Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Schultheisz Emil: Tankönyv és curriculum a középkori orvosi fakultáson

veti a scholasticus rangsorban, tehát előadási rendben a fundamentális diaetetika.

58 A diaetetikára épül a terápia, nosologia és materia medica. Végezetül jön a legradikálisabb orvosi beavatkozásról, a chirurgiáról szóló fejtegetés.

59 Az élettan a galénoszi fiziológiára és kis részben egy Arisztotelész zoológiájához fűzött kommentárra támaszkodik. A pathológia teljes egészében már az új arab tanításokat tükrözi. Nehéz megmondani, hogy a Petrus Hispanus önálló műveinek tartott, a gyermekbetegségekről és az ophtalmológiáról írott traktátusok mennyiben eredetiek. Már tárgyalt traktátusai mellett a Liber de oculo tekinthető tankönyvnek.

60 Az arab recepció mások nagy központjában, Toledóban működött az Itáliából származó Gerardus Cremonensis (12. sz.). Számos írása és kommentált fordítása közül Rhazes Liber ad Almansorem-a és Galénosz De methodo medendi c. könyvei voltak kanonizált tankönyvek. A Montpellier-i fakultás tanára, Gilles de Corbeil előírt tankönyvei: De urinis, De pulsibus, De signis et symptomatibus. Arnaldus Villanovanus Paraboláé medicationisa (1300) rövidesen kézikönyv lett. Gilbertus Anaglicus montpellier-i tanárként írta a Compendium mediciitae-t, mely — többek között — a lepra, a kanyaró és a himlő az arabok által leírt ismereteit foglalja össze. A skót származású Bemard of Gordon már a 14. században, igaz, annak elején (1303) készül el Montpellier-ben nagy művével a Lilium medicinae-vel, melynek egyes fejezetei alapján praelegált. A középkor minden magasabb stúdiumának alapja a logika volt. A 12. század közepétől, amióta Arisztotelész logikai korpusza, valamint fizikai, metafizikai, etikai, politikai és irodalmi munkái latin nyelven hozzáférhetők lettek arab és zsidó kommentárokkal,

61 integráns része az orvosi curriculumnak. //. Frigyes császár 1241-ben kelt, az orvosi tanulmányokat szabályozó rendelete a salernói egyetemen 3 éves logikai kurzust ír elő az 5 éves tulajdonképpeni orvosi curriculumot megelőzően.

62 Ez nem kizárólag logikát jelentett, mint ahogy az említett rendelet nevezi, hanem a septem artes liberales egészét a logikával. ,,A logika tanulmányozása összefonódott az orvostudománnyal'"' írja Marót Miklós.

63 Ez az „összefonódás" évszázadokon át tartott. Eredete Galénoszig nyúlik vissza, aki logikai műveket is írt, de egyes orvosi munkáit is felhasználta, hogy logikai gondolatait kifejtse és magyarázza.

64 Logikai fej8 A diaetetikában azt fejti ki, hogy az ember, mint természeti lény, önmagában ,,regula omnium inventium" egyúttal ,,

exemplar perfectus" mivelhogy ,,

exemplar imaginis Dei". Ugyanakkor azonban az időben a történelemnek is ,,productum"-a: ,,Occursus rerum in tempóra", így az idők folyamán betegséggel, szenvedéssel, végül halállal kell találkoznia. A betegségekkel való találkozások lehető elkerülése, a szenvedés csökkentése miatt van szüksége a minél jobban átgondolt és alkalmazott egészségmegőrzésre, aminek gyakorlatát megtanulhatja a regimenekből. Az orvos hivatott az élet védelmére és őrzésére: custodia vitae, ars conservandi. Amikor pedig ez elégtelenné válva az ember beteg, a medicina feladata a restauratio. Érdekes módon az élettan kapcsán értekezett Petrus a halálról. A halál egyfajta „kiszáradás" („humidum radicale"), ahogyan azt Arisztotelész írja a sokak, így Petrus Hispanus által is kommentált ,,De longitudine et brevitate vitae" c. írásában. A halál bekövetkezik propter consumptionem humiditatis substantialis..." (az 1497-es kiad. facsim. alapján). i9 „Johannitius Lsagoge in artem parvam Galeni" In: Articella Ed. Petrus Pomarius Valentinus, (Lyon, 1534); (facsim. Padua, 1924.) v.o. Schipperges, H.: „Arzt im Purpur" Mat. Med. Normark 15 (1961) p. 595., és Telle, J.: „Petrus Hispanus in der altdeutschen Medizinliteratur." Phil. Diss. (Heidelberg, 1974) pp. 234—240. 10 A Thesaurus pauperum sokat citált receptgyűjtemény szegények számára. Nincs adat rá, hogy tankönyv lett volna. 11 Arisztotelész munkáinak újrafelfedezését illetően Id. Knowles, D.: 77^ evolution of medieval thought (London, 1962) •

2 História Diplomatics Friderici II. 7 vols. Ed. I.A. Huillard — Bréholles, (Paris, 1852) p. 61, és pp. 285—7., valamint Hain, W.H. — Seppert, H.: Die Medizinordnung Friedrichs II (Eutin, 1957) pp. 48—49. 13 Marót Miklós: A görög logika Keleten (1983) p. 11. 14 Galénosz De symptomatum causis, 269; De simplicium medicamentorum temperamentis acfacultatitbus libri IX, Is ff. 99