Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

Mattmüller, Markus: Platter Pestforschung im Zusammenhang mit zeitgenössischen Pestpolitik der Stadt Basel című írása is Platter „Observationes"ének feljegyzéseire támaszkodva ad képet arról a 7 pestisjárványról, mely Baselben dúlt élete folyamán. Közülük 5 alkalommal már, mint gyakorló orvos aktívan tevékenykedett. A feljegyzések tartalmazzák a járványokkal kapcsolatos megfigyeléseit, elképzeléseit és a kor adta lehetőségeket megelőzésükre, megfékezésükre, valamint a város által előírt különböző rendszabályokat is. Koelbing, Huldrych M.F.: Felix Platters Patienten. Ihre Krankheiten, Lebensverhältnisse und Schicksal im Spiegel der ,,Observationes". Platter „Beobachtungen" címen ismert munkája orvosi megfigyeléseit, esetismertetéseit közli, amely 3 kötetes tankönyv a „Praxis medica" alapját képezi. Itt betekintést kapunk páciensei betegségének megoszlása mellett életkörülményeikről és társadalmi helyzetükről is. Ezen feljegyzések azonban minden tekintetben teljes diszkrécióval készültek. A szerző érdekességként említi meg, hogy az esetismertetések között viszonylag kevés a sebészeti vonatkozású. A negyedik témakör az Ärztlicher und privater Alltag. Fortmann, Marie-Louise: Theodor Zwinger (1533—1588) und Felix Platter — eine Ärztefreundschaft írása kettőjük megismerkedéséről, barátságáról és gyakori közös munkájáról szól. Mindketten Baselben működtek és nem volt ritka, hogy közösen kezeltek betegeket. Staehlin, Martin: Felix Platter und die Musik c. rövid közleménye Platter zenéhez való kapcsolatáról, muzikalitásáról szól. Megtudhatjuk, hogy több hangszeren is játszott és a mindennapi fáradságos munka után kikapcsolódást számára a barátaival való közös muzsikálás jelentette. A kötetet összevont névmutató zárja. R , , Szállási, Árpád: Weszprémi István és kora. Debreceni Orvostudományi Egyetem, Debrecen, 1994. Igazat kell adnunk Diósadi Elekes Györgynek: aránylag keveset tudunk arról a nagy magyar orvosról, aki talán legtöbbet tette a hazai medicina múltjának megismertetéséért. Az első életrajzi összefoglalót saját maga írta, a Succincta Biographia első kötetében jelent meg, de csak az 1774-es lipcsei kiadásig terjed időben. A következő tomusokban folytatódtak a kiegészítések, az utolsó 1787-ben hagyta el a bécsi-pesti Trattner nyomdát, majd a magyar nyelvű nekrológot a közvetlen 1779-ben bekövetekezett halála után megjelent Pannóniáé Luctus tartalmazza, szerző feltüntetése nélkül, de az értők szerint minden bizonnyal vejének, Földi János doktornak a tollából. Erre épül Szinnyei és Magyary Kossá lexikonszerű címszava. Az első önálló monográfia 1958-ig váratott magára. Ekkor jelent meg az Irodalomtörténeti Füzetek 16. számaként Sükösd Mihály jeles tanulmánya „Tudós Weszprémi István" életéről és munkásságáról, mindössze 800 példányban, tehát ma bibliofil ritkaság. Miként Kótay Pál professzor anonim előszava, a Succuncta Biographia kezdő kötetének bevezetőjeként, 1100 példányban. A különben két rokonszenves közleményben hasonlóak, csak más hangsúlyúak a vitatható állítások. Sükösd túl nagy teret kerekített Weszprémi materializmusának bizonyítására. Holott véleményünk szerint a tudós orvosnak nem isten létezése lehetett a legfőbb gondja. Aztán kész tényként kezeli a „Grand Question" 1751-es dublini megjelenését. E dátum idején Weszprémi még a debreceni kollégium öregdiákja, így nehéz elképzelni, hogy a vallási villongások korában a kálvinista Rómából egy református magyar diák a katolikus Írország fővárosában egy angol nyelvű önálló ateista művet tudott volna megjelentetni. Ez többszörös képtelenség. Még 1755-ben is. Ugyanis maga a szerző is a kiadatlan munkák közt említi. Módis László sen. debreceni könyvtárigazgató állítása elfogadható: itt fordításról van szó, melynek az eredetijét megtalálta és közölte a Theológiai Szemle 1960-as évfolyamában. A dublini művet Kótay szintén tényként kezeli. Habsburg-ellenessége hangsúlyozottabb. Nem kevesebbet állít, mint , ,ha Weszprémi fiatalabb, feje a Vérmezőn hull porba". Holott nehezebb elképzelni nála praktikusabban aulikusabb személyt a 18. században a kálvinista központ vályogfalai között. A két kitűnő közlemény aligha teszi fölöslegessé egy harmadik megjelenését. Kivált ha az előzőek már „hiánycikkek", másrészt bizonyos állítások már módosításra szorulnak. A Debreceni Orvostudományi Egyetem sorozatot indított el elhunyt tanárkiválóságainak monográfiás megörökítésére. Jól tette a Rektori Hivatal, hogy Weszprémi Istvánra is gondolt. Mert a helybeli medikusok legtöbbje legföljebb csak az évfolyam-elsőket megillető jutaloméremre gondol, a mai civisek pedig a Nagyerdőn lévő kis utcára. Az elmúlt esztendőben Lampé László professzor ügybuzgalmából megjelent a bábakönyv reprintje, most egy életrajzon a sor. Ezt a cívisvárosi egyetem egykori orvostanhallgatója, Szállási Árpád készítette el, néhány újdonsággal megtoldva. Pl. az „Examen Chirurgicum" kéziratának ismertetésével, melynek alapján Weszprémi városi tisztiorvos a borbélysebészeket vizsgáztatta. Vagy a könyvtárából származó Johann Jakob Baier biográfiájának bemutatásával, melynek margóin ott található Weszprémi kézjegye. Ezt a remek művet forrásmunkái közt eddig senki nem említette. Sajnos, arcképet ő sem tud közölni, mert ilyenről nem tudunk. Érthetetlen ez a debreceni rézmetszők