Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Kapronczay Katalin: Az orvosok érdekvédelmi törekvései a 19. századi Magyarországon a korabeli sajtó tükrében
csak a tudományos kérdések támogatását vállalja magára. Szorgalmazzák a közegészségügy törvény általi rendezését, majd az orvosok anyagi helyzetének bemutatására térnek rá. ,,A tiszti és törvényszéki orvosoktól követeli az állam azok egész odaadását oly csekély tiszteletdíjért, melyekből azok megélni nem bírnak, s így kényszeríti őket rendeltetésöktől elütő egyéb keresetre. A gyakorló orvost pedig kötelezi az állam éjjel-nappal, szegénynek gazdagnak segélyt nyújtani, anélkül, hogy ... gondoskodnék ... méltányos díjazásáról. A szegények gyógyításáért ... senki nem fizet, a tehetősbek díjazását pedig törvény előtt az állam szabja meg ... A termesztő, kereskedő, iparos, még a cseléd és napszámos is maga szabja meg árucikke és munkája díját: miért vonja meg az állam e közjogot az orvostól? ... Mire magunkat... kiképezzük, harminc évesek vagyunk; mire ötvenedik évünket elérjük (aki éri), többnyire ... hivatásunk terheinek elviselésére képtelenek vagyunk ... ez idő alatt ... kellene magunk s családunk jelenét s jövőjét anyagilag biztosítanunk... " 35 Az alakulóban lévő társas kör csírája tehát a „Gyógyászat baráti köre" volt, ezért természetes, hogy a további munkálkodásról is lépésről lépésre tudósított a lap. A testület tényleges megalakulásának éve 1874, amikor is az áprilisi üléseken végleges formát öltött az alapszabály, és felvették a Budapesti Orvosi Kör elnevezést. A „budapesti" kifejezést egyébként ideiglenesnek tekintették, mivel csatlakozásra szólították fel az ország vidéki orvosait, és kellő számú tag belépése után országossá kívánták változtatni nemcsak a nevüket, de működési területüket is. Ez azonban sem ekkor, sem később nem valósult meg. Az alapszabály-tervezet a Gyógyászat mellékletében, az Allamorvosban jelent meg. 36 Az orvosi társas kör keretein belül segélyalapot is akartak létesíteni: ,,A segélyalap célja a munkaképtelenné vált — vagy saját hibájok nélküli ínségre jutott orvostudoroknak, vagy azok gyámolítatlan özvegyeinek segélyezése, vagy árváiknak fölneveltetése ,ry] A tervezet — a segélyalapi szakbizottság működésének precíz kidolgozásán kívül — a következőket is kimondja: ,,A segélyezés módja a segélyalapi bizottság határozatától függ. S áll vagy pénzbeli segélyből, vagy pedig keresetmód megnyitásából, vagy valamely ápoló intézetben való elhelyezésből. A segélyezés vagy egész életre vagy bizonyos esetre szól. Önmagától megszűnik, ha az élvező keresetforráshoz jut — e szempont irányadó az árvák segélyezésénél is. ' ' 38 A segélyezettek körébe akarták vonni a teljes egészségügyi személyzetet, tekintet nélkül arra, hogy volt e valaha a kör tagja. Ez természetesen a segélyalap anyagi feltételeinek a függvénye, ami néhány nagyobb adomány révén hamarosan 2000 forint fölé emelkedett. A Budapesti Orvosi Kör 1874. november 10-én tartott rendkívüli ülésén egy igen fontos — de eredménytelenül végződött — felterjesztést fogalmaztak meg a keresetadó tárgyában, a képviselőháznak címezve. A kérvényt Tisza Kálmán akkori ellenzéki képviselőhöz juttatták el, aki szívesen szolgálatukra állt, bár ígéreteket nem tudott tenni. A képviselőház elé terjesztett keresetadóval kapcsolatos törvényjavaslat 2. és 14. paragrafusa ellen protestáltak az orvosok. Sérelmesnek tartották, hogy a bankárokkal, gyárosokkal, haszonbérlőkkel és ügyvédekkel egy adóköteles osztályba sorolják őket. A 14. paragrafus szerint az orvosok adója a következőképpen számítandó: ,,Evi tiszta jövedelemnek vétetik ... az összes jövedelemnek azon része, amely ... a foglalkozás folytatásá35 Némái József: A Budapesti Orvosi Kör és Országos Segélyegyletének története. Bp. 1896. p. 7 36 „Javaslat a budapesti orvostudorok társas köre megalakítására. — Alapszabályok" Allamorvos — Gyógyászat melléklete, 1874. 4. sz. p. 48-52; 1874. 5. sz. p. 64-66 37 Uo. p. 65 38 Uo.