Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
tanszékekkel, a professzori státuszok elnyerésének feltételeivel, a vizsgák rendszerével stb. Képet kaphatunk arról, hogy milyen rendelkezések, jogi dekrétumok születtek a 19—20. század folyamán egészen napjainkig. A könyv negyedik részében az orvosságok különböző fajtáival ismerkedhetünk meg (pl. drogok, állati-, kémiai eredetű gyógyszerek stb.), azokkal a előírásokkal, kódexekkel, amelyek szabályozzák és normatívvá teszik a gyógyszerek gyártását, ellenőrzését. A gyógyszerek specializálódása, a gyógyszeripar strukturáltsága, a gyógyszerészeti titok fogalma, sőt még a patikaedények formái is mind ennek a fejezetnek a tárgyai közé tartoznak. A könyv ötödik része azokkal a gyakorlati területekkel ismerteti meg az olvasót, amelyek a gyógyszerészek munkáját különböző speciális területekre irányítják: így a kórházi gyakorlaton kívül a katonai és a laboratóriumi munkák formáiról és történetéről is képet kaphatunk. Az utolsó fejezet a gyógyszerészet fejlődésének irányvonalát jelöli ki, és bemutatja az Európai Gazdasági Közösségen belüli helyzetét. A függelékben néhány fontosabb francia gyógyszerész rövid bemutatása után bibliográfiát találhatunk az általános gyógyszerésztörténeti művekről, és a legfontosabb dokumentumgyűjteményekről. Horányi Ildikó Eriik, David: Breakthroughs in Medicine: from Superstition to Empirical and Scientific Medicine. Jerusalem: Gefen, 1991, 188 p. ill. Nagyon jó összefoglaló művet fart kezében az olvasó. A szerző röviden és tömören összegzi az orvostudomány fejlődését az orvoslás kezdetétől napjainkig. Minden fejezethez egy-két neves korabeli orvos neve és munkássága kapcsolódik. Az anatómia elméletének a fejlődése: Leonardo da Vinci, Andreas Vesalius. A vérkeringés első valódi leírása: William Harvey. Boncolás: Giovanni Battista Morgagni, René Laennec. Mikroszkóp a kórélettanban: Rudolph Virchow. A kísérleti orvostudomány kezdetei: Claude Bemard. Bakteriológia: a láthatatlan világ leleplezője; Semmelweis Ignác aki megelőzte korát. A bakteriológia atyja: Louis Pasteur. Bakteriológia és tuberkolózis: Robert Koch. Érzéstelenítés: a feltalálók tragikus végzete; William T. G. Morton. A modern sebészet fejlődésének fokozatai: Joseph Lister, Theodor Billroth, Theodor Kocher, William Halstead, Harvey Cushing. A vírusos betegségek megelőzése Jennertől Reed-ig. A himlő, sárgaláz és a lepra elleni védekezés. Növényi gyógyszerektől a modern antibiotikumokig: Paul Ehrlich, Alexander Fleming. A belső elválasztás rejtélye: Frederic Banting, Charles Best. Köpölyözéstől a transzfúzióig. A gyomor és az emésztés: William Beaumont. A műszerek kora. A röntgensuragak véletlen felfedezése: Wilhelm Konrad Röntgen. A rádium és az izotópok kora: Pierre és Marie Curie. Orvosi fantáziálások: hipnotizmus; Franz Anton Mesmer. Homeopátia. Bibliográfia, névmutató és illusztrációk teszik használhatóvá a könyvet. Hadrovics Gábor Ertzdorff, X. von—Neukirch, D.—Schulz, R. (Hrsg.): Reisen und Reiseliteratur im Mittelalter und in der Frühen Neuzeit. (Chloe — Beihefte zum Daphnis, Band 13.) Rodopi, Amsterdam—Atlanta, 1992, 582. p. A kötet az 1991 júniusában, Giessenben tartott interdiszciplináris utazástörténeti kongresszus anyagát tartalmazza. Célja az utazás közép- s kora újkori emlékeinek körüljárása, elemzése. Az utazás, mint azt H. M. Müllenmeister szellemes bevezető-tanulmányából megtudjuk, manapság merőben más társadalmi és egyéni célokat szolgál, más jelentést hordoz, mint a középkorban. A keresztes háborúkkal kezdődő s nagyjából a 19. század végéig tartó időszakban ugyanis azt európai gondolkodás története szétválaszthatatlanul kapcsolódott össze az utazásokkal: a messze földről visszatért ember nem csak saját tudományát, vagyonát, élményanyagát gyarapíthatta útja során, hanem közvetve vagy közvetlenül hozzájárult a kultúra, a művészetek, a tudományok gazdagításához, a világ „kitágításához" is. Elsősorban ebből a szempontból, de módszereiben igen változatosan dolgozza föl témáját a kötet 23 szerzője. A szövegkritikai, az általános nyelvészeti, az ikonográfiái, a tipológiai, a tárgytörténeti és a vallástörténeti megközelítés mind más és más következtetésekhez segíti az olvasót. A bőséges anyagból ezúttal hadd emeljük ki az orvostörténeti szempontból legérdekesebb tanulmányokat: Julius Stangl-nak a 16—17. századi „önképző" utazásokról szóló cikkét, Helmut Busch-nak a fürdő-utak ürügyén, a közép- s koraújkori fürdő-típusokat igen szellemesen bemutató dolgozatát, vagy Irmgard Bitsch-nek az úti táplálkozással kapcsolatos, érdekes adatokban gazdag előadását. Emellett informálódhatunk a 16. századi európai Kína-ismeretről, a korabeli térképekről, Madeville és Marco Polo utazásairól vagy éppen Szibéria felfedezésének számunkra ismeretlen történetéről is. Különösen szórakoztatónak és tanulságosnak találtam Ewald Wagner, ötletes hazugságtipológiát is tartalmazó tanulmányát az iszlám útleírások igazságtartalmáról, melynek — minthogy Evlija Cselebivel is bőven foglalkozik — számos magyar vonatkozása is akad.
