Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

ADATTÁR / DOCUMENTS - Magyar László András: Friedrich Hoffmann tanulmánya a magyar bor természetéről

sokat írt", s nem csak műveinek mennyisége s minősége, hanem érdeklődésének számtalan iránya is csodálatraméltó. Nem csupán mint kora egyik legnagyszerűbb orvosi rendszeralkotóját ismerjük őt, hanem mint gyógyszerek (pl. Elixir viscerale, Liquor anodynus, Balsamum vitae Hoffmanni

3 stb.) föltalálóját, dietétikust, anatómust, fiziológust, az iatromechanika és a funkcionális szemlélet — Boerhaave-t és Bagliviust megelőző — egyik úttörőjeként is számon tartjuk. S mindemellett kémiai, matematikai, balneológiai, botanikai, etikai, sőt filozófiai—teológiai munkákat is írt szép számmal. Műveinek latin nyelvű összkiadása

4 négy (voltaképpen hat) folio kötetben jelent meg Genfben 1748-ban, s e kiadást 1753-ig még öt(!) kiegészítő kötetnek kellett követnie.

5 A hoffmanni életmű legértékesebb darabjai már a 17. században megjelentek: a „Medicináé mechanicae idea universalis" 1693-ban, a „Fundamenta medicináé" 1694-ben látott napvilágot Halléban. A későbbi munkák ezekre az elméleti alapokra épültek, s noha Hoffmann élete végéig még sok remek könyvet írt, a korai munkák színvonalát és jelentőségét a későbbiek közül egy sem múlta fölül. A szerzőre vonatkozó szekunder irodalom is elsősorban e korai művekkel foglalkozik, hiszen ezek határozták meg Hoffmann-nak az orvostudomány történetében betöltött szerepét és fontosságát. Hoffmann korának jellegzetes orvos-egyénisége volt, az ekkorra — időlegesen — kifulladó iatrokémia elszánt ellenfele, s az új, részben vitalista-anamista, döntően azonban iatromechanikai szemlélet élharcosa.

6 Mint arra alapvető tanulmányában K.E. Rotschuh rámutatott, gondolkodását mindenekelőtt cartesiánus eszmék határozták meg, melyeknek orvosi alkalmazásában bizonyára Boy le, Bohn illetve Willis hatása is közrejátszott.

7 Hoffmann dietétikai munkáiban — így az itt lefordított traktátusban is — ezt a szemléletet érvényesítette: ezt azért fontos hangsúlyoznunk, mert csupán e teoretikus háttér ismeretében érthetjük meg a traktátus több gondolatát és megállapítását. A traktátus A magyar bor orvosi hasznáról szóló tanulmányt Hoffmann 1721-ben adta ki első ízben, Halléban, egy több tanulmányból álló gyűjtemény részeként.

8 A szöveg néhány személyes utalása, stílusa egyértelműen bizonyítja, hogy eredeti Hoffmann-munkáról van szó. (Néhány, a hatkötetes összkiadásban közreadott írás ugyanis nem a mester, hanem valamelyik tanítvány 3 E gyógyszerek sikerességére és népszerűségére bizonyíték, hogy Karlovszky Geyza mind a Balsamum vitae-t (életkenet balzsam néven), mind a Liquor Hoffmanni-t (Hoffmann-csepp néven) fölvette azon lexikonába, amelyben a 19. század végén a magyar nép által gyakran használt és kért orvosságokat foglalta össze. (Karlovszky G. : A gyógyszerek magyar tudományos, népies és táj-elnevezései latin jelentésökkel együtt. Budapest, 1887, 53. és 91.) 4 Munkáinak legteljesebb jegyzéke: Haller, A. von: Bibliotheca medicináé practicae. Basileae, 1779. III. 536-tól. 5 Friedrich Hoffmann: Opera omnia physico-medica denuo revisa, correcta et aucta, in 6 tomos distributa. Genevae, apud Fratres de Tournes, 1748 -I- Supplementum primum (2 részben), Genevea, 1749 + Supplementum secundum (3 részben) Genevae, 1753. 6 Lásd: King, L.S.: Medicine in 1695: Friedrich Hoffmann's Fundamenta Medicináé. Bull.Hist.Med. 43. (1969) 17—29. és King, L.S. : Stahl and Hoffmann: a study in eighteenth century animism. J. Hist.Med. 19 (1964) 118—130. 7 Rotschuh, K.E.: Studien zu Friedrich Hoffmann (1660—1742). II.Teil. Sudhoffs Archiv 60(3) (1976) 235 —246. 8 Dissertatio de vini Hungarici excellente natura, virtute et usu. Halae, 1721.