Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

Jelen tanulmány családi hátterét és a munkásságát mutatja be az alábbi fejezetekben: 1. James Parkinson családja (szülei és házassága) 2. James Parkinson és a politika 3. James Parkinson és az egyház 4. James Parkinson és az orvos 5. James Parkinson a geológus 6. Az utolsó évek A szerző számos dokumentummal illusztrálja James Parkinson életútjának különböző állomásait, külön bibliográfiai jegyzékben közli a róla írott legfontosabb tanulmányokat. A könyv második részében található James Parkinson főművének reprint kiadása (Essay on the Shaking Palsy, London, 1817), amelyben elsőként írta le a paralysis agitans kórképét. A tudományos ismeretterjesztés céljait kiválóan teljesítő munka James Parkinson munkáinak jegyzékével zárul. Somorjai Ferencné Heberden, Ernest: William Heberden. Physician of the Age of Reason. London, Royal Society of Medicine Services, 1989, XIV, 246 p. ill. A könyv érdekessége, hogy írója az orvos egyik kései leszármazottja. Id. William Heberdent (1710—1802) a róla elnevezett csomók felismerése tette híressé. Talán nem lesz érdektelen felidézni, hogy mik ezek a csomók. Idősebb embereknél (nőknél gyakrabban mint férfiaknál) fellépő szirnmetrikus göbök a kézujjak végízületein. A csomók többnyire a kinyújtott ujjak oldalán keletkeznek. Ezek többnyire nem fájdalmasak, de az ujjak mozgáskorlátozódásához vezethetnek. A csomók a kis ízületek csontszélein keletkeznek mint reaktív szél- és többletképződésekből, az ujj vég ízületeinek ízületi betegségeinél; ezek csontkinövések. Kivételesen lehetséges ez a lábujj végízületeken is és (legritkábban) a nagy végízületeken is előfordul. A szerző születésétől a haláláig alapos részletességgel kíséri végig Heberden életútját, bemutatva az egykorú Angliát és részben a kort, melyben élt. A függelékben megemlékezik a fiáról ifj. William Heberdenről (1767—1845) is, aki szintén orvos volt. Főműve: ,

observations on the increase and decrease of different diseases in London particularly of the Plague" (London 1801). (Megfigyelések Londonban a különféle betegségek növekedéséről és csökkenéséről, különös tekintettel a pestisre.) A könyvet bőséges fejezetenkénti bibliográfia és névmutató teszi nagyon jól használhatóvá. Számos korabeli kép illusztrálja és különösen érdekes a csomók eredeti latin nyelvű leírása. Hadrovics Gábor Lórin, Claude: Sándor Ferenczi de la medicine à la psychanalyse. Histoire de la psychanalyse. Paris, Presses Universitaires de France, 1993, 256 p. ill. Claude Lórin, aki évek óta foglalkozik a nagy magyar pszichoanalitikus, Ferenczi Sándor (1873—1933) munkásságával, ebben a könyvében arra vállalkozik, hogy bemutassa a fiatal Ferenczi életét és írásait. Rekonstruálni szándékozik a kutató környezetét, személyes gondolatait, impresszióit és azokat a hatásokat, amelyek ifjúkorában érték a tudóst, hogy megérthessük miként válhatott Ferenczi Sándor orvosból pszichoanalitikussá. Lórin forrásként Ferenczi személyes visszaemlékezéseit, a kortárs tanuk vallomásait és azokat a dolgozatokat használja, amelyeket Ferenczi az 1899-től 1907-ig terjedő időszakban írt. 48 ilyen művet regisztrál Lórin, s ezeket az írásokat a fiatal kutató fejlődésének egy-egy sajátos pillanataként kezeli. Ferenczi dolgozatainak vizsgálata mellett megpróbálja bemutatni a fiatal kutató környezetét rámutatva a korszak és az egyén közötti relációkra. Felvázolja azt az utat, amelyet a — később Freuddal együtt dolgozó — tudós bejárt, rámutat azokra a pontokra, amelyek Ferenczi érdeklődését a pszichoanalízis felé fordították új terápiás módszereket keresve a hagyományos orvosi gyakorlaton kívül. Ferenczi életútját tehát Lórin addig a pontig mutatja be, mikor az már pszichoanalitikussá érett, és Freuddal kezdett együtt dolgozni. A könyv első fejezeteiben megismerkedhetünk a gyermek Sándor életével, az őt ért családi és társadalmi hatásokkal, és megtudhatjuk, hogy mindezek hatására miért választotta Ferenczi az orvosi pályát. Meg kell jegyeznünk, hogy bár Lórin törekvései szempontjából a korabeli társadalmi viszonyok és életmód bemutatása nagyon fontos szerepet játszik, mégis megelégszik azzal, hogy mindezt csupán Lukács J. : Budapest 1900 (Paris, 1990) című művére alapozza, és ezen kívül nem tájékozódik részletesebben a korszak felől — így kissé sematikusra sikerül ez a korkép, Ferenczi meg valamilyen heroikus figurává növi ki magát, aki képes volt arra, hogy ilyen elkese-