Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)
TANULMÁNYOK / ARTICLES - Huszár György: Balogh Károly professzor (1895—1973) életútja és iskolája. Születésének centenáriumára. Magyar és angol nyelven
Professzori kinevezés A Klinika a háború végső szakaszában Balogh Károly tanszékvezető professzori kinevezését történelmünk egyik legszomorúbb évében, 1944-ben és annak igen kritikus szakaszában, a március 19-i német megszállás után, de még az október 15-én kezdődő nyilas diktatúra előtt nyerte el. Szakmai történelmünk számára érdemes és szükséges a tanszék elnyerés összes körülményeinek feltárása. Ezt Simon Bélára (37) és Balogh Károlyra (3) emlékező közleményeimben meg is tettem, és most csak néhány jelentősebb mozzanatot említek meg. Máthé Dénes (1877—1943) halálával megürülő stomatologiai tanszék betöltésére 1944-ben a budapesti Orvosi Kar bizottságot küld ki. A Kar dékánja, Issekutz Béla professzor az elnöke és Tátrallyay Wein Zoltán gégész professzor az előadója a bizottságnak. A bizottság az 1944. IL 8-i kari ülésén a „mostani bizonytalan időkre" tekintettel azt ajánlja, hogy pályázat meghirdetése nélkül, meghívás útján Balogh Károllyal töltsék be a tanszékvezetői tisztet. A javaslat indokai között szerepel Balogh vitézi címe is. A kar szótöbbséggel elfogadta a bizottság javaslatát és azt a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszterhez felterjesztette. A Aű//«y-kormány kultuszminisztere, Szinyei Merse Jenő nem fogadja el a Kar javaslatát, és elrendeli a pályázat kiírását a tanszék betöltésére. A tanszék betöltésének ügyét a Kar 1944. március 24-én, már a német megszállás után, folytatja. A tanszékre nyolcan pályáznak. A Kar szótöbbséggel első helyen Balogh Károlyt, második helyen Hattyasy Dezsőt, harmadik helyen Moreili Gusztávot ajánlja a tanszék betöltésére. A Sztójaykormány kultuszminisztere, Antal István elfogadja a Kar javaslatát. 1944. május 6-án történi kinevezés után Balogh Károly elfoglalhatja a tanszéket. Balogh Károly professzori kinevezése idején, 1944 tavaszán, nyilvánvaló volt a hitleri hadviselés rövidesen bekövetekező összeroppanása, mégis a tudományos (és egyetemi) életünk sok vezetője, struccpolitikát folytatva, az addig szokott módon végezte teendőit. A fogorvostársadalom egy részének megsemmisítése már kezdetét vette, de erre utalás pl. a Magyar Fogorvosok Országos Egyesületének hivatalos lapjában, a Fogorvosi Szemlében nem található. A Fogorvosi Szemle 1944 májusi (a lap októberig jelent meg) számában Padányi Endre az akkori szerkesztő emelkedett szavakkal köszönti vitéz Balogh Károly dr.-t egyetemi nyilvános rendes tanárrá történt kinevezése alkalmából. „Baloghprof. az az ember, akiben mélyen él a hivatástudat és munkaszeretet és az a rejtélyes emberi érzés, amely fellelkesít és arra késztet, hogy munkáját a legjobban és legfigyelmesebben végezze el. Ehhez még vallásos hit, önkritika és hivatásérzet kell" — írja (50). Balogh Károly tanszékének elfoglalása idején valósan ítélte meg az ország helyzetét és ezt bizonyítja a Fogorvosi Szemlében megjelent Beköszöntő-jének néhány mondata: „Amerre nézünk öldöklést és gyűlölködést találunk és az. európai kultúra, amelynek letéteményesei vagyunk, pusz.tulóban van. A gyengék kétségbeesnek, de a bízni tudók a jövőbe néznek és vállalják a romok eltakarításának nehéz, de fenséges küzdelmét, mert minden nemzedék felelős azért, amit tesz, de azért is, amit elmulasztott megtenni" (9). A Beköszöntő és a romeltakarítás megkezdése közötti idők súlyos feladatokat róttak rá. Megoldásra váró feladata volt a nagyszámú háborús sérült elhelyezése. Ennek érdekében megnagyobbította a fekvőosztályt, ahol az állcsontsérültek mellett más sebesültek is ellátást nyertek. Balogh Károly a német megszállás, majd a nyilas terror idején segítőkészen állt a bajban lévők, lengyel menekültek, származásuk miatt üldözöttek, katonaszökevények, orosz sebesültek rendelkezésére (23). A származása miatt üldözött, halálosan beteg Salamon Henrik professzort igyekezett kórházba juttatni. A nyilasok egyszer a klinikájáról elhurcolták, de
