik meg édességüket, mint mások, harmadszor, hogy különös aromás ízük és illatuk van, negyedszer, hogy oldó és erősítő hatásúak, s akkor sem okoznak fejfájást vagy testi gyengeséget, ha a kelleténél többet iszunk belőle, sőt inkább erősítik a szervezetet, ötödször pedig, hogy a nemesebbje nem pimpósodik meg, s zárt üvegben sok éven át remekül eltartható. § IX. Először tehát annak kell utánanéznünk, hogy a magyar bornak, s különösen annak, amelyik a felső országrészben terem, honnan származik e kiválósága, mellyel a legtöbb bort, így az olaszt, a franciát és a spanyolt is fölülmúlja — még az Alsó-Magyarországon termő bor is méltán versenyezhet valamennyi német borral. E dolog okának mélyebbre ható fölkutatása nem lesz annyira nehéz vagy fáradságos, ha megfontoljuk és alaposan szemügyre vesszük azt a tényt, hogy Magyarország földjét a természet mindazon föltételekkel ellátta, amelyek a nemes és erőteljes bor lényege szempontjából elengedhetetlenül fontosak. 17 Ez az igen termékeny ország, a földkerekség negyvenedik és ötvenedik szélességi fokkal jelölt táján található, ráadásul ennek is a kellős közepén helyezkedik el, ami, ha csak belepillantunk az atlaszba, rögtön szemünkbe tűnik. Márpedig alapos megfigyelés és biztos tapasztalat alapján tudjuk, hogy a negyvenedik és ötvenedik szélességi fokok közé eső területek a legalkalmasabbak nemes borok termesztésére. Ha ugyanis teljes Európát köröskörül, egészen határáig áttekintjük, szemmel látható lesz, hogy Portugália, Spanyolország, Franciaország, Olaszország, s Németország nagy része, Ausztria, Stíria, Karinthia, továbbá majd az egész Rajnavidék, Magyarország, Erdély és Görögország 18 túlnyomó része egyaránt ehhez az égövhöz tartozik. 17 A következő rész gondolatmenetében az az ókori görög természetfilozófiára visszavezethető nézet nyilvánul meg, mely szerint a négy ősanyagnak (föld, levegő, tűz, víz) megfelelően az élőlények életét a talaj, a levegő, a csapadék és a nap (tűz) határozza meg. Ezt már Hippokratész is kifejtette a ,,De aere, aquis et locis" címen ismert, traktátusában. Az elmélet egyrészt a tapasztalattal, másrészt Hoffmann mechanikus szemléletével is összevág. Vö.: Magyary—Kossá Gyula adatával (M.O.E. Bp., 1929. íí.229—230.), ahol ő Paracelsustól hoz idézetet, mely Hoffmann megállapításaival tökéletesen egyezik. 18 A helynevek természetesen földrajzi s nem politikai fogalmakként értelmezendők.
