Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 149-157. (Budapest, 1996)

TANULMÁNYOK / ARTICLES - Huszár György: Balogh Károly professzor (1895—1973) életútja és iskolája. Születésének centenáriumára. Magyar és angol nyelven

eszközöket módosította fogorvosi-sebészet kívánalmainak megfelelően. Ilyen volt a fogászati sebkampója és a gyökérgranuloma eltávolító kanala. Ma is általánosan használt a foghúzás előtti ínyleválasztója és szájtágítója. Ezen időszak tudományos munkáiból még kiemelkednek: A gyökércsúcs resectio műtétének egyes technikai részletei és A fogextractiós seb gyógyulása az alveolus facialis lemezének levésése után c. közleményei. Balogh Károly klinikai szolgálati ideje alatt számos hazai és külföldi (Bécs, Róma, Párizs, Bologna, Lemberg) nemzetközi kongresszuson vett részt, és azokon mint előadó is közreműködött. 1926-ban három hónapos tanulmányúton volt Párizsban és Londonban. A budapesti Stomatologiai Klinika fennállásának 25. évfordulója alkalmából Emlékkönyvet adtak ki (6). Ezt Balogh Károly szerkesztette és Szakoktatás a klinikán címmel közleményt írt benne. Vázolja és elemzi az orvostanhallgatók (akkor a fogászat hallgatása nem volt kötelező) és a fogorvos-szakorvos jelöltek oktatását, értékeli a fogorvos-továbbképzés akkori módszereit. Balogh Károly mind a három oktatási rendszerben részt vett. 1933-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán — Szabó József ajánlására — magántanári képesítést nyer a Fogbetegségek kór- és gyógytana tárgykörből. Klinikai kinevezését azonban Szabó 1935 őszén nem hosszabbítja meg. Egy ideig kinevezés nélkül bejár, dolgozik a Klinikán, de rövidesen ennek a lehetősége is megszűnik. Balogh Károly 1935—40 között csupán magángyakorlatot folytatott, állást nem töltött be. Magántanársága csak megtisztelő cím volt, fizetéssel nem járt. Magángyakorlata és ingatlan vagyona miatt anyagi szempontból nem volt ugyan ráutalva állásra, de a tudományos munka lehetőségét korlátozta a klinikai háttér hiánya és kinevezésének meg nem hosszabbítását méltánytalanságnak tartotta. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Balogh — bár másfél évtizeden át közvetlen munkatársa volt — nem kedvelte Szabót, akinek sajátságos emberi tulajdonságai, vérmérséklete és modora sokszor visszatetszést keltett (34). Balogh Károly Szabót közvetlenül halála után írásban (7) úgy jellemezte, hogy ,,nagyon ideges ember volt, kedély és hangulat világa szélsőséges változásokat mutatott". Ilyen klinikai igazgatót szolgálni nem lehetett mindig könnyű. Balogh Károlyt megfontoltsága és nyugalma ugyan átsegítette a nehézségeken, de később, baráti körben, szóbeli értékelése Szabóról meglehetősen negatív volt. Közkórházi osztály Balogh Károly 5 esztendeig tartó állástalansága 1940 júliusában véget ért, mert kinevezik a Székesfővárosi Szent István Közkórház akkor létesített „Fogbeteg osztályának" főorvosává (62). Az osztály két évig ideiglenes elhelyezésben csak mint járóbeteg rendelés működött, majd 1942-ben Balogh Károly elképzeléseit is tekintetbe véve korszerű, 17 ágyas szájsebészeti-fogászati osztályt alakítottak ki. Az osztályon a betegellátás mellett megindult a tudományos munka is, bár annak a háborús idők nem kedveztek. Balogh Károly cikkei jórészt szájsebészeti vonatkozásúak. írt a harctéri segélynyújtásról, odontogen reakciókról, a fog- és szájbetegek kórházi ápolásáról. A kórházi osztályt Balogh Károly 1944 májusáig vezette.