Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Jobst Ágnes: Ex libris medicinae. Az orvosi hivatás szimbolikája orvosi könyvjegyeken

jegyzés e könyveket bemocskoló technikáit jóízlésű könyvbarátok címkével pótolták, mely mind anyagánál mind terjedelménél fogva összhangban áll a megjelölni kívánt tárggyal. A lapocska a művelt világ nemzetközi nyelvén, latinul tudatja, hogy a kézben tartott kötet kinek a könyvei közül való. A könyvek tulajdonjogát jelölő cédulák e latin nyelvű feliratról nyerték az ex libris elnevezést.

6 A könyvnyomtatás feltalálásával a könyvek megszűntek egyedi darabok lenni; a tulajdonjegy céljává az egyéni példányok megkülönböztetése vált. A nyomtatott könyvek kezdetben igen drágák voltak. Szerencsés tulajdonosaik — uralkodók, főurak, főpapok — saját címereiket használták ex libris céljára, s ezzel hosszú időre meghatározták a műfaj divatját.

7 A könyvnyomtatás technikájának fejlődése, egyre olcsóbb előállítása szélesebb néprétegek számára is lehetővé tette könyvek gyűjtését. A polgári könyvgyűjtemények megjelenésével egyszerűbb, névtábla hatású címkék kerültek forgalomba, melyeken olykor nemzeti nyelven szerepel a tulajdonjogot kifejező fordulat. Ezt követően a heraldikai vonatkozások helyett új, a tulajdonos személyére, foglalkozására, kedvtelésére utaló illusztratív elemek jelentek meg.

8 Az ex libris előállítása a kor technikáját követi. A kezdet kezdetén, a könyvnyomtatás feltalálásának idején a sokszorosítás legősibb módjával, fametszéssel készült. Érdekességként meg kell említeni, hogy a fába metszett ex libris megelőzi a könyvnyomtatás korát. Az 1500-as esztendőt megelőzően három Németországban készült ex librist ismerünk, melyek közül kettő nemesi címert, a harmadik, egyben legérdekesebb a tulajdonos nevére utaló tréfás szójátékot tartalmaz.

9 A fametszést a fémmetszés, mégpedig a rézmetszés eljárása követte, mellyel a fametszésnél több, ám csak vonalas rajz visszaadására alkalmas nyomat készíthető. A tónusok visszaadására találták fel a rézkarcot, ezután a két technika előnyeit ötvöző mezzotintot, majd az aquantinta és a hidegtű következett. Ezek a gyűjtők által kedvelt, arisztokratikus eljárások, melyeket a lényegesen olcsóbb, és több nyomat előállítására alkalmas síknyomat (litográfia), majd a fotomechanikai eljárások (cinknyomat, autotípia, heliogravure) követtek. Az ex libris hármas funkcióval rendelkezik: megóvja a könyvet az elkallódástól, egy-egy könyvtár anyagát szétszóródás után is összeállíthatóvá teszi, végül és nem utolsósorban fokozza a gyűjtő önérzetét. A tulajdonmegőrzés indítékából, ama bizonyos vaslánctól eredeztethetők a könyvjegyeken gyakorta feltűnő, könyvek eltulajdonítását ostorozó intelmek, me6 Egyéb gyűjtemények esetében is használatos jelölési forma a papírból készült címke, melynek felirata a gyűjtött tárgyhoz igazodik: Ex armoris, Ex cotticis, Ex herbario, Ex numismaticis, Ex discis, Ex Japonicis stb. Nagyobb könyvgyűjtemény esetén bevett szokás az egyes állományrészeknek különféle ex librisekkel történő tematikai elkülönítése: Ex libris musicis, Ex libris turisticis, Ex libris etnographii, Ex libris eroticis stb. 7 Ez a magyar ex libris történetére is érvényes, hiszen a 16—17. századból szinte kizárólag főpapi, elvétve főúri ex libriseket ismerünk, jóllehet az első magyar könyvjegy egy pozsonyi polgár, Teiinkes János 1525-ben készült fametszete volt. Nevezetes 16. századi ex libriseink még: a bártfai r.k. plébániának Gutgesel Dávid bártfai könyvnyomtató által nyomott lapja; Istvánffy kancellár hasonló korú fametszete; a csornai premontrei prépostság 1542-es fametszete. 8 Néhány magyar példa erre: Kaffka Margit könyvjegyén tintatartőból könyvre boruló tinta utal az írói mesterségre, Kner Imre ex librisén könyvprés, Stemmer Ödönén, a neves pesti antikváriusén könyvkereskedése látható. Mécs Lászlónak, a neves pap-költőnek ex librisén az isteni szeretet előtt arcra boruló faun, Ravasz László református püspökén, a református bibliamagyarázatokra utaló mérleg serpenyőjében a Szentírással tűnik fel. 9 Ezek a következők: (1) Hildebrand Brandenburg aus Biberach angyalos-címeres Biberachban vagy Ulmban, 1470-ben keletkezett ex librise,. (2) Wilhelm von Zell nemesi címert ábrázoló, ugyancsak 1470 k. datált könyvjegye, (3) Hans Igler (eredeti nevén Knabensberg) káplánnak a tulajdonos becenevét sündisznós képpel illusztráló, feltehetően legrégibb, 1450—1470 között keletkezett ex librise.