Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK / ESSAYS - Vida Mária: A szervezett védőnőszolgálat előzményei. A Stefánia-szövetség megalakulásának 80. évfordulójára (1995)

különös hőseire. Nem véletlen, hogy az európai társadalmai szokások rendjében a protokoll ma is emberbaráti intézmények (óvodák, kórházak stb.) látogatását írja elő az államférfiakat kísérő feleségek számára, illetve e téren nyújt nekik nem egyszer a kötelezőnek tűnő protokoll „rosszmájúan" akár propaganda feladatokat. A védőnőképzés tárgyai napjainkban a következők: anyavédelem, szülészet, egészséges csecsemő fejlődése, gondozása és táplálása, csecsemő- és gyermekgyógyászat, védőnői módszertan és egészségügyi statisztika. Elsősorban az anya-, a csecsemő és a gyermekvédelem! Az új orvosi lexikon szerint a szakosodási folyamat révén legújabban ún. calmettizáló nővérek képzése folyik. Egy 1942-es lexikon adatközlése ennél tágabb funkcióról számol be a két világháború közötti gyakorlatról a hazai intézményes egészségvédelem és szociális gondozás női segédmunkásaira vonatkozóan. Szerteágazó munkaköre a családlátogatás, a védelemre szoruló egyének felkutatása, környezettanulmányok felvétele, egészségvédelmi propaganda kifejtése, adminisztratív tevékenység stb. pályára. Mivel az Országos Stefánia Szövetség 1915-ben anya- és csecsemőképzéssel kezdte meg működését, később az Országos Közegészségügyi Intézet keretében mőködő ,,zöldkeresztes" védőnőket főként szociális feladatok ellátására képezték ki, nem szervezett, de mégis jogelődjeiknek tekinthetjük a hasonló feladatokat ellátó, egyénileg vagy szakmailag szerveződött női hivatások, elsősorban a 16—17. század nagyasszonyainak és a bábáknak tevékenységét. Természetesen — mivel nem folyt közigazgatásilag és közegészségügyileg államilag szervezett szociális gondoskodás a 19. század végét megelőzően, képesítés nélküli vagy kiegészítésként végzett foglalkozás volt, mint pl. a bábák esetében az anya- és csecsemőellátás, illetve a felvilágosodás-kori felvilágossító művek terjesztése az egészséges gyermek nevelésére vonatkozóan. A szervezett védőnőszolgálat kialakulásának feltétele a társadalmi szükségszerűség, melynek kezdete a felvilágosodás korára, a 18. század második felére esik. A felvilágosodás igénye mellett az orvosi gondolkodás megváltozása igényelte a szerveződést. Ennek a felfogásnak az alapja a preventív-elv, azaz a betegség gyógyítása mellett és gyakran helyette: a betegség megelőzésének módszere. A mérföldkdő az orvostudományban a járványok megelőzését szolgáló új felfedezés: a védőoltás, majd ennek törvényes szabályozása: a mindenkire kötelező védőoltás elrendelése. A himlőoltás felfedezése 1789-ben, majd 1799-ben és 1800-ban közzététele, a Jenner-íé\t vakcináció eredménye csak a 19. század utolsó harmadában valósult meg, amikor törvény szabályozta általánosan és kötelezően a himlőoltást. Magyarországon elsőként Bene Ferenc (1775—1858) ismertette 1802-ben Jenner felfedezését, ami rövidesen a gyakorlatban is alkalmazásra került. A ,,véd" szó nyelvünkben 1462-ben fordult először elő, jelentése: óv, őriz, valakinek az ügyét, érdekeit képviseli valamivel szemben. Nem véletlenül a nyelvújítás korában elevenedik fel, több új szó keletkezik véd, majd védő igeneves előtagú összetett szóként: védőbástya, védőszárny, védővám, védőoltás stb. A védőnő ennek az egyik kései képződése. Magyarországon a 16—17. századi török hódoltság korában kizárólagosan magyar életforma alakult ki, melynek központi alakja egyrészt a törökverő főúr, másrészt a reneszánsz és a barokk korszak „nagyasszonya". A törökkel való állandó harc során a védekezésre berendezkedett végvári életforma a nyugat-európaitól teljesen eltérő embertípusokat, férfi- és női eszményképeket teremtett. A hazai nagybirtokos családoknak a német territoriális dinasztiák államszervező tevékenységéhez hasonló törekvései a 15. században nem jártak sikerrel. Bár az oligarchák (Kanizsaiak, Héderváriak, Rozgonyiak stb.) egész országrészek felett uralkodtak, de az államot nem állt módjukban kiskirályságokra bontani. Ennek egyik oka, hogy hatalmukat nem, csupán a vagyont tudták családjukban örökletessé tenni. Az állami jo-