Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Jobst, Ágnes: A Tudományos Gyűjtemény orvosi vonatkozásai
(1879—1825) miskolci gyakorlóorvos készítette. 16 Browne sthenia-asthenia-hypersthenia elméletével kapcsolatban Rácz István a 18. század második és a 19. század első felében elterjedt orvosi rendszerek lényegét ragadja meg, midőn arról ír, hogy lehetetlen olyan tudományos rendszert alkotni, amely élet és halál, egészség és betegség, orvoslás és gyógyulás törvényeit mind megmagyarázná. Ezek a rendszerek csak arra jók, hogy tapasztalatainkat rendszerezzük, de ha túllépünk rajtuk, el kell vetnünk őket. Brown rendszerének egy időben ő maga is híve volt, azóta is érdeméül tudja be, hogy elgondolkoztatta arról, hogyan kell eltalálni az életben a helyes mértéket, a megfelelő arányokat. Az élettan szemszögéből vizsgálva Brown teóriáját, rámutat arra, hogy az izgattatás-tan már az élet legalsó grádicsán megreked, ezért a kor orvostudományának túl kell lépnie ezen az elméleten, s a racionalizmust empíriával, a teóriát praktikummal kell ötvöznie. Gall frenológiájával hosszabban mindössze egy Bugát tollából 1825-ben megjelent recenzió foglalkozik, amely egy Bailly nevű francia teológusnak éppen Gall ellenében született munkáját ismerteti. 17 A recenzió egyben a téma összefoglalása a hazai tudományos közvélemény számára. Bugát részletesen értekezik Gall organon elméletéről, mely Franciaországban olyannyira népszerű, hogy követői társaságba tömörültek, majd Bailly nyomán rámutat a teória filozófiai, teológiai és erkölcsi vonatkozásaira, elsősorban az erkölcsi szabadság tanát illetően. A korabeli orvosi iskolák közül a legtöbb írás Hahnemann homeopátiájával foglalkozik, különösképpen azért, mert ez terjedt el leginkább hazánkban. Jóllehet 1819-ben helytartótanácsi rendelettel betiltották, ennek ellenére számos orvos követőjévé szegődött, és több arisztokrata család homeopata háziorvost alkalmazott. így például Almási Balogh Pál volt Széchenyi István és Kossuth Lajos háziorvosa. A tan magyar követői között az 1860-as években még egy Boehm Károly nevű állatorvost is találunk, aki hasonszenvi alapon foglalkozott állatgyógyászattal. A Gyűjteményben az első, homeopátiával foglalkozó tanulmány 1824-ben jelent meg. Csorba József, (1789—1858), Somogy vármegyei főorvos Hahnemann Tudományának foglalatja szabad észrevételekkel c. értekezése a szerző fő művét, az Organon der rationellen Heilkunst c. munkát ismerteti. 18 Hahnemann itt a „similia similibus curantur" elvét népi orvoslásból vett példákkal támasztja alá. Csorba főorvos e sikeres eseteket a természet gyógyító erejének tulajdonítja, és rámutat arra, hogy az orvosok képzésbeli hiányosságaik következtében maguk is bizonytalanok, és ezért válnak oly könnyen egy-egy új teória kritikátlan követőivé. Hahnemann elméletével kapcsolatban jegyzi meg azt, ami valamennyi korabeli szektás irányzat közös jellemzője: nem kutatják az okokat, nem nevezik meg a betegséget, csupán a tüneteket veszik figyelembe. Az 1828-as évfolyamban folytatásokban közölték a Tudósítások a ' Külföldről c. sorozatot, amely témáját tekintve nyugat-európai útibeszámoló, ám a számos egészségügyi és orvosi vonatkozású megjegyzés arra enged következtetni, hogy a szerző nélkül közölt útleírás orvos tollából, talán Almási Balogh Páltól származhat. A Tudósításoknak Köthenben született epizódja részletesen leírja a szerzőnek Hahneman-nál tett látogatását. 19 A sorok írója ötórás beszélgetést folytatott Hahnemann-nal az orvostudomány korabeli állapotáról és az eszmecsere hatására döntött úgy, hogy orvosi pályáját homeopata irányban folytatja. Amikor 1830 körül széles körű vita bontakozott ki hazánkban a homeopátiát illetően, Toldy Ferenc Hufeland professzornak, a porosz király első udvari orvosának állásfoglalását tette közzé a Tudományos Gyűjtemény 1830. évi 3. számában. 20 A nyilatkozat alapjául Hufeland professzornak a berlini orvosi társaság ülésén elhangzott beszéde szolgált, amely a Journal für practische Heilkunde c. folyóirat feb16 Tud. Gyűjt. 3. évf. 1819/7. Bódogh Mihály: Biosophiai Felelet T. Tudós Márton István Prof. úrnak a Tudományos Gyűjtemény 1818-dik Esztendei hatodik Kötetjének 122-dik lapján tett harmadik kérdésre, pp 64—74 17 Tud. Gyűjt. 9. évf. 1825/5. Külföldi Literatúra. B. P.: E. M. Bailly L' existence de Dieu et de la liberté morale, demonstrées par des arguments tiré's de la doctrine du Docteur Gall, pp 96—118 18 Tud. Gyűjt. 8. évf. 1824/7. Csorba: Hahnemann Tudományának foglalatja szabad észrevételekkel. pp 58—78 19 Tud. Gyűjt. 12. évf. 1828/9. Tudósítások a' Külföldről. Kothen, pp 86—93 20 Tud. Gyűjt. 14. évf. 1830/3. Schedel Ferencz: Hufeland kinyilatkoztatása a homeopathia ügyében, pp 60—81
