Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről
művének bizonyult.) A tanulmány másodízben az életműkiadás ötödik kötetében jelent meg 9 : eből a szövegből készült fordításunk. 1721 körül Hoffmann elsősorban praktikus, a gyakorlati therápiával foglalkozó orvosi munkákat adott ki (,,Observationumphysico-chemicarum libri", ,,De vera motuum febrilium indole ac sede", „Medicina consultatoria" stb.), nagy, összefoglaló műveit már megalkotta ekkorra, elméleteit kialakította, s immár évek óta sikerrel tanította az egyetemen. A szilárd teoretikus háttér minden ekkoriban s ezután írott Hoffmann-mű mögül áttetszik: a magyar borokról szóló tanulmány esetében ennek jeleire majd a jegyzetekben térek ki bővebben. A traktátus témája a klasszikus diététika tárgykörébe tartozik (a hagyományos hat ,,res non naturales" t tekintve a ,,cibus-potus" kérdései közé). A diététika igen népszerű és fejlett szakterület volt ekkoriban: a témának Hoffmann is tizenhét önálló dolgozatot szentelt. 10 Ám a szűkebb tárgy, a bor orvosi haszna sem tekinthető szokatlannak a korban," s Hoffmann maga sem első ízben foglalkozott a borok gyógyerejével munkássága során. Az , ,Observationum Physico-Chymicarum" első könyvének 24. fejezetében a tokaji bor leírását olvashatjuk 12 — erre az observatióra épült voltaképp a mi traktátusunk! — de a 25. fejezet is „borászati" tárgyú (anatómia vinorum chemica). A traktátus előzményének tekinthető továbbá az oeuvre-ön belül az 1703-ban, Halléban megjelent „Dissertatio de natura et praestantia vini Rhenani in medicina" 13 című művecske, melynek egyes megállapításait egyébként épp a magyar borokról szóló tanulmányban vizsgálja fölül a szerző. A bor mint gyógyszer az ókor óta közhasználatú volt, a hippokratikus korpusz szerzői és Galénosz, Celsus éppúgy alkalmazták orvosságként, mint Constantinus Africanus, Avicenna vagy éppen Fernel. 14 Ami a magyar borokat illeti, elsősorban a tokajit, üdvös gyógyhatásúk szintén régóta közismert volt. 15 A magyar bortermelés és szőlőművelés a 14—15. századra fejlődött színvonalassá. Mátyás idején már Európa-szerte ismerték a magyar borokat, noha ebben az időben inkább csak a nyugat-magyarországiakat és a szerémségieket tartották sokra, a tokaji és a hegyaljai csak a tridenti zsinat (1545—1563) idején tört be a piacra. 16 A török háborúk ellenére a 16—17. században sem szünetelt a magyar borexport, olyannyira sem, hogy a 17. század végére a szőlőtermesztés, bortermelés és borkereskedelem az ország harmadik legjelentősebb gazdasági ágazatává vált. 17 Érthető tehát, ha Hoffmann-nak megfelelő információi lehettek a magyar borok ízéről, fajtáiról, sőt áráról is. 9 Hoffmann, F.: Opera omnia physico-medica denuo revisa, correcta et aucta in sex tomos distributa. Tom.V. Genevae, 1748. 355—362. (Sajnos az 1721-es és az életműkiadás összevetésére nem volt módom, mert Magyarországon nem találtam meg a korábbi szöveget.) 10 Op.Omn. Tom.V. 239-346. 11 Ploucquet legalább ötven, a bor orvosi hasznával foglalkozó 17. sz. végi, 18. sz. eleji munkát sorol föl: Ploucquet, G.G. de: Literatura medica digesta. Tubingae, 1809 Tom.IV. 346—347. 12 Op.Omn. Tom.VI. 469—472. Ez az ,,observatio" röviden és velősen voltaképp ugyanazt tartalmazza, mint amit az általunk lefordított tractatus bővebben kifejt. 13 Op.Omn. Tom.V. 341-355. 14 A tárggyal foglalkozó bordeaux-i konferencia összefoglalója: Revue de la Hist, de la Pharm. 1992/3. 277—279. 15 Krenedits, F.: Szőlőművelésünk történeti adatai. Borászati Lapok XXXIV. (1902) XI.30.48, 872. A tokajit első ízben Istvánffy Miklós dicséri a 16. sz. legvégén. Feyér, P.: A szőlő- és bortermelés Magyarországon (1848-ig). Bp., 1981, 64. és Balassa I.: Tokaj-hegyalja szőleje és bora. Bp., 1991, 31. (A nála szereplő évszám téves!) 16 Feyér, P.: A szőlő- és bortermelés Magyarországon (1848-ig). Bp., 1981, 63. és Zolnay, L.: Kincses Magyarország. Bp., 1977, 320—321. Bonfini szintén a szerémségit és a budavidékit említi, a hegyaljait nem. (Császár, M.: A magyar művelődés a XV. században A. Bonfini.. .alapján. Bp., 1902, 45—46.) 17 Feyér, P: i.m. 183.
