Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
A kitűnően szerkesztett, regiszterrel is ellátott tanulmánygyűjtemény olvastán csak azt sajnálhatjuk, hogy a csodálatos magyar utazásirodalom nem került a kongresszus terítékére: hasonló tárgyú szimpózium azonban, esetleg hazánkban is szervezhető lenne. Talán megérné a fáradságot. Magyar László Frängsmyr, Tore (ed.): History of Science in Sweden. The Growth of a Discipline, 1932—1982. Uppsala Studies in History of Scince 2., Uppsala 1984, 64 p. Az első svéd tudománytörténeti tanszék felállításának ötvenedik évfordulóján tartott konferencia 48 előadásából hármat jelentett meg ebben a füzetben az egyetem. Gunnar Bronberg bevezető tanulmánya a modern svéd tudománytörténeti kutatások kezdeteit tekinti át, amelyeket Johan Nordstrom iskolája, A Svéd Természettudományi Társaság folyóirata a Lychnos, és a Svenska Linne'sällkapets Ärsskrift kötetei, majd A Tudomány és a Technika Országos Múzeumának 1924-es megnyitása, és folyóirata a Daedalus jelzett. Svédországban az orvostörténelem az 1910-es évek végétől került az egyetemen előadott tárgyak közé: előbb Johan Valentin Broberg a stockholmi Karolinksa Intézet kutatója, majd O. T. Huit tartott e tárgyban rendkívüli órákat. Az első tudománytörténeti tanszék viszont csak 1932-ben jött létre Johan Nordstrom vezetésével, aki a tárgyat beillesztette az általános civilizációtörténet és a természettudományos képzés tantervébe. A tanulmány kitér a svéd tudománytörténet további jelentős személyiségeire is és megvizsgálja a matematikus Gustav Eneström (1852—1923), Svante Arrhennius (1859—1927), Erik Nordenskiöld (1872—1933), és a biológus Nils von Hofsten (1881—1975) tevékenységét. Kifejezetten Nordstrom munkásságát részletezi Tore Frängsmyr dolgozata, aki rámutat a pozitivista történettudományi iskola, közelebbről August Comte, Tannery és Sarton hatására a svéd tudós kiterjedt kutatásaiban. A harmadik tanulmány Gunnar Eriksson tollából a svéd tudománytörténeti oktatás Nordstrom visszavonulása utáni helyzetét vizsgálja. A Nordstrom iskola fontos személyiségei, Henrik Sandbald (1918—) és Sten Lindroth (1914—1980) vették át mesterük visszavonulása után a tudománytörténeti kutatások irányítását Svédországban. Sandblad, a Göteborgi Egyetem professzorának, eszme és művelődéstörténeti kutatásai egyúttal új korszakot is nyitottak a svéd tudománytörténetben. Emellett természetesen jelentkezett a marxista irányultságú eszmetörténetírás is, amelynek jeles reprezentánsai között a szerző megemlíti Sven-Eric Liedman és Ronny Ambjörnsson nevét. A hetvenes évektől végül kirajzolódtak a svéd tudomány- és eszmetörténeti kutatás jól elkülöníthető irányzatai is. Uppsalában Lindroth és tanítványai a természettudományi alapkutatások történetére koncentráltak, míg Göteborgban Sandblad hatására a természettudományos gondolkodásnak az általános bölcseletben való elhelyezkedést, közelebbről a vallás- és társadalom- és politikafilozófiai rendszerekkel való kapcsolatát vizsgálták. Mindez persze csak feldolgozás módszertanát illetően jelentett különbséget, a témák változatosságát nem befolyásolta. Paracelsus munkásságát dolgozta fel Lindroth, Copernicusét Sandblad, a természetjogi iskola hatását a 17—18. századi matematikai, fizikai és kémiai tudományára Bo Lindberg, a wolffianizmust jelen kötet szerkesztője Tore Frängsmyr, a mesmerizmusét Johannison. Földrajzi és asztronómiatörténeti tanulmányokat végzett Herman Richter és N. V. Nordemark. Kiemelt kutatási területek között szerepelt ugyanakkor a svéd biológia (Eriksson, Bronberg) és kémia (Hugo Olsson, Berzelius) 19—20. századi ereményeinek feldolgozása is. Kifejezetten orvostörténeti publikációk közé sorolhatók Vilhelm Djuberg tanulmányai, amelyek az említett Johan von Horn-nak a bábaképzésre gyakorolt hatását vizsgálják. Ingemar Nilsson (Göteborg) publikációi a késő 19. század pszichológiáját részletezik, P. G. Ottosson (Uppsala) pedig az észak-itáliai skolasztikus medicináról írt doktori disszertációt, majd jelentetett meg több tanulmányt Uppsalában és Nápolyban. Varga Benedek Gardner-Thorpe, Christopher: James Parkinson (1755—1824) — Parkinson, James: Essay on the Shaking. Facs. London, For Sherwood Neely and Jones. 1817, Exeter, Wheaton and Co Ltd. 1988, 82+ 66(2) p. James Parkinson neve az orvostudományban a róla elnevezett betegségről (paralysis agitans, parkinson kór) vált ismertté. A jelen monográfia James Parkinson életútját mutatja be. Számos életrajzi kalauz látott napvilágot ezt megelőzően is James Parkinson munkásságáról. Ezek a megemlékezések főleg Dr. A.D. Morrisnak köszönhetők, aki a St. Leonard kórház tiszti főorvosa volt. Ebben a kórházban dolgozott 150 évvel ezelőtt James Parkinson is. Kortársaihoz hasonlóan polihisztor volt, humán érdeklődése nemcsak az orvostudomány, hanem politika, geológia és a vallás felé is irányult.
