Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
Sobel, Hildegard; Hygieia; die Göttin der Gesundheit. Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt 1990, 136. p. ill. Hygieiát, a gyógyító hérosz, Aszképiosz leányát Kr. e. 5. században kezdték tisztelni. Az istennő kultusza Görögországból a Római Birodalom területére is átterjedt. Hygieia a görög mitológiában az egészség megszemélyesítője, apjával, Aszklépiosszal általában együtt szerepel. Köztudott, hogy Aszklépiosz családjához tartozik, mégis rendelkezik bizonyos önállósággal. Vannak mítoszok, melyek szerint Hygieia Aszklépiosz hitvese. A két gyógyítással kapcsolatos istenség attribútuma a kígyó. Aszklépioszt mindig botra csavarodó kígyóval ábrázolják; Hygieia pedig mérlegserpenyőből itatja a kígyót. A Hygieia és Aszklépiosz közötti kulturális kapcsolatot számos irodalmi alkotás és régészeti lelet bizonyítja. A szerző végigkíséri Hygieia mítoszának változását nyolc évszázadon keresztül, bemutatja a különböző Hygieiatípusokat, és a különböző területekről származó variánsokat. A régészeti anyag nagy része az ókori Görögország területéről származik, de sok másolat és érem került elő a Római Birodalom egyéb területéről is. Különösen Galliában virágzott a Hygieia-kultusz, amit számos régészeti lelet is bizonyít. A könyv fő fejezeteiben a szerző elemzi a rendelkezésre álló írott forrásokat; bemutatja Hygieia és Aszklépiosz kultuszát, a kígyó-motívum szerepét az antikvitásban; sorra veszi Hygieia attribútumait és viseleteit. A mű legterjedelmesebb része a különböző művészeti ágak Hygieia-ábrázolásaival foglalkozik, mint pl. a vázafestés, dombormű, szobor, kisplasztika. Ezek az alkotások főleg az ókori Görögországból származnak. A gemmák, érmék, kisméretű bronzszobrok többsége a Római Birodalom területéről került elő. Hildegard Sobel a fennmaradt Hygieia-szobrok segítségével kísérletet tett a különböző Hygieia-típusok meghatározására. Például Héra-, Aphrodité-, Fortuna- és Szappho-típusokat különböztetett meg. A könyvet tárgykatalógus zárja, melyet részletes irodalomjegyzékkel egészítettek ki. Nagyon érdekes a könyv képanyaga, melyben a legjellemzőbb Hygieia-típusokat szemlélheti meg az olvasó. Jancsikity Erzsébet Tröhler, Ulrich (Hrsg.): Felix Platter (1536—1614) in seiner Zeit. (Basler Veröffentlichungen zur Geschichte der Medizin und der Biologie, Neue Folge, Fase. 3.) Schwabe et Co Ag. Verl. Basel, 1991, S. 86. Felix Platter a nemzetközi hírű baseli orvosprofesszor, anatómus, botanikus és statisztikus születésének 450. évfordulója alkalmából a baseli egyetem orvos- és filozófiatörténeti fakultásán symposiumot rendeztek, mellyel egyidőben az egyetem könyvtárában kiállítást nyitottak meg. Munkásságáról az első monográfiát 1949-ben adták ki, naplója, mely a 16. század kultúrtörténetének klasszikus forrása a 19. században két alkalommal (1840, 1878), utoljára pedig 1976-ban látott napvilágot. Jelen kötet a symposiumon elhangzott előadások anyagát tartalmazza négy témakörbe csoportosítva. Az első témakör az Ärztliche Aus- und Weiterbildung címet viseli. Nutton, Vivian: Wander und Wissenschaft: Medizinstudenten und die Peregrinatio academica im 19. Jahrhundert című írásában arra keres választ, hogy az egyetemi hallgatók, mely országokba és miért tettek gyakran hosszú tanulmányutakat, s ezen utazások költségeit számukra kik finanszírozták. Dilieu, Louis: Felix Platter, étudiant de l'Ecole de médecine de Montpellier és Bernoulli, René: Felix Platter á Paris írásaikban Platter Franciaországban folytatott tanulmányairól olvashatunk. A második témakör a Medizinische Konzepte címet viseli. Stettier, Antoniette: Felix Platter und die Pathologie munkájában arra ad választ, hogy Platter személye — aki köztudottan gyakorlatban praktizáló orvos —, miként kapcsolható a pathológiához. Ehhez azt vizsgálja, hogy mit jelentett az 1550-es években a pathologia fogalma, és miként jelentkezett a kor orvostudományának gyakorlatában. Battegay, Raymond: Felix Platter und die Psychiatrie címmel Platter a psychiatriához fűződő kapcsolatát az ősi görög-római és egyéb kultúrák szemléletében a lelki megbetegedések különböző formáinak tükröződésében tárgyalja. A harmadik témakör a Forschung und Praxis címet viseli. Dirnhoefer, Richard: Felix Platter — Vater der helvetischen Gerichtsmedizin címmel Platter „Observationes" ében leírt törvényszéki orvostan köréből származó megfigyeléseit tárgyalja, a praxisában előfordult különböző mérgezésekből, fejlődési- születései rendellenességekből, valamint erőszakos cselekedetekből bekövetkezett halálozások kapcsán.
