Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Schultheisz Emil: Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson
A sebészeti tankönyvirodalom görög tradícióját Paulus Aegineta Compendii (medici) libri Septem című opusa 79 alapján Bruno Longoburgo 80 és Ugo de Lucca %x közvetítették. A még nem a diszciplina egészét, csupán a sebészet egy-egy föntosabb fejezetét tárgyaló glossa-gyűjtemények közvetlen forrása az alexandriai Héliodorosz- Rendszerében 5 könyvből álló cirurgia-\a mellé sorolja a lectiones-i, %2 a pszeudo-szóranoszi quastiones-íP és a pszeudo-galénoszi Definitiones-t. S4 Ezeket a Definitio-kaX követik a kora középkori ugyancsak pszeudo-galénoszi Introduction, az Epistulae de phlebotomia és kiegészítik egyes általános orvosi ismereteket közlő glossarium-okß 6 A középkor derekán már a tanulást megkönnyítő alfabetikus traktátusokkal és kérdéskatalógusokkal 87 bővülnek a sebészi glosszagyűjtemények. Ezek sok példányban kerültek a sebészi vizsgára készülők kezébe. Teljes sebészi tankönyv Salerno virágzása idején készül. Szellemi szerzője, de nem írója a longobard származású Rogerius Frugardi, a medicina practica tanára. Tanítványai feljegyzései alapján Guido dArezzo írta, mégpedig Roger magister beleegyezésével, amint az a kézirat végén olvasható megjegyzésből kiderül. 88 Mivel a sok kommentárral, megfigyeléssel kiegészített kézirat nem egységes szerkezetű, a Rogerelőadásoknak ezt a kéziratos gyűjteményét már a középkorban a glosszák között tartották számon (1200). A következő évszázad sebészeti tanulmányait a Roger-glosszák határozták meg. 89 A bolognai egyetemen Rolando Capelutti átdolgozásában (1235—40) kerültek az előírt könyvek listájára. 90 Rövidesen Montpellier orvosi karán és Párizsban is megjelennek mint Glossulae quatuor magistrorum. Bekerül egy változat a Poéma medicum-ba, megkönnyítendő a diákoknak a memorizálást. 91 Ezt követően Guglielmo de Saliceto Cyrurgia-ja lesz a legfontosabb tankönyv, mely még a 16. században is kötelező Európa legtöbb egyetemén. Mivel az orvosi és sebészi tudást egyformán nagyra értékelte, az elméleti és gyakorlati rész egyforma terjedelmű. Sebészeti topográfiája részletes anatómián nyugszik, hogy „per visum et operationern'' lehessen megtanulni a ,, külső beavatkozást". Tanítványa Lanfranco erre utal, amikor a Chirurgia Magna-ban azt jegyzi meg, hogy az anatómiáról nem kell írnia. Az arab sebészet, főként Abulcasis minden új eljárását ismerteti. 92 Lanfranco révén jut el az el79 Berends, J. (Ed.) Paulus von Aegina des besten Arztes Sieben Bücher (Leiden, 1914) 80 Cyrurgia magna (1252) igen részletesen adja vissza — Avicenna mellett — az Abulcasis-féle sebészet fejezeteit különös tekintettel az akkor egyedülálló instrumentológiára. V.o. Campbell, D. : Arabian Medicine and its influence on the Middle Ages I— II. vols. (London, 1926), I. p. 85. 81 Perrenon: Die Chirurgie des Hugo von Lucca nach den Mitteilungen bei Theoderick (Berlin, 1899) 82 Kiadta Sigerist, H. Sudhoffs Arch. 13. (1931). pp. 145-156. 83 Walter, G.: ,,Zu den Pseudo-Soranos Quaestiones" Sudhoffs Arch. 28 (1936), pp. 103—114. 84 Kühn, XIX. pp. 346-462. 85 Kühn, XrV. pp. 111—119. 86 Goetz (Ed.) Corpus glossarium latinorum III. (Lipsiae, 1892), pp. 533—633. 87 Lawn, B.: The Salernitan questions (Oxford, 1963) p. 16. — Korán jelennek meg nemzeti nyelveken. Tipikus formája a 15. században a párizsi borbély-sebészek számára készült írás. Lectiokat és questiokat tartalmaz francia nyelven, de latin terminológiával: ,,Questions pour examinerung (!) barbier". Megjelent Sudhoffs, Arch. 2. (1907), p. 71. V.o. még Jansen-Sieben, R. — Keil, G.: Zsch. f.Deutsche Sprache 27 (1971), pp. 126—146. 88 Sudhoff, K.: „Beiträge zur Chirurgie des Mittelalters" Stud. Gesch. Med 11/12 (Leipzig, 1918) itt a Rogerchirurgia teljes latin szövege. 89 Gundolf Keil vizsgálatai szerint toledói anyagot is tartalmaz, főként Avicenna könyvét Gerardus Cremonensis fordításában. V.o. Keil, G.: „Gestaltwandel und Zersetzung. Roger Urtexund Roger-Glosse vom 12. bis. ins 16. Jh." In: Der Kommentar in der Renaissance. (Bonn, 1975) pp. 209—224. 90 Linge, W.: „Die Bologneser Roger-glosse des Rolando" Med. Diss. (Leipzig, 1919) 91 Chart. Univ. Paris. I.N. 477. 92 Campbell, D.: Arabian Medicine and its influence on the Middle Ages (London, 1926) I. p. 85. A „Cyrurgia" korai incunabulum (Piacenza, 1475). Úgy tűnik a szövegből, hogy nagymértékben támaszkodott a paduai sebésztanár, Bruno írásaira. V.o. Bäsch, O. : „Materialien zur Beurteilung des Wilhelm von Saliceto" Med. Diss. (Berlin, 1898) Nem érdektelen, hogy a 13. században Bolognában tanító sebészek, Saliceto, Rolandus Cremonesis és Theoderic de Lucca saját megnyilatkozásaik szerint orvosok és sebészek voltak. V. ö. Sarti, Mauro: De claris archgymnasi Bononiensi Professoribus. Vol. Part 1—2. (Bologna 1769—1772), pp. 446—450.
