Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Schultheisz Emil: Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson

A materia medica alapos megismeréséhez szükséges Antidotarium csak a 12. század végétől ismertes. Ez az ún. Antidotarius magnus a simpliciák monografikus feldolgozása, a korszak egész pharmakológiai ismeretét adja a tanulónak. Kézikönyvül is szolgál mind az előadó tanárnak, mind a gyakorló orvosnak. Jól áttekinthető, előadásra, tanulásra egyaránt alkalmas. Nemzeti nyelvű változatai már a 15. század elején megjelentek.

101 Ennek az antidotáriumnak az eredetét egy ismeretlen szerző által kompilált, a 12. század első felében írott materia medicában határozták meg, mely a Liber noster de simplici medicina címet viseli. Ez és az ún. Liber iste együttesen szolgáltatták az anyagot.

102 A De materia medica görögül írott 5 könyvből álló írás, melyet több között Oreibasziosz excerptált. Nem ismeretes, hogy mikor dolgozták át, abból a célból, hogy a drogok alfabetikus sorrendbe kerüljenek. Az eredeti, nem rendszerezett szöveg latin fordítása a 6. században készülhetett. A 11. században kiegészítve és alfabetikusán rendszerezve terjedt el az egyetemeken.

103 Görög-szír és arab forrásokon nyugszik Constantinus Africanus fordításában az 1100 körül Salernóban használt Liber Antidotarium Magnus. A későbbiekben a praxis számára könnyen előállítható receptekkel egészül ki. Ezt a kéziratot nevezi Simon Januensis Liber Antidotarius universalis-nak. A 80 leggyakrabban használt előírás az előadásokon Johannes Platearius kommentárjaival már mint az ún. Liber iste volt használatos. Erre támaszkodott Aegidius Corboliensis (Gilles de Corbeil), amikor a 12. század végén didaktikus szerkezetbe foglalta az anyagot: Liber de laudidus et virtutibus compositorum medicaminum. A szöveg egyre bővült és romlott, a receptek mind bonyolultabbak és egyre rosszabbak lettek. Ezen segített a 13. század közepén egy magát magister Nicolaus-nák nevező salernói orvos. Az általa quasi revideált, valójában csaknem újraírt kézirat, az Antidotarium Nicolai hosszú időn át volt előadási alap és gyakorlati útmutató. Közkedveltségét igen nagyszámú kópia mutatja.

104 A leírások és receptek egy részét versbe szedték. A középkori memorizálás tanértéke magas lévén, az ismeretek zömét még könyv birtokában is kívülről kellett tudni.

105 A párizsi egyetem Chartulariuma (1270—74), a 13. században hivatalosan előírt tankönyvként tartja nyilván.

106 A 12. század közepén Spanyolországban is találkozunk carmina didactica-\a\. Petrus de Compostella — egy kevéssé ismert magiszter — De consolatione rationis tankölteményében Dioszkoridészből, Pliniusból, valamint Bernardus Silvestris munkáiból excerptált egy Materia medica-t. Csak a puszta felsorolást tartalmazza, de versbe szedve, könnyen megjegyezhető formában.

107 A tanköltemény az arab orvosi tankönyvekben is helyet kapott, méghozzá többek között olyan nagy befolyású auctor, mint Avicenna is írt egy Cantica-t. Ezt 1292-ben ültette át latinra Armengaud Blasius, Averroës kommentárjaival együtt.

108 Összefoglalóan megállapítható, hogy a középkor egyetemének orvosi fakultása mind a curriculumot (ordinarium), mind a tankönyveket illetően a kor tudásának maximumát nyújthatta hallgatóinak. A rendelkezésre álló kanonizált tankönyvek konzisztenciája, mint Corpus, lényegében nem változott, de az újabb ismeretekkel többnyire kiegészült. A fentiekben tárgyalt illetve hivatkozott kéziratok adják a 101 Keil, G. — Broeckman, W. : ,,Fünf mittelalterliche Übersetzungen des «Antidotarium Nicolai»" Sudhoffs. Arch. 55. (1971), pp. 257-320. 102 Goltz, D.: i.m. 80—81. A Liber noster de simplici medicina nem tévesztendő össze az ún. Circa instans-sal, mely az irodalomban Liber de simplici medicina néven ismert, de későbbi keletkezésű. 103 Riddle, J.M.: Dioscorides (Washington, 1980) I. p. 143. 104 Lutz, A.: ,,Aus der Geschichte der Mittelalterlichen Antidotarien" Veröff. Inst. Ges. Gesch. Pharm. Bd. 40 (1973), pp. 115—119. V.o. még Bullogh V.L.: ,,The medieval medical University Paris" Bull. Hist. Med. 21 (1957), p. 209. 105 Aegidii Corboliensis Carmina medica Ree, Ludovicus Choulant, (Leipzig, 1826), valamint Dilg. P.: „Das medizinisch-botanische Lehrgedicht des lateinischen Mittelalters" Veröff. Inst. G.f Gesch. Pharm. Bd. 38 (1972), p. 77—84. A Collectio Salernitanaban is találhatók versbeszedett Hippokratész és Galénosz szövegek. Nem valószínű, hogy ezek mást célt szolgálhattak volna, mint a memorizálást. A memorizálásra vonatkozóan ld. Hajdú, Helga: Das Mnemotechnische Schrifttum des Mittelalters (Budapest, 1936), pp. 532—55. 106 Chart. I. 10, 45, 517. 107 Cod. Escorial R-II-14. f. 34—53. Ed. Blanco Soto (1912) 108 Weisser, U.: „Ibn Sina und die Medizin des arabisch-islamischen Mittelalters" Med. Hist. J. 18 (1983), p. 283.