Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Antall József: Az orvostörténelem helyzete Magyarországon (magyar és angol nyelven)

szevonásával, de a cikkek műfaji változatosságának megtartásával, most is egyik legfontosabb fóruma az orvostörténészeknek. Ugyanígy a „Gyógyszerészet" c. szaklap is állandóan helyet biztosít a gyógy­szerész-történelemnek. De néha találunk történeti cikkeket egy-egy orvosi szakfolyóiratban is. Végül pedig az Orvostörténeti Közlemények (Communicationes de História Artis Medicináé) c. kiadványt kell említenünk, amely 1955 óta jelenik meg (évente általában 4 számmal) és több nyelvű cikkekkel, illetve összefoglalásokkal a nemzetközi orvostörténelmi szaksajtó elismert folyóirata, amely a vezető külföldi egyetemek intézeti könyvtáraiban is megtalálható. E kiadványt — hasonlóan az Orvostörténeti Könyvek néhány kötetét — a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár adja ki a Ma­gyar Orvostörténelmi Társasággal együtt. Nem kívánunk foglalkozni a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár és a Társa­ság tevékenységének részletes ismertetésével, számos kiállításával és szolgáltatásaival. De megállapít­hatjuk, hogy a szakterület szerény, persze nem kielégítő műhelye ma ez a Társasággal összefonódott in­tézet, amely kezdeményező volt mindig, és ébren tartotta az akadémiai és egyetemi képviselet, oktatás ügyét is. Éppen ezért mutassuk be az egyetemi oktatás szakmai képét, amiben a közvetlen tegnap is benne van. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen éveken keresztül meghirdetésre került az or­vosi gondolkodás története című speciálkollégium, amit más beosztású kandidátusok (Regöly-Mérei Gyula, Réti Endre) tartottak. Később már erre sem került sor az Altalános Orvostudományi Karon, mi­után az egyik elhunyt, a másik nyugalomba vonult. A Fogorvostudományi Karon — személyi aktivitás következtében is — fakultatíve eredményesebben folyt az oktatás. A Gyógyszerésztudományi Karon éveken keresztül kötelező tantárgy volt (Halmai professzor) a gyógyszerész-történelem, majd eltörölték ezt is. Az elmúlt esztendőkben — éppen a Társaság aktivitása következtében, a vezető tisztségviselők kö­zött helyet foglaló egyetemi oktatók ügyszeretete következtében — sikerült elérni annyit, ami ma van. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Általános Orvostudományi Karán az Egészségügyi Szerve­zési Intézet keretében az orvostörténelem tárgyköréből kandidátusi fokozatot elért kutató néhány óra kötelező előadásra kapott lehetőséget a szervezéstudományon belül, valamint speciálkollégiumot hir­dethetett meg az orvostörténelem tárgyköréből, sőt ideiglenes jegyzetet is írhatott. A Fogorvostudomá­nyi Karon folytatódott az oktatás a fenti formában (jegyzetkiadással). A Gyógyszerésztudományi Karon részben a gyógyszerügyi szervezés keretében kötelezőként, részben pedig speciálkollégium keretében folytatódott az oktatás. De a gyógyszerészeknél — éppen a doktori disszertáció kötelezettsége miatt — lehetőség nyílt az elmúlt években néhány jelöltnek gyógyszerész-történelmi tárgyú dolgozattal a „Dr. pharm." elnyerése a gyógyszerügyi szervezési szaktárgyon belül. A vidéki egyetemeken is részben az egészségügyi szervezéssel összefüggésben, részben néhány fakultatív előadás megtartásával mutathat­tak fel eredményt. Talán nem kell hangsúlyoznunk, hogy ez igen kevés, és könnyen akadhat olyan or­vostanhallgató, aki ezt „észre sem vette". Ugyanúgy nem kedvező az orvostörténelem tárgyköréből tudományos fokozatot szerezni kívánók helyzete, miután határterületként ide-oda sodródnak, nagy ne­hézségekkel, mint „idegen-test" et fogadva, csapódnak az „anyatudományok" között. A posztgraduális képzés vagy szakképesítés e területen pedig csak korlátozott jelentőségű lehet, néhány tanfolyamra és bevezető előadásra azonban sor került az Orvostovábbképző Intézet és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár rendezésében. A helyzetfelméréssel összefüggésben meg kell említenünk, hogy a MOTESZ-tagtársaságokhoz már fordultunk olyan kéréssel, segítsék elő saját szakterületük (sebészet, szülészet stb.) történeti feldolgozá­sát, miután ezt - főleg az utolsó évtizedeket érintően — csak szakorvos teheti magas színvonalon. Ez azonban halk visszhangot váltott ki, legföljebb a Nemzetközi Orvostörténeti Kongresszuson jelentett segítséget a kiszélesített kör, amiért hálásak is voltuk. A legjobb együttműködés a Magyar Gyógyszeré­szeti Társasággal alakult ki, amellyel évek óta példás együttműködésben műveli Társaságunk a gyógy­szerész-történelmet. De keressük az együttműködést a Magyar Tudományos Akadémia és Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége keretében működő egyesületekkel (Néprajzi Társaság, Numizmatikai Társulat stb.), bizottságokkal (technika- és tudománytörténet) is — nem eredményte­lenül.

Next

/
Thumbnails
Contents