Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Huszár György: Balogh Károly professzor (1895—1973) életútja és iskolája. Születésének centenáriumára. Magyar és angol nyelven

néhány óra múlva szabadon engedték. Amint a háború közeledett az ország határaihoz, a klinikákat budai és fővároskörnyéki intézményekbe akarták telepíteni. A terv szerint a Stomatologiai Klinikát „valamelyik hűvösvölgyi villába akarják elhelyezni". A kitelepítés végrehajtását Balogh sikerrel szabotálta (39). Szálasi kormánya 1944. október 15. után elrendelte a budapesti Egyetem Németországba telepítését. Ezzel szemben az Egyetemi Tanács úgy döntött, hogy az Egyetem nem költözik át Haliéba, a kitelepítésre jelölt német egyetemi városba. Az állásfoglalást az Orvosi Kar szótöbbséggel magáévá tette. Csilléry András egyetemi tanár, a debreceni Stomatologiai Klinika igazgatója, szélsőjobboldali politikus, mint kiürítési kormánybiztos irányította az egyetemek javainak és személyzetének Németországba hurcolását. Elérte, hogy számos professzor, tansegédszemélyzet, 600 hallgató, néhány intézmény felszerelésének egy része elhagyja Budapestet és Haliéba települjön (39). Balogh Károly a budapesti Orvosi Kar egy részével együtt ellenszegült a kitelepítési parancsnak és a Stomatologiai Klinika műszer- és felszerelés állománya, könyvtára nagyobb veszteség nélkül vészelte át Budapest ostromát (28). Az épület azonban súlyosan károsodott. Lakása, a VII. kerületi Damjanich utcában, Lechner Ödön által épített igen szép, kertes családi házban, az 1944. július 2-i szőnyegbombázás kapcsán megsemmisült. A Balogh-iskola kialakulása Balogh Károly iskolaalapító munkásságának első szakasza 1945-től 1952-ig, az új rendszerű fogorvosképzés megindulásáig tartott. Balogh Károly a háború befejeződése után számot vetett a világ alakulásával. ,,Az életünket irányító és formáló tényezők gyökeresen megváltoztak. A politikai, társadalmi és gazdasági átalakulást nyomonköveti az egyes foglalkozási ágakon belül is bekövetkezőalkalmazkodás"'írta 1945-ben (10). Balogh Károly és klinikai munkatársai megkísérelték, hogy alkalmazkodjanak. A háború utáni koalíciós kormányzat számára elfogadható volt és az is elfogadta őt. Az 1946/47 tanévben a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának dékánja, és mint ilyen létrehozója (66) a Pápai Páriz Kollégiumnak (ezt később a kommunista szemléletű orvostörténelmi irodalom elhallgatta) (43). A népjóléti miniszter 1948-ban miniszteri elismerésben részesítette Balogh Károlyt és Földvári Imre, Huszár György, Skaloud Ferenc és Tarnai Károly munkatársait a hadirokkantak sebészeti és fogászati gyógykezeléséért (28). Jól ismert, sokat emlegetett, de az oknyomozó történelem által kellő mértékben fel nem tárt az a euforiás lendület, amellyel 1945—47-ben, a koalíciós időkben, ki-ki lak- és munkahelyén az újjáépítést végezte. Ez a lendület hajtotta Balogh Károlyt és közvetlen munkatársait is. Ez a lendület irányította munkásságát és annak eredményei szorosan, elválaszthatatlanul összefonódtak a budapesti Stomatologiai Klinika életével. Buda még nem szabadult fel, amikor irányításával a Klinika egyik földszinti helyiségében már nagy a betegforgalom. 1945 március elsején a Klinika — ugyan fűtetlen — kezelőhelyiségeiben megindult a gyógyító munka. „Jelentjük, hogy élünk, dolgozunk, tanítunk és gyógyítunk. Jelentjük, hogy a Klinika áll. Rengeteg a munkánk, vesződünk, vitatkozunk és a reánk kényszerített szünet után kezdünk emberi módon érezni" — írja 1945 nyarán (48). Balogh Károly a háborús károk jórészének helyrehozatala után a klinika osztályait bővítette és felszerelésüket — szükséghez és lehetőségekhez képest — cserélte, kiegészítette. Jelentős lépés volt az új osztályok és kutató részlegek (laboratóriumok) létesítése. 1950-ben nyílt meg a Klinikán a Tóth Pál vezette gyermek- és iskolafogászati osztály. A meglévő orvos-