Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Kapronczay Katalin: Az orvosok érdekvédelmi törekvései a 19. századi Magyarországon a korabeli sajtó tükrében

bauer Xaver Ferenc és Török János, amikor a nyomtatásban megjelent műveik eladásából befolyó összeget ajánlották fel a segélyalap céljára.

32 Az 1872-es évben látott napvilágot Grósz Lajos tervezete is, ez azonban az orvosi díjszabással foglalkozott. Az összeállítás belügyminiszteri felterjesztés szándékával készült, indoklása az volt, hogy az érvényben lévő orvosi díjszabást még 1826-ban vezette be a Helytartótanács, és ez már elavultnak, túlhaladottnak bizonyult a gyakorlatban. Ebből emelnénk ki néhány díjtételt, amely a fővárosi gyakorlatra vonatkozik: 1 látogatás nappal: 2,— Ft. — 1 látogatás éjjel: 3,— Ft. — a betegnél töltött egész éjszaka: 30,— Ft. — konzíliumon való részvétel: 8,— Ft. — kisebb sebészi műtét (ide sorolva az injekciózás, oltás, érvágás, sebkötözés, viselősség vizsgálata, foghúzás): 2—10,— Ft. — Következő sebészeti kategória (különféle szülési komplikáció, hascsapolás, jégárpa eltávolítása stb.): 1—25,— Ft. A legkomolyabb beavatkozások díjszabása (eltört csontok és ficamok helyretétele, kőmorzsolás, sérvműtét, művi koraszülés előidézése [!], császármetszés stb.): 25—50,— Ft. Megjegyzendő, hogy állatorvosok díjszabása sokkal alacsonyabb volt.

33 A szaklapokból nincs olyan adatunk, hogy ezt a tervezetet elfogadta volna az arra illetékes hivatalos szerv. Az 1872-es év eseményeit még mindig nem zárhatjuk le, hiszen ez az esztendő tekinthető a Budapesti Orvosi Kör megalakításához vezeteő időpontnak. Mint ismeretes, a két orvostudományi szakfolyóirat — az Orvosi Hetilap és Gyógyászat között évek óta ádáz ellenségeskedés dúlt, amely szinte két táborra osztotta az orvosi közvéleményt. Ennek tudható be az a lépés, hogy a Gyógyászat 1872-ben körkérdést intézett az olvasóihoz: akarják e lap további megjelentetését vagy sem, véleményük szerint eleget tesz e a szerkesztőség az induláskor megfogalmazott célkitűzéseiknek.

34 A közlemény nagy visszhangot váltott ki, az orvosok leveleik tömegével bizonygatták, hogy igenis szükség van a Gyógyászatra és az általa képviselt szellem fontos alakítója az orvosi közvéleménynek. A levelek írói között szerepelt Hamary Dániel, Mangold Henrik, Kéri (Bittner) Imre, Kun Tamás, Török János, hogy csak a legismertebbeket említsük meg. A szimpátia-megnyilvánulások hatására Poór Imre úgy döntött, hogy továbbra is vállalja „az orvosi és közérdekek közlönyéinek szerkesztését. 1873-ban arról tudósít a lap, hogy a fentnevezett orvosok szervezésében havonta társas összejöveteleket fognak rendezni. A Gyógyászat apró híreiben ezután rendszeresen találunk utalásokat az alakulóban lévő társas körre. Az előzetes programban — az orvosi szakmai kérdéseken kívül — a szellemi és anyagi érdekek védelmét és a szűkölködő tagok segélyezését is megtaláljuk. Áprilisban egy részletesebb indoklással próbáltak ügyüknek további támogatókat szerezni. Nem titkolták, hogy egy újabb társulás létrejöttét azért tartják szükségesnek, mert az Orvosegyesület elhárítja magától az érdekvédelmi szervezkedésben való aktív részvételt, 32 Gyógyászat, 1871, 11, 42, p. 666 1872, 12, 37, p. 598-599 33 Grósz Lajos: „Felterjesztés az orvosi és állatgyógyászati díjak szabályozását illetően" Orvosi Hetilap, 1872, 16, 17, p. 287-290 34 Gyógyászat, 1872, 12, 42, p. 680