Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről
Magyarország lakosainak többsége nemigen fogyasztja a nemes és kiváló borokat hétköznapi italként, hiszen ezt csak igen kevesen tudnák elviselni forró nyáron s nehéz munka közben egészségük károsodása nélkül, különösen akkora mennyiségben, amekkora a szomjúság csillapításához szükséges. Ha pedig mégis nemes bort isznak, vizet kevernek hozzá s így „temperálják" aszerint, hogy ki mit vél a maga egészsége szempontjából hasznosnak. 9 Ezt a szokást követik — mint láttam — más olyan népek is, akiket a bőkezű természet igen nemes borokkal áldott meg. A spanyolok, olaszok és franciák ugyanis csak ritkán isznak színbort, ha viszont mindennapi italként fogyasztják, vízzel keverve oldják és „temperálják". § III. Alsó-Magyarország borai közül említésre méltók még azok, amelyek a Dunán túl a pozsonyi (Poson) térségben teremnek. A legkiválóbbnak közülük azt tartják, amelyik Szentgyörgy 10 városának szomszédságában, az itteni erősen köves talajon nő, s kétféle lehet: az egyiket válogatott s érettebb szemekből préselik, igen finom ízű, Ausbruch" a neve és nagyon magas az ára, míg az, amit ki nem válogatott szemekből, közönséges módon készítenek, olcsóbban kapható. Azok a borok, amelyek Ruszt vidékéről és Baza (Besingen), Modor (Modern Módra), valamint Ráchegy (Razenberg) falvak környékéről származnak, igen jó hírűek: egészséges hatásuk és kiváló erejük miatt bel- és külföldiek egyaránt nagyra becsülik őket. A pozsonyi bornak, s leginkább a Roster nevezetűnek meg az a különös tulajdonsága, hogy nehezen viseli el, ha szabadon és hosszabban éri a levegő: mind szőkésbarna színe, mind pedig íze hamar elváltozik a levegő hatására. § IV. Most pedig térjünk rá Felső-Magyarország azon nemes boraira, amelyek a hegyaljai településeknek nevezett helyeken, Zemplén megyében teremnek. E települések nevei a következők: Mád (Mad), Toicsva (Talezna), Bénye (Benye), Tállya (Tallia), Sárazsadány (Schadan), Keresztúr (Kerestur), Tarcal (Tarzal), Szerencs (Serensch) és Tokaj. Valamennyi itt termő bort „hegyaljaidnak, s kafexokhén tokajinak nevezik, mert a kereskedők úgy tartják — mint azt szavahihető közemberektől hallottam — hogy a Tokaj-környéki bor többet ér, mint a többi hegyaljai, noha minden itteni bor szinte egyforma, bár az sem tagadható, hogy e hegyoldal egy bizonyos délre néző, 600 lépésnyi szakaszán terem meg a legkiválóbb bor. Híres még a hegyalja Tarcal község területén lévő szőlőkerület, amely 3000 lépés szélességű s körülbelül 9000 lépés hosszúságú. E két egymással szomszédos helyet nevezik „Zuckerberg"nek (Cukorhegy), s jóllehet ezek, a tarcali és tokaji Cukorhegyen termett bo9 Manapság a bor „sima" vízzel való keverése Magyarországon elképzelhetetlen, mióta a fröccsivás szokása divatbajött. A délebbi, sűrűbb, sziruposabb borokat keverték az ókorban — kráterokban — vízzel. Ez ritka adat arra, hogy a 18. sz. elején a nemes magyar borokkal is hasonlóképpen jártak el. A fröccsöt, a spriccert és társait — borvízzel, ásványvízzel kevert bort — ekkoriban inkább csak Erdélyben és a Felvidéken fogyasztották. 10 Szentgyörgy — „Régi szabadalmas város a Kis-Kárpátok alatt" — mint a Borovszky írja. Ma Szlovákiában található, Pozsonytól 10—15 km-re északkeletre. Swaty Jur a szlovák neve. 11 Ausbruch — németül ma is „aszúbor"-t jelent, talán az aszúszemek „áttöréséire, azaz átpasszírozására utal a név.
