Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Schultheisz Emil: Medicina a reneszánsz egyetemen. Tankönyv és curriculum
Míg a Petrarca által erősen megtámadott skolasztikus medicina a 15—16. században még uralkodik az egyetemeken, Marsilio Ficino neoplatonikus munkássága révén az antik medicina először nyer konstitutív jelleget. Eközben a studia humanitaüs tanítói, mint pl. Giorgio Valla, humanisták, mint pl. Ermolao Barbaro, humanista orvosok, mint pl. Lorenzo Lorenzano, Niccolo Leoniceno, Thomas Linacre etc., fordításaik és kommentárjaik révén alapvetően készítették elő a medicinában is a renovaüo studiorum-ot. Ezen az alapon jöhetett létre a párizsi Galénosz-reneszánsz a 16. században, amelynek Jacques Dubois és Winther van Andernach voltak legfőbb képviselői. Kialakult a természet új képe, a természettudomány új értelmezése, ahogy az Leonicenusnál, Rabelais-né\, és legfőképpen Vesaliusnál látható. Az Alpoktól északra a humanizmus pedagógiai tartalmat is kap, amely Erasmus és követői útján terjed, és járul hozzá a medicina reformjához. Ez határozza meg a továbbiakban a tananyagot is az orvosi fakultásokon. A természettudományok és a medicina a humanisták filológiai fáradozásainak nemcsak az antik szövegek új, tiszta kiadását, addig nem, vagy alig ismert auktorok munkáinak megjelentetését köszönhette. A medicina és a természettudományok jeles képviselőinek a studia humanitaüs egyben a kritikai gondolkodás iskoláját jelentette. Mindannyian, a humanisták és a természettudományok művelői abból indultak ki, hogy a valóság, lett légyen az történeti esemény, vagy természettudományi jelenség, a benne rejlő permanens princípiumok segítségével magyarázható meg. Ehhez volt szükség a renovaüo studiorum-xa. Az alig változó oktatási formák tehát új tárgyakat és új tartalmat kaptak. A reneszánsz orvosi műveltsége az egyetemi curriculumban, a tankönyvekben, kommentárokban az egyetemi tananyagtól sem független episztolákban és consilia-kban tükröződtek. Filozófia az orvosi stúdiumban Egy előző tanulmányomban 17 rámutattam a logika jelentőségére a középkor orvosi stúdiumaiban. A logika önálló diszciplínaként az oktatásban a szorosan vett szakmai tárgyaknál nem kisebb helyet foglalt el. Tanítása és tanulása az orvosi karon három névhez kapcsolódik: Arisztotelészhez, Galénoszhoz és Avicennához. 18 A logikánál jóval teljesebb az a filozófiai ismeret, amely a reneszánsz humanizmus orvosi szemléletét alakítja. 19 Bár ismert a szoros összetartozás a medicina és a filozófia tanítása kö7 Schultheisz, E.: „Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson" Com. Hist. Artis Med. 147—148 (1994). pp 7-24 8 A középkori Arisztotelész oktatásnak máig legjobb összefoglalása: Boelmer, Ph.: „Der Aristotelismus im Mittelalter", Franziskanische Studien XXII (1935 p. 338 seq. Egyetemi oktatásáról Id. még d'Irsay, St.: Histoire des Universités françaises et étrangères des origines a nos jour 2 vols. (Paris, 1933/35 passim). 9 A medicina és filozófia reneszánszkori összefüggéseinek a címben foglaltakon túlmenően újabb általános irodalmát Id. Deer, L.A.: Academic theories of generation in the Renaissance. (Phil. Diss. London Warburg and Courtauld Institutes, 1980)
