Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Kapronczay Katalin: Az orvosok érdekvédelmi törekvései a 19. századi Magyarországon a korabeli sajtó tükrében
hoz szükséges kiadások levonása után fennmarad. A tiszta nyeremény minden száz forintja után tíz forint jár keresetadó fejében." 39 Kérésük az volt, hogy egy alacsonyabb adókötelesi kategóriába sorolják át őket, ezáltal az adókulcs is alacsonyabb lenne. A beadvány nem talált meghallgatásra. 1875. márciusában és áprilisában az orvosi honorárium rendezése érdekében dolgoztak ki javaslatot. Először arra gondoltak, hogy ismét a képviselőházhoz fordulnak ügyük támogatása érdekében, de ezt végül is elvetették. Mivel tisztában voltak azzal, hogy szabályzatukat kötelező érvénnyel nem tudják elfogadtatni, csak abban reménykedtek, hogy legalább a figyelmet felhívják az orvosokat megillető tisztes honorárium szükségességére. Legfontosabb pontjai: — az orvos a magángyakorlatban saját maga szabja meg a tiszteletdíjat; — önszántából megteheti, de sem a község sem az állam nem kötelezheti a szegény betegek ingyenes ellátására; — kívánatos, hogy az orvos nyugtát adjon a felvett összegről (az esetleges pereskedések miatt); — a nem állandó, vagy ismeretlen betegtől a rendelés vagy látogatás után azonnal követelheti a honoráriumot. A díjazás minimumául az Orvosegyesület 1872. évi ,,az orvosi díj időszerű módosításának kérdésével" foglalkozó tervezetét fogadták el 40 . E szerint: nappali vizit: 2,— Ft. — ugyanez éjjel: 5,— Ft. — konzílium: 6,— Ft. — a műtétek díja: 1—100,— Ft-ig terjed, figyelembe véve a nehézségi fokot és a sürgősséget. A műtéti díjon felül a látogatási díjat is felszámíthatónak jelölték meg. 41 Közben örvendetes fordulattal egyre közelebb került az ország a közegészségügyi törvény elfogadtatásához. 1874-ben elkészült — az Országos Közegészségügyi Tanács munkájának komoly eredményeként — a közegészségügy rendezéséről szóló törvényjavaslat. 1875. augusztus 3-án — Tisza Kálmán belügyminiszter elnöklete alatt az Országos Közegészségügyi Tanács bizottsági ülést tartott a törvényjavaslatról. Ekkor már nem változtattak az egyébként igen nagy számú módosítással ellátott tervezeten. 42 A törvényjavaslat országgyűlési vitáján — 1875-ben — Knöpfler Vilmos érzékletesen vázolta az orvos és az állam viszonyát. Rámutatott, hogy miáltal az állam elhanyagolja az orvosokat minden tekintetben, ezért ,,... az orvosok elhanyagolják az államot, midőn inkább a magok érdeke, mint a közegészségügyek teendői után járnak ... inkább a magánpraxis és más gazdasági és iparvállalatokkal foglalatoskodnak ... és valódi hivatalos kötelességüket, mely fennállásukat és életmódjukat kevésbé biztosítja, elhanyagolják... " 43 1876. február 25-én a képviselőház elfogadta a törvényt, amely végre rendezni látszott az ország egészségügyi ellátottságának ügyét. A törvény egyik fontos rendelkezése az volt, hogy a 6000 lélekszámmal rendelkező helyiségek kötelesek orvost tartani. A kisebb települések közösen lettek kötelezve egy-egy orvos alkalmazására. Hamarosan fény derült a törvény árnyoldalaira is, arra, hogy az államilag, 39 Némái J. i. m. p. 14 40 Salacz P. i. m. p. 173 41 Némái J. í. m. p. 21—22 42 Csatáry (Grósz) Lajos—Tóth Lajos: Az Országos Közegészségi Tanács ötven évi működése. Bp. 1918. p. 29 43 Az országgyűlés képviselőházának naplója. 6. köt. (32. t.) Bp. 1876. p. 136
