Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről
A bort a kor orvostudománya a ,,három alapgyógyszer", a három tiszta simplicia, a bor, a méz és a tej egyikének hitte. 18 Noha a magyar borok gyógyerejét, mint említettük, már régóta számon tartotta a nemzetközi gyógyszerészeti és orvosi irodalom, idegen szerző különálló traktátust, Hoffmann előtt, tudtommal még nem írt róluk. A korabeli nyugati gyógyszerészeti irodalomban Hoffmann idejében ráadásul alig bukkanhatunk a magyar borok nyomára. Jóllehet a francia J.J. Mangetus hatalmas összefoglalásában igen hosszan szól a borokról s közel harmincféle, borból készült gyógyszerkeveréket sorol föl, a magyar bort meg sem említi. 19 Ugyancsak nem említ semmilyen magyar bort sem Sommerhoff, 20 sem Schroederus, 21 noha az utóbbi munkájához (még Raymann hamarosan említendő cikkeinek megjelenése előtt) maga Hoffmann írt jegyzeteket. A magyar orvosi irodalomban azonban éppen Hoffmann idejében jelenik meg a téma, mégpedig éppen a Hoffmann által biztosan olvasott Ephemerides Academiae Imp. Naturae Curiosorum, az Acta Vratislaviensis Nat. et Aras-ban illetve az Annales Physico-Medicae Vratislavienses köteteiben, a fiatal Raymann János Ádám (1690—1770) jóvoltából, aki a magyar borokkal cikkeiben rendszeresen és sűrűn foglalkozott. 22 Raymann 1721-ig, vagyis Hoffmann munkájának megjelenéséig hat olyan cikket adott ki e három folyóiratban, amelyek a magyar borral, termelésével és gyógyászati hasznával foglalkoztak: a cikkek egyes adatai és megállapításai egyértelműen fölfedezhetők Hoffmann traktátusának szövegében is. Minthogy Hoffmann, tudtunkkal, Magyarországon soha nem járt, geográfiai és topográfiai ismereteit is Raymanntól — esetleg hallei magyar tanítványaitól 23 — vehette. Bizonyosnak tarthatjuk tehát, hogy Friedrich Hoffmann-nak ezt a munkáját nagyrészt Raymann ihlette, illetve segítette megszületni. A Hoffmann művének megjelenése előtti időkből még egy honi eredetű orvosi disszertációt ismerünk, amely a magyar borok kérdésével foglalkozott, ez a soproni származású Komáromy János Péter (1692—1761) ,,De vino Hungarico Soproniensi" című orvosfizikai értekezése, melyet Bázelben adott ki s védett meg sikerrel 1715-ben. 24 A magyar orvosi irodalom később sem hanyagolta el a kérdést: az ekkor született tanulmányok azonban 18 Härtung, G.: Diss, de simplici trino, lacté, melle vino. Lipsiae, 1625. 19 Mangetus, J.J.: Bibliotheca Pharmaceutico-Medica. Tom.II. Genevae, 1704, 1028—1030., ill. 1035—1038. 20 Sommerhoff, J.Ch.: Lexicon Pharmaceuticum-Chymicum. Norimbergae, 1701. 21 Schroederus, J.: Vollständige und Nutzreiche Apotheke. Nürnberg, 1693. Az 1276. oldaltól szól a borokról. 22 Szinnyei, J.: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1906. XI. 626—629; Szinnyei, J.: Magyarország természettudományi és matematikai könyvészete. Bp., 1878, 629—630. 23 Hoffmann-nak kiváló magyar tanítványai voltak már 1695 óta. Lásd: Kaiser, W.— Völker, A.: Hungarica Medica des 18. Jahrhunderts in den Beständen des halleschen Universitäts. In: Wiss. Beitr. der Martin-Luther-Universität Halle—Wittenberg 1981/38 (T.80) Halle (Saale), 1981. 14—35., ill.: Kaiser, W.: Das ungarische Medizinstudium des 18. Jahrhunderts an der Universität Halle. Comm.Hist. Art. Med. 147—148 (1994) 31—37. — Időrendi okokból leginkább Georg Sigismund Liebezeitről (1689—1739), a nemzetközi hírű soproni fizikusról feltételezhetjük, hogy Hoffmannt esetleg információkkal segítette a traktátus megírásában. 24 A szerző a tokaji borra, annak hasznára és kárára is kitér (26—29), s általában is szól a magyar borokról: sok tekintetben emlékeztet írása Hoffmannéra. De ez talán csak az azonos témából s az azonos korból ered. A diszszertáció 25. oldalán pedig ő is megemlíti, forrásait is megjelölve, a tokaji szőlőben termő arany legendáját, sőt mivel hisz benne, „tudományos" magyarázatot is ad rá.
