Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)
KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW
mely felfogás szerint a nők csupán ápolónak, illetve szülésznőnek kiválók, de a kutatásban, gyógyításban nem játszhatnak oly komoly szerepet, mint a férfiak. A huszadik században tarthatatlan ez a felfogás, s Brooke a történelem nagy női orvosainak felidézésével próbálja megváltoztatni ezt az előítéletet. A történelem kezdetén az emberek áldozatokat mutattak be egészségük, gyógyulásuk érdekében az istennőknek. A kereszténység koráig a női istenségeknek fontos szerepe volt a gyógyításban. Az monoteizmus elterjedése azonban háttérbe szorította az istennőket, s ezután a nők orvoslásban játszott szerepe is megváltozik. A középkor közepén még feltűnnek olyan híres orvosnők mint pl. a salernói Trotula, azonban a nők egyre inkább a gyógyító tudomány perifériájára szorulnak, s mint gyógyfüvekkel foglalkozó javasasszonyok, bábák, betegápoló apácák vehetnek csak részt az orvoslásban. A középkor legsötétebb évszázadaiban egyenesen boszorkánynak kiáltják ki a gyógyításhoz értő nőket, ennek minden következményével. A szerző kiemeli egy-egy kor reprezentáns szereplőjét, s az ő munkásságán keresztül mutatja be az adott társadalom viszonyát a női gyógyítókhoz. így kap helyet a műben Hildegard von Bingen, Anna Comnena, a svéd király, Gusztáv Adolf lánya: Krisztina, Lady Montagu, Wendy Savage. A könyv utolsó fejezete a női sámánokkal foglalkozik, az amerikai indián kultúrákban. A szerző e művével bizonyítja, hogy tökéletesen megértette a gyógyítás politikáját, s a nők ebben a rendszerben elfoglalt helyét. Scheffer Krisztina Cassedy James H.: Medicine and American Growth, 1800—1860. Madison-London, Wisconsin University Press, 1986., 298 p., ill. J. H. Cassedy legfrisseb munkája lebilincselő összegzésben mutatja be a 19. század első felének amerikai szociális és területi terjeszkedését az orvostudomány fejlődésén és a népesség változásán keresztül. Ez az a korszak, amikor Amerika gyarmatból nemzeti státuszba lépett, és azok lettek a politikai vezetők, kormányzók, akik a legtöbb figyelmet szentelték a demográfiai anyagoknak. Többek között olyan neves személyiségek foglalkoztak e témával annak idején, mint Franklin és Stiles, Jefferson és Morse, Madison és Adams. Ahogy a 19. század nemzeti ügyei mind komplexebbé váltak, úgy nőtt az érdeklődés a demográfiai tanulmányok iránt, akár a gazdaságtörténészek, akár politikai közgazdászok, kommentátorok körében. Az ő munkásságuk világított rá olyan részletekre, mint munkaerőellátás, Malthus-i elméletek, a háború és a népesedés kérdései. Egészen napjainkig a történészek sokkal kevesebb figyelmet szenteltek a kisebbségek demográfiai problémáinak — indiánok, feketék, nők, bevándorlók. Ez a könyv olyan orvosokat érintő demográfiai kérdéseket fejteget, mint bevándorlás, belső vándorlás, termékenység, járványos betegségek, halálozás. Cassedy részletesen kutatja a földrajzilag eltérő helyek — közép-nyugat, távol-nyugat, dél — hasonló és egymástól különböző népesedési jelenségeit. Kiterjed figyelme arra is, hogy az egészségügyi intézmények és szervezetek létrejötte, fejlődése és a népeség számának növekedése között milyen összefüggés van. A szerző két korábbi könyvében is hasonló témát dolgozott már fel, de jelenlegi munkája kibővíti eddigi kutatásait az USA földrajzilag nem vizsgált részeire is. A mű értékét növeli, hogy szerzője olyan kiválóan megírt olvasmányos formában alkotottá meg mindezt, hogy egyaránt szívesen lapozzák az amerikai történelmet tanulmányozó iskolások, egyetemisták, és ugyanúgy örömmel fogadják, akiket érdekel az orvostörténet és demográfia története. Ráczkevy Edit Dillemann, G. — Bonnemain, H.—Boucherie, A.: La Pharmacie Française. Ses origines, son histoire, son évolution. Londres—New York —Paris, Tec & Doc — Lavoisier, 1992., 150 p. ill. A három gyógyszerészprofesszor arra vállalkozik, hogy a francia gyógyszerészet történetét feldolgozó munkák folytatásaként egy olyan összefoglaló művet alkosson, amely nemcsak a régmúlt időkkel foglalkozik, hanem a francia gyógyszerészet 20. századi fejlődését is bemutatja, felvázolja annak mai helyzetét, és ismerteti azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek ma meghatározzák a gyógyszerészek munkáját. A hat nagyobb egységre tagolódó mű első fejezetében a gyógyítás és a gyógyszerészet történetének rövid összefoglalását olvashatjuk a kezdetektől egészen 1803-ig (különös hangsúlyt fektetve a francia viszonyok ismertetésére), amikor Napóleon konzulátusa az ún. ,,germináli törvénykönyv" XI. fejezetében újraszervezte és megreformálta a francia gyógyszerészek munkáját. A mű második része ennek a dekrétumnak az ismertetését tartalmazza, bemutatja a legfontosabb gyógyszerészeti iskolák helyzetét, illetve ezek újraszervezését, és kitér az ekkor kiadott első francia Codex Medicamentarius ismertetésére. A történeti fejlődés szempontjából a harmadik fejezet az 1803-tól kezdődő időszakkal foglalkozik. Megismerkedhetünk a francia gyógyszerészoktatás fejlődésével, az egyetemi rendszerrel, a
