Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Schultheisz Emil: Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson

méletileg jobban megalapozott sebészet a párizsi egyetemre. Könyve már 1296-ban kötelező. A listán azonban a Chirurgie/ magna, a szerzője által adott eredeti címet viseli: Ars compléta totius cyrurgie(\)

9i Az elfogadott és előírt sebészeti glosszában, traktátusban, méginkább a teljes könyvekben olyan fejezeteket, részeket találunk, melyekben megfelelő hivatkozások utalnak azokra az arab szerzőkre, akiknek a sebészet a korszakokban fellendülését köszönheti. A leggyakrabban forgatott mű szerzője Rhazes, a Liber ad Almansorem 7. könyvében tárgyalja a sebészetet.

94 Haly Abbas a Liber regalis 12. részének 9. traktátusának 110 rövid kapitulusában ír a sebészetről.

95 Avicenna a Kánon 4. könyvét szenteli a sebészetnek.

96 Abulcasis Liber theoricae necnon practicae c. könyvének 30. traktátusa a sebészet {de chirurgia), ami később önállóan jelenik meg. A középkor legnagyobb hatású sebészeti kézikönyve, minden egyetemi stúdium része, a 30. traktátus.

97 A 14. század practica-jának sebészetét Henri de Mondeville Cyrurgia-)a és Guy de Chauliac Chirurgia magna-'ya képviselik. Eredeti teljes címe: Inventarium artis chirurgicalis (1363); Collectorium artis chirurgicalis et medicináé címmel is ismert. Elterjedtségét bizonyítja, hogy a legkorábbi nyomtatott könyvek között is több kiadása van, 1490-ban adták ki először, 1600-ig kötelező egyetemi tankönyv. Vele együtt adták ki Anatómia-ját, középangol fordításban.

98 A fordítások révén a Chirurgia magna és az Anatómia is kilépett az egyetemről, ill. a latinul nem jól tudó sebészek segítségére lehetett. A sebészetet, amint az a curriculumból, s méginkább a tankönyvekből kiderül, a középkor egyeteme fontos oktatási tárgynak tartotta. Az olasz orvosdoktorok nemcsak tanulták, de gyakorolták is a 13. századtól, míg Párizsban iparnak tartották. Az a sebész azonban, akinek nem volt egyetemi grádusa, Itáliában is alacsonyabb rangú volt.

99 A gyógyszerészet előadására a 12. század elejéig csak két kézirat állott a tanár rendelkezésére: Haly Abbas Practica-jának 10. könyve és egy, — Salernó korai periódusában készült, nyelvileg némileg javított, kevés arab szöveggel gazdagított alfabetikus Dioszkoridész.

100 93 Chart. I. 482. Mesterénél még határozottabban kíván ugyanannyi elméleti felkszültséget a sebésztől, mint más tudóstól. „Omnispracticus est theoricus, cyrurgus estpracticus, ergo omnis cyrurgus est theoricus". (Az 1553. évi lyoni kiadás alapján, f.4.) 94 Sezgin, i.m. pp. 274—79. 95 Gurlt, G.K.: Geschichte d. Chirurgie und ihre Ausübung I—III. (Berlin, 1889). p. 640. 96 Részletesen tárgyalja Gurlt i.m. pp. 650—659. 97 Legújabb angol kiadása az arab szöveg mellett az angol fordítást hozza: Spink, M.S. — Lewis, G.: Abulcasis on Surgery and Istruments (London, 1973) Abulcasis sebészi írásának sokáig tartó hatását jelzi az is, hogy a 18. században újra kiadták: Abulcasis De Chirurgia. Arabice et latine Ed. Joh. Channing, (Oxford, 1787). Nem bizonyítható, de valószínű, hogy a budapesti Egyetemi Könyvtár Abulcasis-kódexe, mely a 13. század második felében készült, tanulmányi célt szolgált. A kódex részleteiről ld. Berovits Ilona: ,,A budapesti Egyetemi Könyvtár Abulcasis kódexe" Magyar Könyvszemle, (Budapest, 1937) Klny. 98 Wallner, B. ed.: The Middle English translation of Guy de Cliauliac's Anatomy. With Guy's essay on the history of medicine (Lund, 1964). Az angol változatok csak a Capitulum singulare-xa és a. Liber primus-xa szorítkoznak. Az természetesen érthető, hogy az ófrancia, valamint a két középangol fordítás elterjedtebb volt, mint az eredeti latin. 99 1222-től kezdve használják írásban a ,,medicus physicus" titulust, megkülönböztetve ezzel az egyetem teljes tanfolyamát végzett és graduait orvosokat, a nem teljes stúdiumot absolvait, de nem tanulatlan ,,medicus vulnerurritól, méginkább a borbély-sebésztől. A sebészi gyakorlatra való felhatalmazást az orvosi karon tett eredményes vizsga, ,,promoveri ad examen chirurgiaé" jelentette, amint az a bolognai 1378. évi statútumban olvasható (p. 443.). A csak sebészetből tett vizsga a licentiatust jelentette, ami azonban inkább jogosultságra utal (V.o. Sarti I. p. 530., és 555.) A ,,doctor cyrurgiae" cím nem teljesen tisztázott. Ahhoz azonban, hogy viselője az egyetemen előadjon — legalábbis Paduában — nem volt elegendő. V.o. Stat. Art. f. XXXVII, b. Aki a sebészetet az egyetemen előadta a doctor legens teljes jogú orvosdoktor doctor medicináé (vagy magister) kellett, hogy legyen. 100 Dietlinde Goltz: Mittelalterliche Pharmazie und Medizin dargestellt an Geschichte und Inhalt des Antidotarium Nicolai. Mit einem Nachdruck der Druckfassung von 1471 (Stuttgart, 1976) p. 78. (A 11. században használt materia medica ineipitje: ,,Dyascorides".)