Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Huszár György: Balogh Károly professzor (1895—1973) életútja és iskolája. Születésének centenáriumára. Magyar és angol nyelven

Kétféle mesterséges foglepedéket állítottak elő, az egyik feltételezetten patogén, a másik neutrális volt. A patogén műlepedék + nyál elegyébe helyezett fogakon, 80 nap eltelte után, a caries iniciális időszakára emlékeztető fehér foltok keletkeztek. Balogh Károly, Huszár Györgygyei primitív viszonyok között, falvak melletti táborokban élő öreg, 60 éven felüli cigányok fogazatát vizsgálta (21,22). A cigányok csaknem kivétel nélkül igen lekopott, de szúmentes fogazatúak voltak. A vizsgálók hétvégi pihenőnapjaikat töltötték akkor még létező cigánytelepeken és utána elmondhatták, hogy a vizsgált cigányok a mi eszkimóink. Ugyanis az észak-európai országok karieszkutatói a primitív viszonyok között élő eszkimókat ugyancsak szúmentes és kopott fogazatúaknak találták. Balogh Károly nagyszámú, közel 200 közleményének ismertetése és értékelése meghaladná a jelen, életrajz adta keretet. Annál is inkább, mert Balogh nem az a típusú fogorvosszakíró volt, aki azonos, szűkebb tárgykörrel, vagy kérdéssel foglalkozik egész életén át, és azt különböző irányból megközelítve elemzi, hanem a fogászat sok ága (fogászati sebészet, extrakcióstan, érzéstelenítés, caries-kutatás, fogorvosképzés, gerosztomatológia, prevenció) és határterületei (fogászati anatómia, szövettan, kórszövettan, onkológia, élettan, biokémia, bakteriológia, gyógyszertan, ipari ártalmak stb.) iránt érdeklődve írta meg közelmények formájában gondolatait és kutató munkájának eredményeit. Balogh Károly iskolájának tagjai igen sok cikket közöltek hazai és külföldi szakfolyóiratokba és könyvrészletek, monográfiák szerzői voltak. Ezeknek címei és könyvészeti adatai jórészt fellelhetők a Budapesti Fogorvosi Fakultás, ill. SOTE Fogorvostudományi Kar Közleményei c. repertóriumokban (26) és Vályi Edit: Magyar Stomatologiai Bibliográfia. 1945—1960 c. kötetben (60). Balogh Károly a hazai és külföldi tudományos körökkel jó kapcsolatot épített ki. Ezt szolgálta, hogy a Kar közleményeinek négy nyelvű kivonatát évente megjelentette és a világ sok fogászati intézményének megküldte. Irányítója, szervezője és referense volt számos hazai tudományos rendezvénynek és résztvevője, előadója külföldi naggyüléseknek. Ezek közül kiemelkedő az 1947. évi Arkövy Emlékkongresszus, amelyen ő tartotta az Arkövy emlékbeszédet. 1948-ban a Centenáris Orvosi Nagyhét keretében tartott Fogorvos Kongresszuson. , ,A fogszuvasodás népegészségügyi jelentősége" címmel tartotta a főreferátumot. E két kongresszus a háború okozta elszigeteltségünk után újjáélesztette nemzetközi kapcsolatainkat. 1957-ben Rómában tartotta az FDI világkongresszusát. Balogh vezetésével nagyobb delegáció utazhatott erre a kongresszusra. Számos hazai fogorvos tartott előadást és a nemzetközi fogorvostörténelmi kiállítás anyagának jelentős része is Budapestről érkezett. A Kongresszus megnyitásának volt egy érdekes epizódja. A Nemzetközi Fogorvos Szövetség évenkénti világkongresszusain a megnyitó ünnepségen felolvassák a résztvevő országok neveit s ilyenkor a nemzetek képviselői felállnak és a közönség udvarias tapssal köszönti őket. 1957-ben — emlékezve 1956-os helytállásunkra — a jelenlevő több ezer fogorvos felállva, szűnni nem akaró, percekig tartó tapssal, üdvözölte a magyar résztvevőket. Balogh Károly azt mondta utána, hogy „egy nemzet megdicsőülésének voltunk tanúi". A személyhez, névhez fűződő orvosi iskola kialakulása sok tényezőtől függ. Ezek között a legjelentősebb az iskolaalapító példamutató oktató-gyógyító tevékenysége és az egyértelműen követésre méltó emberi tulajdonságai. Ez utóbbiak az élete során növelik értékét, de sok évvel halála után elfelejtődnek. A tudomány kiemelkedő művelőinek emléket állító visszaemlékezések legtöbbször konkrét, érzékelhető, idézhető eredményeket, így műveket és létesítményeket helyezik az előtérbe. A személyiség, a szellemiség sokkal kisebb teret kap és ez az idők múlásával még inkább halványodik, amint fogy a közvetlen ismerősök, emlékezők