Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Szabadváry Ferenc—Vámos Éva: A nagyszombati egyetem orvoskari kémikusai

nek minősítette, amit androniámk nevezett. Kevéssel rá talált még egyet, amely a thelike nevet kapta. Ez még nem lett volna baj, több téves elemfelfedezés is akadt abban az időben. Ám Winterl fantáziája tovább lépett. A két anyagot azonosította két princípiumával, valamiféle őselem-félének vélte őket, amelyek minden más elem alkatrészei. Nézetei, megállapításai nagy feltűnést és vitát keltettek. A Dán Tudományos Akadémia, valószínűleg Oersted kezdeményezésére, aki — úgy tűnik — kezdett kételkedni Winteriben, pályázatot írt ki Winterl igazságának igazolására vagy megcáfolására. Winterl készséggel küldött mintát androniájából, amelyről azután 1809-ben a Francia Akadémia négy neves kémikusa megállapította, hogy az bizony közönséges kovaföld.

12 Ez a tény persze Winterl nemzetközi tekintélyét megingatta, ám akkor ő már régóta betegeskedett, s még ugyanazon évben, 1809. november 23-án meg is halt. A dolog el is felejtődött volna, ha Hermann Kopp, a múlt század nagy kémiatörténet-írója, máig is forrásként használt nagy munkájában meg nem emlékezik az esetről, azt avval a megállapítással zárva, hogy a párizsi eredmény „véget vetett az egész Winterl-féle szélhámosságnak".

13 Winterl gyógyvíz-analízissel is foglalkozott, és annak menetére kidolgozott egy módszert. Ezt egy tanítványa, Österreicher Manes József Analysis aquarum Budensium praemissa methodo Prof. Winterl című 1781-ben megjelent doktori disszertációjából ismerjük, ahol a szerző azt részletesen leírta. E könyv több okból is érdekes: szerzője az első zsidó vallású hallgató volt, aki II. József türelmi pátense alapján doktorálhatott a budai királyi egyetemen. A műben található a világ egyetlen analitikai módszere vízben oldott flogiszton meghatározására, végül mert a Budapesti Műszaki Egyetem Könyvtárában található példány lapjait én vágtam fel vagy 30 évvel ezelőtt, addig azt a példányt senki sem forgatta. A Winterl-féle vízvizsgálati módszerből megtudjuk, hogy az kora színvonalán állt, hogy felszerelése kielégítő volt, hogy egy kút vízének elemzéséhez szükséges eszközök és vegyszerek beszerzési ára egy budai patikából 70 részes forintot tesz ki. Szűrőpapírt is használt, de ajánlott Winterl egy szűrőtégelyt is, egy olyan üvegedényt, melynek alján repedés van.

14 A flogisztonelmélet a 18. század egyik fontos elmélete volt, mely szerint az éghető anyagok mind egy nagyon könnyű közös alkatrészt tartalmaznak, a flogisztont. Égéskor a flogiszton távozik és egyesül a környező levegővel. Ezen az alapon persze már eleve különös a feltételezés, hogy az ásványvíz is tartalmaz flogisztont, bár nyilván a szén-dioxid pezsgése sugalmazhatta ezt a feltevést, hiszen akkor a C0

2 összetétele és minősége még ismeretlen volt. A flogiszton-meghatározás részleteibe most nem megyünk bele, azt egyikünk már többször közzétette. 15 A módszer logikája a legfigyelemreméltóbb, mert ha az alapreakció, nevezetesen, hogy a flogiszton reagál salétromsavval igaz lenne, akkor minden további elég körülményes számítás teljesen sztöchismetrikusan történt, jóllehet a sztöchismetria még egyáltalán nem is létezett. Továbbá itt találtam az első ,,vakérték" számítást is. Ebből következik, hogy a különböző budai ásványvizek flogisztontartalmát azonosnak találta (1/16 gran/cantharus), kivéve a margitszigeti vízét, amelyikben csak ennek ötödét lelte. Megjegyezzük még, hogy Boyle 150 évvel korábbi próbálkozásától eltekintve, Winterl használt először e munkában kénhidrogént fémek minőségi kimutatására, ami a nedves úti kémiai minőségi analízisnek maradandóan egyik legfontosabb reagense maradt.

16 Österreicher József 1756-ban Óbudán született. Bár még nem tanulhatott vallása miatt az egyetemen, elnézték neki, hogy járta az előadásokat. A türelmi pátens megjelenése után rögtön benyújtotta már 12 Winterl, J. J.: „Neue Versuche um Andronia darzustellen" Neues alig. Journal der Chemie. 4 (1805) p. 583; Fourcroy, Morveau, Berthollet, Vauquelin: Annales de Chimie 71 (1809) p. 225—53. 13 Kopp. H.: Geschichte der Chemie. Braunschweig, Vieweg 2. k. p. 283—284. 14 Österreicher, J. M.: Analyses aquarum Budensium (Buda, 1800) p. 18, 23, 25. 15 Szabadváry F.: „Vízben oldott flogiszton meghatározása" MTA III. Kém. Tud. Oszt. Közi. 16 (1961) p. 41; „Professor Winterl und die Bestimmung des in Wasser gelösten Phlogistons" Österreich. Chemie Zeitschrift 90 (1989), p. 84 és 184. 16 Österreicher, loc. cit. p. 60.