Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Huszár György: Balogh Károly professzor (1895—1973) életútja és iskolája. Születésének centenáriumára. Magyar és angol nyelven

sora. E gondolat jegyében néhány jellemző adat Balogh Károly életviteléről és emberi tulajdonságairól. Életmódját jellemzi, hogy nem dohányzott, alkoholt jóformán sohasem fogyasztott, feketekávét is keveset. De azért nem aszkéta, a szépnemnek tisztelője, a jó étkeknek értékelője volt. Étkezési szokásaira jellemző, hogy ebédjét évtizedeken át a belső klinikai telep étkezőjében fogyasztotta és asztalánál szívesen látta orvos és nem orvos munkatársait. Szerette a természetet, a turisztikát, a vadászatot és az utazásokat. Mindig gondosan, kifogástalanul, de puritánul öltözött. Kedvelte a zenét és a képzőművészetet, bár magasabb kultúrája nem volt ezeken a területeken. Sajátságos tulajdonsága volt, hogy személyes, néha súlyos sérelmeit, még ha erre idővel módja is lett volna, nem torolta meg. Ajtaja mindig nyitva állt éspedig nemcsak elvont értelemben, mert kopogtatás után bárki benyithatott hozzá. Szívesen és örömmel segítette tanáccsal és tettel a hozzáfordulókat, akár munkatárs, tanítvány, hallgató, klinikai alkalmazott, vagy páciens volt az. Eredményes munkásságának egyik, nem lebecsülendő tényezője volt, hogy a felmerült problémákat és feladatokat szerette megbeszélni, megvitatni klinikai munkatársaival. Sajátságos kedvtelése volt a fogászati gyakorlat és oktatás szabályainak és módszereinek rövid, szinte epigrammaszerű jellemzése. Tette ezt szóban, de írásban is. Kiragadott példa erre ,,Az időszerű gondolatok és gyakorlati tanácsok" c. közleményéből: ,,A jó praxis személyi kívánalmai: 1. szaktudás, 2. jó modor és türelem, 3. kézügyesség, 4. fájdalmatlan kezelés (30). Mint tudományszerető ember, megbecsülte mások eredményeit és élete végéig érdeklődött az új módszerek, eljárások iránt. Sokat olvasott. Munkabírása és klinikáján töltött ideje külön méltatást igényel. Korán reggel érkezett és este távozott. Aki a késő délutáni órákban, akár szombaton, vagy vasárnap is a Mária utcában járt, tanári szobája ablakán átszűrődő fényből tudta, hogy a professzor még a helyén van és dolgozik (39). A tudományos és közéleti munkásság elismerését számos cím, tudományos fokozat, kitüntetés, tiszteletbeli tagság jelzi. Balogh Károly részesült ezekben. 1948-ban a Köztársasági Érdemkereszt arany fokozatával tüntették ki. 1952-ben az orvostudományok doktora fokozatot nyerte el. Az 1962-ben alapított Arkövy József emlékérmét elsőízben 1963-ban Balogh Károlynak ítélték oda. Tudományos munkásságát külföldön is méltányolták. Európa legrégebben alapított természettudományi akadémiája, a Halle-i Academia Leopoldina tagjai sorába választotta. Az Osztrák Fogorvos Egyesületnek tb. tagja volt. Az MTA 1963-ban az akadémiaijutalom I. fokozatával jutalmazta munkásságát, nyugdíjba vonulásakor a Munka Érdemrend arany fokozatát nyerte el. Vágya, hogy a MTA levelező tagja legyen, nem teljesült. Munkássága ehhez alapot adott, azonban ,,nem párttagsága", egyéb sérelmek és mellőzések mellett, ezt megakadályozta. Értesüléseim szerint kedvező ajánlása volt az akadémiai tagságra az egyetemi hatóságoktól, és a különböző akadémiai fórumoktól egyaránt, de a végső hozzájárulást a kommunista párt megtagadta. Bíró Imre írja Grósz Emil (1865—1941) szemészprofesszorral foglalkozó munkájában (25), hogy ,,nagy orvosok többsége emeritálásuk után hátat fordít egész életművének, szakít addigi munkájával és régészettel, zenével, történeti tanulmányokkal, botanikával kezdenek foglalkozni. Érdekes jelenség, hogy a nyugalmazott orvosprofesszoroknak csak kisebb része maradt hű az orvostudományhoz". Balogh Károly ehhez a kisebbséghez tartozott. 22 éven át volt a klinika vezetője. 1966 nyarának végén vonult nyugalomba. Mint szaktanácsadó élete végéig nap-nap után bejárt a Mária utcai klinikára, mert tudományos érdeklődése és munkakedve töretlen volt. Ezt bizonyítja, hogy 1967—1972 között 9 tartalmas közleménye jelent meg a Fogorvosi Szemlében, 1972-ben barátját Varga Istvánt köszöntötte 40 éves szerkesztői jubileuma