Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 147-148. (Budapest, 1994)

KÖNYVSZEMLE - BOOK REVIEW

ség, eggyel a betegség birodalmába. Jóllehet valamennyien az előbbit részesítjük előnyben, előbb vagy utóbb rákényszerülünk arra, hogy a betegség birodalmának állampolgárságával is azonosuljunk. Az itt következő esszék sora — melyek részint akadémikusok, részint fiatal kutatók tollából származnak — irodalmi szövegek, szövegrészletek elemzésével próbálják megvilágítani az élet ezen sötét oldalát, azaz a betegségekhez kapcsolódó metaforák feltárására vállalkoznak. Hiszen a betegségek jelentéstartalma irodalmi szövegeken keresztül viszonylag könnyen megközelíthető. Az emberi állapot fájdalmas kliséi régóta a hagyományos gondolkodás részét képezik, gondoljunk csak a romantika melankólia iránti előszeretetére, a romantikát követő korszak szifilisszel való hadakozásaira, az ún. modern művészek legfőbb betegségére, a tuberkulózisra. Az emberi test épségét másfél századon keresztül nem veszélyeztették pusztító járványok, ám napjainkban újabb szörnyű, minden eddiginél borzasztóbb kór jelentkezett, az AIDS. A betegség, mint megváltozott létezésmód önmagában és irodalmi vagy akár képzőművészeti metaforaként egyaránt a lét sebezhetőségét, a küszöbön álló megsemmisülést idézi fel. Természetesen a jelenség túlzott leegyszerűsítését jelentené, ha a betegség irodalmi megjelenítését pusztán metaforaként értelmeznénk. Számtalan példát ismerünk, ahol a betegség az irodalmi mű szervező erejeként működik, azaz meghatározza a jellem fejlődését, vagy a mű felépítését. Ismerünk számos olyan példát, melyekben bizonyos értékek megjelenése kötődik különféle betegségekhez, sőt, ennek ellenkezőjére is, ahol a betegség a gonoszság és a büntetés kivetülése, számos adat a bizonyíték. Amint a fentiekből kitűnik, a kötetben sorakozó esszék érdekes olvasnivalót kínálnak az olvasónak az orvos- és irodalomtudomány e nem túl régóta kutatott határterületéről. Jobst Agnes Boyer, George R.: An Economie History of the English Poor Law. Cambridge University Press, Cambridge, 1990., 297. p. Boyer monográfiája, amely az angol szegényügyi törvénykezés történetét vizsgálja, nemcsak az angol történelem egy lényeges jelenségébe enged bepillantást, hanem egyben megismerteti a magyar olvasót a modern társadalomtörténetírás legújabb módszertanával is. Az amerikai Cornell Egyetem professzora nem a jogtörténet oldaláról vizsgálja a szegényügy kezelésére 1750—1850 között hozott angol törvényeket, hanem arra keres választ, hogy a parlamenti szabályozás valóban csökkentette-e a szegények körét Angliában. Ezen túlmenően a szerző földrajzilag is különbséget von a gazdagabb délkelet Anglia és a szegényebb északi és nyugati vidékek között. A mű jelentősége mindazonáltal abban áll, hogy megvizsgálja a szegényügy enyhítésére hozott intézkedéseknek komplex társadalmi és gazdasági hatását is, azaz a fizetéseknek, a profit rátáknak, az élelmiszer áraknak és a művelés alá vett földterületnek, valamint a születeések számának és a belső társadalmi migrációnak az alakulását is. A közép-európai szemmel gazdag statisztikai adatokkal rendelkező 18—19. századi Anglia lehetővé tette a szerző számára a legkorszerűbb szociológiai vizsgálatok elvégzését. Munkája része az angolszász társadalomtörténetírás neotradicionális és revizionista vitájának. Ebben a vitában az egyik oldalt a Magyarországon is jól ismert Eric Hobsbawm, George Rude', Kari Polányi, és Beatrice Webb etc. képviseli, míg a másikat a nálunk talán kevésbé közkézen forgó Mark Blaug, Anne Digby etc., munkái jegyzik. A két vonal közti különbség az anyag feldolgozásának módjában áll. Míg az előbbi igyekszik minél szélesebb társadalmi kontextusban elhelyezni minden egyes társadalomtörténeti jelenséget legyen az szegényügy, migráció, urbanizáció vagy akár a nacionalista politika támogatóinak köre, addig a másik egy-egy témára koncentráltan — és elsősorban publikált statisztikai anyagon dolgozva — gazdasági modelleket készít, amelyeket aztán különféle korszakok különféle országainak esetében vet össze, bár ezzel gyakran bizonyos társadalmi viselkedési formákat állandónak tételez fel. Boyer művének is ez utóbbi a legerősebb oldala. Részletes, és a laikus számára meggyőző matematikai modelleket készít az egyes társadalmi jelenségek alakulásáról, sőt az egyes társadalmi csoportoknak az adott gazdasági periódusban mutatott viselkedésmintáiról is. Műve mindenképpen rámutat arra, hogy bizonyos történeti kérdések vizsgálatakor a történészkutatók nem ragaszkodhatnak kizárólag szakmájuk régi, bevett módszereihez. A kötetet természetesen részletes bibliográfia zárja. Varga Benedek Brooke, Elisabeth: Women Healers through History, London, Women's Press, 1993, 210 p. A szerző a nők orvostudományban elfoglalt helyét, ennek alakulását követi végig az ókori egyiptomi orvoslástól napjainkig. A mű — terjedelménél fogva — rövid vázlatot nyújthat csak az orvostörténelem ezen érdekes aspektusáról. Szerzőnk — 20 éves klinikai gyakorlattal — maga is érzi az ortodox orvostudomány hátrányos megkülönböztetését,