Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

fénykorában, a kortárs Hatvani és Csapó József parókás portréja mellett. Hangsúlyt kap a numizmata Weszprémi éremtani működése és ábrázolása, arckép hiányában. Házában megfordult Földi (későbbi boldogtalan veje), Csokonai, Fazekas Mihály poéta főhadnagy. Diószegi Sámuel fűvész-lelkész, nagyszerű orvoskortársaival együtt, így otthona a debreceni felvilágosodás szellemi műhelye lett. A bőséges irodalmi hivatkozás és gazdag képanyag igyekszik hitelesíteni azt a személyt, aki 42 esztendeig szolgálta Debrecent, négy kötetben megírta Magyarország és Erdély orvosainak életrajzát, valamint a Tentamen és az Observationes révén bekerült a nemzetközi orvostörténetbe. Ami magyar nyelvterületről rajta kívül csak keveseknek sikerült. Á. SZ. Vida, Mária: Spas in Hungary in Ancient Times and Today (Magyarország gyógyfürdői régen és most). Semmelweis K., Bp. 1992, 36 p. + 97 ill. Heilbäder in Ungarn in alten Zeiten und heute. Bp. 1993. 41 p. + 97 ill. A Semmelweis Kiadó ezzel az 1992-ben megjelentetett könyvvel a magyar balneológia régi adósságát törlesztette. Olyan tudományos munkát ad az olvasó kezébe, mely olvasmányos szövege és 97 gyönyörű fénykép illusztrációja által a népszerűsítés követelményeinek is megfelel. A fényképek Szelényi Károly művészetét dicsérik és zömmel a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár tulajdonát képező tárgyakat, iratokat, ábrázolásokat mutatják. A szerző a Magyarországra látogató, németül és angolul értő vendégeket a gyógyvizek és gyógyfürdők történetén keresztül megismerteti a magyar történelem főbb vonulataival is. Ezt szolgálja a könyv elején és végén található két térkép. Az előbbi a történelmi, az utóbbi pedig a mai Magyarország gyógyhelyeit és ásványvíz lelőhelyeit mutatja. A térképek a helységnév mutatóval együtt segítik az olvasót az ismertetett történések térbeli elhelyezésében. A szerző meghatározása szerint a balneológia a fürdést egyrészt a mosdás és tisztálkodás szolgálatába állította, másrészt a gyógyításéba. Már igen régtől fogva ismert volt, hogy a vizek és a bennük oldott anyagok számos betegség gyógyításában játszanak komoly szerepet. (Ilyenek például a nőgyógyászati és szívpanaszok, a magas vérnyomás és a köszvény, továbbá a különféle mozgásszervi megbetegedések.) A szerző a rómaiak fürdőkultúrájának ismertetése után tér rá a Kárpát-medence római kori fürdőinek leírására. Aquincum leghíresebb fürdőit Hadrianus uralkodása alatt építették az i. sz. II. sz.-ban. Megtudjuk, hogy a Flórián téri katonai fürdőt már Mária Terézia korában feltárták. A magyarok gyógyvíz iránti tiszteletéről először Anonymus Gesta Hungarorum-ában olvashatunk. A középkor kórházait gyakran telepítették ,,szent források" mellé, így a mai Gellért fürdő forrása mellett is állt már a középkorban a johanniták fürdője és lepra-kórháza. A gyógyvíz-kultusszal kapcsolható össze az is, hogy a XV—XVI. sz. festészetének kedvelt témája volt „Magyarországi Szent Erzsébet, amint leprásokat füröszt". IV. Béla a fürdőkultúrát azzal támogatta, hogy a fürdőknek adómentességet biztosított. A közfürdők első igazi virágzásának kora azonban Zsigmond király uralkodásának idejére esett. Az első közfürdő 1351-ben Pozsonyban nyílt. Georgius Wernhcr 1549-ben az addigra kialakult magyar fürdőkultúrát „De admirandis Hungáriáé aquis" c. munkájában részletesen ismerteti. Oláh Miklós esztergomi érsek „Attila et Hungária" c. munkájában (1536) részletesen leírja a Szentlélek és a Szentháromság kórház fürdőberendezéseit. A királyok fürdőépítése hatással volt a Felvidék közfürdőinek létesítésére. Már a XIV. sz.-tól érezhető volt a fürdőtörvény hiánya. Ennek következtében a fürdőbe nem annyira tisztálkodni vagy gyógyulni, mint inkább szórakozni jártak az emberek. A késő középkor közfürdőinek felépítését és a fürdőszokásokat részleteiben megismerhetjük a könyvből. A XVI. sz. első felétől a fürdősöknek Magyarországon céheik is voltak, hol önállóan, hol a sebészekkel és borbélyokkal közösen. A nagyszombati egyetem megalakulása a fürdőorvosok képzését egyetemi szintre emelte. A XVII. sz.-i fürdési szokásokat Comenius „Orbis pictus" c. műve alapján tárja elénk a munka. A 150 éves török uralom számos máig is működő fürdővel ajándékozta meg országunkat. Ilyenek Budapesten a Rudas, a Rácz, a Király és a Császár fürdő. Épültek fürdők Szegeden, Esztergomban, Székesfehérvárott, Lippán, Tolnán, Vácott, Pécsett, Egerben és még sok más, a hódoltsági területhez tartozó városban. A szerző különös gonddal írja le a török fürdők épületeinek szerkezeti különlegességeit, gazdag díszítéseit, valamint a török fürdőzési szokásokat. Mindezt számos korabeli utazó (pl. Evlia Cselebi és Edward Brown) leírásaira támaszkodva teszi. A török fürdőknek két lo típusa létezett: a hideg-meleg vizes ilidzse és a gőzfürdő, a hamam. A köz- és a magánfürdők szerkezete megegyezett, de utóbbiak kisebbek voltak. A magyar fürdőélet, ill. fürdőfejlesztés a XVII. sz.-ban indult virágzásnak. A Felvidéken, Nyugat-Magyarországon és Erdélyben alakultak ki ekkor fürdővárosok, pl. Szklenónak 5, Stubnyafürdőnek pedig 7 fürdője volt.