Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
dig — Zeisshez hasonlóan — szintén elutasította a mechanikus filozófia redukcionizmusát, mint a természeti törvények kizárólagos ismeretforrását. Akárcsak Smuts tábornok, Ryle is hangsúlyozta, hogy a holisztikus és mechanikus gondolkodás nem egymást kizáró megközelítési formák, hanem ellenkezőleg egymást szervesen kiegészítő (vagy kiegészítendő) eszközök a fejlődés folyamatának megértéséhez. Ryle végül is erre alapozza a társadalomorvostannak mint diszciplínának a szükségességét. Nézete szerint a betegségek jelentős csoportja utólagos individuális kezelés által nem számolható fel megnyugtatóan, hanem szükséges a kiváltó okok társadalmi méretű kontrollja. A társadalomorvoslás mindazonáltal Dorothy Porter nézete szerint Ryle és körének munkássága ellenére sem került be az angol tudományos képzésbe. Ami megvalósult, legfeljebb a járványügyi igazgatás, és a hatvanas évektől az ún. community medicine körébe sorolható, amely utóbbi hosszú távú egészségmegóvási programokat koordinál. Zeiss és Ryle gondolkodásának hasonló elemei ellenére kettőjük gondolati rendszerének, de főleg politikai célkitűzéseik különbsége mégis markáns. S mindez nem pusztán gondolati síkon jelentkezett (nevezetesen abban, hogy Ryle a baloldali eszmék vonzalmába került, illetve hogy Zeiss népe általa vélt történeti küldetését mindenekfölött érvényesíteni szándékozott), hanem jellegzetes a politikai célok és eszközök megválasztásában is. Az angol tudós minden gondolkodásbeli radikalizmusa ellenére visszariadt a gyökeres változtatásoktól, ezzel szemben a nemzetiszocialista bakteriológus üdvözölte és maga is szorgalmazta őket. Ebben talán nemcsak a két egyéniség eltérő mentalitását lelhetjük fel, hanem a két állam korabeli politikai állapotainak diametriális ellentétét is. Ezzel végső soron visszaérkeztünk a szerkesztő Roy Porter indító kérdésfeltevéséhez, hogy az egészségügypolitika meddig igyekszik a per se, a tudomány által korszerű elveknek a közegészségügy érdekében tett felhasználását, és mettől az állami, nemzeti vagy társadalmi csoportok politikai érdekeit megfogalmazni és szolgálni. Varga Benedek Rogal, Sámuel J.: (ed) Medicine in Great Britain from the Restoration to the Nineteenth Century, 1660—1800: An annotated bibliography Greenwood Press: New York; Westport; London, 1992. Ahogy a címe is mondja, a teljes szigetország, vagyis Anglia, Skócia, Wales valamint Írország orvostörténeti bibliográfiájáról szól a mű, a restaurációtól a 19. századig. (1660-tól 1800-ig.) Ez volt az az idő, hogy a mű előszavából idézzünk, mikor is ,,az orvosi hivatás kifelé haladt a tudálékosság sötét korszakából és a hagyományos babonából, a tudomány világossága felé". A „világos oldalon" olyan neveket lehet megemlíteni mint Sir Hans Sloane, John Hunter, Edward Jenner, id. és ifj. Alexander Monro, William Smellie és William Hunter. Ok és más orvosok, tudósok és emberbarátok jelentősen közreműködtek az orvosi ismeretek terjesztésében. Az összeállító 24 fejezetben 2057 annotált tételt sorol fel az akkori idők teljes orvostudományáról. Nemcsak könyveket ismertet, hanem felvesz néhány korabeli orvosi folyóiratot is. Aki e kor és hely orvostörténelmét kutatja, kiváló és nélkülözhetetlen segédeszközre talál ebben a könyvben. Tárgy és névmutató teszi teljessé a művet. Hadrovics Gábor Schott Heinz (ed.): A medicina krónikája Bp. Officina Nova, 1993, 648 p., ill. Rendkívül hasznos és értékes könyvet adott a szakma és az orvostörténelem iránt érdeklődők számára az Officina Nova Könyvkiadó. A könyv eredeti német változatát Heinz Schott és munkatársai állították össze kronologikus módszerrel és a gyógyítás művészetét követték nyomon a legrégebbi emlékektől napjaink orvosi eredményeiig. Mindig hasznos kézikönyv a rövid írásokat, sok illusztrációval díszítő munka, hiszen gyarapítja az áttekintés lehetőségét, figyelemfelhívó, további búvár ösztönzésre ad alkalmat. E műfaj nem ismeretlen a könyvkiadásban, gondoljunk a világ és a magyar történelem hasonló kézikönyveire, segíti a gyors tájékoztatást, a szakterületben járatosaknak is tud sok újat nyújtani. Heinz Schott és munkatársai sem kívántak ennél többet nyújtani, amint bevezetőjükben is mondják. Az eredeti munka magyar fordítását Birtalan Győző egyetemi tanár végezte el, míg a magyar kiegészítéseket ő, Szállási Árpád és Károlyi György készítette el. A munka értékét növeli, hogy a munka végéhez gazdag életrajzi és irodalmi mutatót is csatoltak. Kapronczay Károly
