Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről

pihentetéssel, bedörgöléssel, fürdővel, éghajlat- és levegőcserével, megfelelő táplálkozással, valamint víz- és borivással súlyos és krónikus betegségek ellen is meglehetős eredménnyel küzdöttek, annál ritkábban használtak viszont orvosságokat, s még ritkábban erősebb drogokat. Szent meggyőződésem tehát, hogy tudományunknak e legkiválóbb mestereit és tanítóit ma is helyes követnünk és utánoznunk. Ezért is akartam e nemes, a magyar bor természetével, erejével és hasznával kapcsolatos tárgyat kifejteni és taglalni, mindenekelőtt pedig avégett teszem ezt, mert amúgy is tanúi lehetünk, hogy e bor már mindenütt elterjedt, s igen nagyra becsült orvosság.

3 § II. Mielőtt azonban a magyar bornak az ép testállapot megtartásában s a kevésbé egészséges helyreállításában kifejtett kiváló hatását bemutatnám, úgy gondolom, e helyt illendő előbb e bor termőföldjéről, termesztéséről s kezeléséről fizikai leírást adnom. Bárki, aki csak kicsit is ért a földrajzhoz, nyilván tudja, hogy Magyarország nagy térségei egy alsó s egy fölső részre oszlanak.

4 Mindkét terület bőven termi a nemes, sőt a legkiválóbb borokat: mivel azonban ezek a borok jellegükben s erejükben erősen különböznek egymástól, röviden s tömören mindegyiket külön-külön kell szemügyre vennünk. Ami tehát Magyarország alsó kerületét illeti, a szőlőműves és szőlőtermő vidékek közt legelőbb a soproni említhető,

5 mely igen bőven termi a bort, a soproni borok közt viszont leginkább az viszi el a pálmát, amelyik, a Fertő tó vidékén terem, mert valamennyi közt ez a legfinomabb. Az itteni föld kiváltképpen alkalmas a legjobbfajta bor termelésére. Ez a vidék ugyanis sziklás és homokos, továbbá bőséges kéntartalmú talajjal borított dombokkal lankás, melyeknek tövéből is mindenütt ásványvizek fakadnak. Itt terem a nagyszerű ,,goldbergi" (aranyhegyi)

6 bor. Kevésbé értékesnek tartják a nyugati fekvésű, fákkal sűrűn födött hegyek borait. Ilyenek azok a hegyek is, amelyek a Wohndorff

7 falu határában állnak, s melyeknek borai a goidbergieknél sokkal alábbvalók, mivel az itteni föld nem oly termékeny, s hitvány iszappal telített. De Gross- és Klein-Hoflingen

8 határáról sem feledkezhetünk meg. Érthető hát, ha a helyi lakosok közönséges italként fogyasztják itt a bort, E tekintetben tudnivaló, hogy 5 A magyar bort, elsősorban a tokajit a 16. század óta ismerik nyugaton, Magyary—Kossá szerint (M.O.E. III.410. — 1466.) főként Abraham a Sancta Clara-nak (1642—1709) köszönheti hírnevét. Ennek ellentmondani látszik, hogy már III.Pál pápa háziorvosa, I.Praefectus is írt róla a borokról szóló könyvében, tehát már ekkoriban neve lehetett. (Liber de diversorum vini generum natura. Vénet. 1559. 42 et al.loc.) Hoffmann állítása, miszerint a magyar bor már mindenütt elterjedt s nagyra becsült orvosság, mindenesetre az egyik kétségbevonhatatlan bizonyítéka a magyar borok korabeli népszerűségének. Mindehhez lásd még a bevezető 14—15. jegyzetét. 4 Alsó-Magyarországon Hoffmann nem a déli, hanem az észak-nyugati területeket értette. (Érdekes módon itt nem a Duna-szakasz a mérvadó, mint Alsó- és Felső-Ausztria esetében, hanem a Bécshez való közelség.) Mint következtethetünk, Alsó-Magyarország Hoffmann szerint kb. Komáromig terjedt, ettől keletre minden egyéb terület Felső-Magyarországnak számított. 5 A szerző nyugatról-keletre halad, mintha utazna: ez osztrák vagy német, esetleg nyugat-magyarországi forrására is utalhat. 6 Goldberg: Aranyhegy. A Fertő-tó vidékének híres bortermő vidéke, voltaképp nem hegy. hanem lankák sora. 7 Wohndorff — Lakfalva: falu Sopron vm. soproni járásában. A Hoffmann által említett név tükörfordítás, pedig a falu német neve Lakendorf (Lelkes Gy.: Magyar helységnév-azonosító szótár. Bp., 1992. 236. — A szótár egyébként nem is hozza a Wohndorff nevet!) 8 Klein— Höflingen — helyesen: Kleinhöflein, azaz Kishöflány — falu Sopron vm. kismartoni járásában. (Lelkes Gy.: Magyar helységnév-azonosító szótár. Bp., 1992. 209.)