Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Kapronczay Katalin: Az orvosok érdekvédelmi törekvései a 19. századi Magyarországon a korabeli sajtó tükrében
Az első tervezetet Mátray Jakab közölte le a sajtóban 55 , ez tulajdonképpen az ügyvédi kamarákra vonatkozó rendelet tükörképe volt. 1875-ben Dubay Miklós is felvetette az orvosi kamarák kérdését a Budapesti Orvosi Körben. Bár ellenzője nem volt, de különösebb érdeklődést sem váltott ki javaslatával. 56 A következő lépést Schwartzer Ottó tette meg 1888-ban Tátrafüreden, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXIV. Vándorgyűlésén, ahol a kamarák megalakítását szükségesnek ítéli meg, és országos mozgalom megindítására szólítja fel az orvosokat. 57 A Vándorgyűlés Kovács Józsefet bízta meg a tervezet kidolgozásával. Az orvostársadalom és a különféle orvosegyesületek ekkor még egyhangúan támogatták a javaslatot. 1888 végére elkészült a tervezet, amelyet 1889-ben véleményezésre bocsátottak 58 , majd a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók központi választmánya petíciót fogalmazott meg a kormánynak az engedélyeztetés érdekében. Az orvosegyesületek ekkor már kritikával éltek; módosításokat kívántak a tervezetben végrehajtani. Kovács József az 1890. május 31-ére összehívott rendkívüli ülésen ismertette a Budapesti Királyi Orvosegyesületben a javaslatot. Az Orvosegyesület határozatilag kimondta, hogy ,,az orvosi kamarák létesítését nem tartja szükségesnek és célszerűnek". 59 Ennek ellenére, mivel a belügyminiszter már kilátásba helyezte a kamarák engedélyeztetését, hajlanak arra, hogy „behatóan tanulmányozzák és véleményezzék" a törvényjavaslatot. Ezután indult meg az igazi vita az orvosi körökben és a támogatók mellettt az ellenérzések is kifejezésre jutottak. (Sajtóvisszhangja az 1889—90-es években az orvosi szaklapokban olvasható.) Több módosító javaslattal egyenesen a belügyminiszterhez folyamodtak. Az egyesületek is két táborra szakadtak: a Budapesti Királyi Orvosegyesületen kívül pl. az Országos Közegészségügyi Tanács is az ellenzők között volt, az elvet is és a tervezetet is teljes egészében elvetette. Sok vidéki orvos is a kamarák létrehozása mellett foglalt állást, mivel úgy érezték, hogy az 1879-ben létrehozott Vidéki Orvosok Társasága sem nyújt megfelelő érdekvédelmet számukra. Véleményük az volt, hogy ne centralizált szervezet jöjjön létre, hanem a helyi önkormányzatokra lebontva kezdődjön meg a szervezés. Többen azon a nézeten voltak, hogy az országos törvényen alapuló szervezetbe való belépés minden Magyarországon tevékenykedő orvosra — a tényleges állományban lévő katonaorvosok kivételével — kötelező legyen. 60 A vita tovább folyt az 1896. évi Millenniumi Közegészségügyi és Orvosi Kongresszuson, ahol a Budapesti Orvosi Kör indítványára szavazásra került sor. A megjelentek közül 156-an a kamara ellen, 133-an pedig mellette szavaztak. Ezután szólalt fel Kéthly Károly, aki olyan országos szervezet megalakítását javasolta — szabadtársulási alapon — amely alkalmas arra, hogy az orvosok etikai és társadalmi érdekeit intézményesen megvédje. Ezt a javaslatot a résztvevők elfogadták és a szervező munka eredményeképpen 1897. május 3-án a Budapesti 55 Pester medizinisch- chirurgische Presse. 1874, 25. sz. mellékleteként. 56 Gyógyászat, 1875, 15, 6, p. 93—95 57 Magyar Onvsok és Természetvizsgálók 1883... Tátrafüreden tartott XXIV. vándorgyűlésének történeti vázlata és munkálatai. BP. 1888. p. 95—98 58 Gyógyászat, 1888, 28, 53, p. 640—647; Orvosi Hetilap, 1889, 33, 12, p. 165—168 1889, 33, 14, p. 199 1889, 33, 15, p. 211-212 59 Salacz P. i. m. p. 210 60 Farkas Jenő: ,,Az orvosi kamarákról" In.: Az orvosi kamarákról. Kiad.: A Budapesti Orvosi Kör. Bp. 1897. p. 37-38
