Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Antall József: Az orvostörténelem helyzete Magyarországon (magyar és angol nyelven)

Mindezt el kellett mondanunk ahhoz, hogy reális képet kapjunk az orvostörténelem hazai helyzetéről, megfelelő mértéket és követelményeket állíthassunk a „Horus" rovatban publikáló orvostörténészekkel szemben. Talán említeni is alig kellene, hogy a szaklapokban történő publikáció e téren közvetlen anyagi előnnyel nem jár, hiszen az Orvostörténeti Közlemények csak különlenyomatot biztosít, de a ,,Horus" cikkek honomáriuma sem minősíthető „üzleti" jellegűnek. Ez pedig jelentkezik mint probléma a történettudomány stb. más kutatóinak bevonása szempontjából, illetve sokan inkább napilapokban, ismeretterjesztő sajtóban publikálnak, amely valamivel mégiscsak előnyösebb. Tekintettel arra, hogy a publikáló orvostörténészek tulajdonképpen valamennyien „mellékesen", „hobby"ból foglalkoznak orvostörténelerrrmel, beleértve a gyakorló és kutató orvosokat, illetve a muzeológusokat, könyvtárosokat is, nem térül meg számukra a publikációs termés más orvosi tárgyú cikkeket publikáló kollégáikhoz hasonlóan egy állás elnyerésében, megtartásában stb. Tehát nincs közvetett „anyagi" előnye, kizárólag az ügyszeretet, a „hobby" marad a hajtóerő, nem pedig a „karrier" lehetősége. Igazán csoda, hogy akad annyi ember ebben az országban, aki szorosabban vett egyéni érdek nélkül, ügybuzgalomból és passzióból ilyen szinten és mértékben, sok „elismertebb", támogatottabb szakmánál nemzetközileg jobban értékelve alkotó munkát végez. Az Orvostörténeti Közlemények kézirattorlódással küzd évek óta, nem is merítve ki összes lehetőségeit a kéziratkérés tekintetében. Természetesen a ,,Horus" nak más célja van, a szélesebb orvosi közvélemény és nem a szűkebb szakterület nemzetközi és hazai tájékoztatása a feladata. De az említett orvostörténeti „háttér" és lendítőerő hiányában nem várható sokkal jobb eredmény mint amíg a szerkesztőség nagy erőfeszítéssel eddig is elért. Továbbá nincsenek az Orvosi Hetilapnak olyan anyagi forrásai, ami lehetővé tenné a külföldi lapok orvostörténeti tárgyú írásainak bővebb, átfogó ismertetését, közlését, mert ez fordítási díjat stb. igényel, amit végképp nem tesznek meg az emberek puszta passzióból. Végül pedig a „Horus" rovat műfaji összetettségét is meg kell őrizni, hiszen a tárca hangulatú cikkeket is igénylik az olvasók az „unalmasabb" tudománytörténeti elemzések mellett. IV. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Főosztálya a Művelődésügyi Minisztériummal együttműködve „A magyar kultúra emlékeinek feltárása, nyilvántartása és kiadása" címmel kidolgozta a „tárcaszintű kutatási főirány" tervtanulmányát a hosszú távú kutatási program meghatározása érdekében és ezt Klaniczay Tibor átfogó közleményében publikálta a Kritika c. folyóiratban (1980. évi 10. sz.). Ennek 6. pontjában megállapítja: „A magyar oktatás- és tudománytörténet a nemzeti múlt értékeinek és emlékeinek kutatásában a legelhanyagoltabb területek közé tartozik." Továbbá jelzi, hogy a főirány hatáskörébe tartozó fenti munkálatokat a Magyar Tudományos Akadémia és a Művelődési Minisztérium kutatóhelyei végzik, beleértve a nagy országos közgyűjteményeket és a három tudományegyetem bölcsészeti karait is. Végül megállapítja, hogy sor kerülhet más tárcák intézményeinek, illetve a tanácsokhoz tartozó intézmények (múzeumok, levéltárak) részvételére is, valamint a tudományos társaságok közreműködésére. A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár az Egészségügyi Minisztérium Tudományos Kutatási Főosztálya, illetve a Művelődési Minisztérium Közgyűjteményei Főosztálya alá tartozik, míg a Magyar Orvostörténelmi Társaság a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége egyik tagtársasága, tehát aligha van akadálya a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával együtt előbbre lépni. De feltétlenül szükség lenne az eddigi alapokra építve megteremteni a Magyar Tudományos Akadémia Orvostörténelmi Bizottságát a tudományos fokozattal rendelkező, illetve a szakterületen évek óta aktív és kiemelkedő kutató, illetve publikációs tevékenységet folytató szakemberek összefogására, az akadémiai képviselet biztosítására, amelynek változatlanul kitűnő tudományos társadalmi bázist biztosít a Magyar Orvostörténelmi Társaság. A megfelelő anyagi bázis nélkül aligha képzelhető el a „főirányában való érdemi részvétel, a tervszerű munka. így elsősorban a magyar medicina és egészségügy történetének megírása egy reprezentatív műben.