Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Szabadváry Ferenc—Vámos Éva: A nagyszombati egyetem orvoskari kémikusai
Az első emeleten volt a kémia, 3 szobával, a tanteremmel és két laboratóriummal. Than Károly szerint a tanteremben 30 hallgató fért el, a laboratóriumban, amelyet sötét, büdös barlangnak nevezett, legfeljebb 15 hallgató tudott egyidejűleg dolgozni. A másodikon voltak a betegszobák. Klinikusok és betegeik az elkövetkező nyolcvan évben folyamatosan panaszkodtak a kémia felől érkező bűzös gőzökre és gázokra. 7 1870-ben költözött aztán tovább a tanszék, amely akkor már nem az orvoskarhoz, hanem a bölcsészeti karhoz tartozott. Akkor a világ egyik legmodernebb kémiai épületeként dicsőítették a Múzeum körúti Trefort kertben felépült új otthont, melyben további 110 éven át működött. Ezalatt, érhetően a legmodernebből nagyon elavulttá vált. 1989-ben a tanszék a lágymányosi Duna-partra költözött. De minket a tanszék e közleményben csak 1850-ig érdekel, ameddig az orvoskarhoz tartozott. Winterl Jakab sikerrel vette az akadályokat. Nemcsak tanszéket vezetett és oktatott, hanem kutatott, publikált, könyvet írt, külföldön is nevet szerzett, szóval rendkívül fáradhatatlan, aktív férfiú volt, aki nagyon hamar beilleszkedett az új német—latin—magyar környezetbe. Kezdeményezett egy Magyarországi Tudós Társaságot is, igaz Gelehrte Gesellschaft Hungarn elnevezéssel, 1784-ben. Ennek ő lett az elnöke, s ő adott elő a Társaság úgy tűnik egyetlen ülésén, 1784 júniusában: ,,Az elektromos anyag ke'miai módon való vizsgálata" címmel. Ez németül történt persze és meg is jelent a Monatliche Früchte einer Gelehrten Gesellschaft in Hungarn c. „folyóiratban", melynek ez volt az első és egyetlen megjelent száma. Winterl harminckilenc évig állt a tanszék élén, 1809-ben vonult nyugalomba, és még ugyanazon év november 23-án elhunyt. 8 Winterl főműve a Prolusiones ad chemiam saeculi decimi noni (Készülés a 19. század kémiájára) című könyve (Buda, 1800). Ez az elég bonyolult tartalmú könyv híven tükrözi Winterl jó és előremutató kémiai megérzéseit, továbbá élénk spekulatív fantáziáját elméletek gyártására. S hibáját, hogy elméleteihez igyekezett kísérleti eredményeit alárendelni, illetve azokkal elméleteit igazolni. 9 A könyvben Winterl kifejtett egy elképzelést a kémiai vegyületek dualisztikus összetételéről, mely szerint ezek két hatásos princípiumból állnak, nevezetesen savprincípiumból s bázisprincípiumból. A pozitív elektromosság a bázikus princípium, a negatív pedig savas. Ezek arányai szabják meg az egyes anyagok minőségét. Elgondolásait már befolyásolták Lavoisier nézetei. Egyetértett vele abban, hogy a flogiszton-elmélet téves, de nem fogadta el a francia tudós tanait sem. Sok minden történt akkoriban a kémiában. Tudott volt már, hogy az ősidők óta elemeknek, sőt őselemeknek tartott víz, hidrogénből és oxigénből áll. Az elektrokémia legelső megfigyelései is ebbe a korba estek, és erősen befolyásolták Winterl gondolkodását. A vízbontásnál szerinte a negatív elektromosság egyesül a vízzel s képezi a hidrogént, vagyis vízbázist, s fordítva, az oxigén a vízsavat. Mindenesetre Winterl az elsők közé tartozik, akik a vegyületek szerkezetét valamiféle elektromossággal próbálták magyarázni. Mondhatjuk talán, hogy Berzelius dualisztikus elektrokémiai elméletének bizonyos mértékig előfutára volt. 10 A könyv mindenesetre feltűnést keltett Európában, számos híve is akadt, köztük Oersted, a neves dán fizikus, aki a latin könyvet németre is lefordította. 11 Igaz, hogy Oersted akkor még csak egy filozofálgató 26 éves patikus volt. Winterl életének legnagyobb kudarcát is egy kísérleteiből levont elhamarkodott elmélet okozta. Analitikai vizsgálatai során azt találta, hogy bármiféle anyaggal dolgozott, mindig visszamaradt egy anyagocska, mely szerinte minden ismerttől különbözött, de mindenben megtalálható. Ezt egy új elem7 Győry Tibor: Az Orvostudományi Kar története 1770—1935 (Budapest, 1935) p. 81 8 Antall J. — R. Harkó V. — Vida T.: „Az orvosi kar fejlődése Budán és Pesten 1777-1806" In: Comm. Hist. Artis Med. 57—59. (1971), p. 119-140. 9 Winterl, J. J. : Prolusiones ad chemiam saeculi decimi noni. (Buda, 1800) p. XII. és 270. 10 Győri T. : Az Orvostudomány Kar története c. könyvében hangsúlyozta, hogy Winterl egyike volt Berzelius dualisztikus elektrokéimai elméletének egyik legelső elfogadója. Ez képtelenség, hiszen Winterl már rég nem élt, mikor Berzelius ezen elmélete megszületett. Fordítva valószínűleg áll a dolog: Winterl nézetei hathattak Berzeliusra elmélete kidolgozásában. 11 Oersted, J. Ch. : Matériáién einer Chemie des neunzehnten Jahrhunderts (Regensburg, 1803) Más fordítások tanítványától és későbbi utódától, Schuster Jánostól: Jakob Joseph Winterls Darstellung der anorganischen Natur. Jena 1804; System der dualistischen Chemie des Prof. Jakob Josef Winterl (Berlin 1807)
