Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Jobst, Ágnes: A Tudományos Gyűjtemény orvosi vonatkozásai

ruári számában jelent meg. A neves professzor itt cáfolta azt a homeopaták által terjesztett híresztelést, szen minden újdonságot meg kell vizsgálni, s abból a jót megtartani. Elismeri, hogy bizonyos esetekben, például idegi eredetű nyavalyák esetén az orvosok régóta a betegségek tüneteit kezelik, mellőzve a kiváltó okot. A homeopata gyógymód — mivel a betegségek meghatározásában és gyógyításában csak a jelenségeket veszi figyelembe — pusztán ideiglenes és tüneti kezelést képes nyújtani a tartós gyógyulás helyett. Az okirányos gyógyításban ezzel szemben a diagnosztika éppen a lényeges és állandó jelenségeket keresi, súlyozva a tünetek fontosságát. Konklúzióként azt a következtetést vonja le, hogy a homeopátiának nem szabad önmagát egyedül üdvözítő gyógymódnak kikiáltania, viszont az okirányos gyógyászaton belül érdemes a homeopátia módszerével is élni. Célszerűnek tartja továbbá, hogy a homeopátiát csak az gyakorolhassa, aki már bizonyos orvosi gyakorlattal, legalább öt esztendővel rendelkezik. A 19. század elején elterjedt orvosi irányzatok hátteréül az szolgált, hogy az öntudatra ébredt orvostudomány nem érte be a természet jelenségeinek tárgyilagos feltárásával, hanem a feltárt tényekből rendszereket akart kovácsolni. Ez a törekvés legpregnánsabban a Schelling (1775—1854) féle természetbölcseleti iskola elképzeléseiben ragadható meg, amely a természetet a szerves élet keletkezése érdekében szerveződött teleologikus rendszernek képzelte. E természetfilozófia nyomán, melynek centruma Jéna, a természettudománnyal elégedetlen orvosok az élet különböző jelenségeit mélyebb filozófiai, bölcseleti háttérbe ágyazva magyarázták. A Tudományos Gyűjtemény hasábjain különösen az 1830-as évek második felétől szaporodtak meg az olyan jellegű írások, amelyek álom — élet — halál összefüggéseiről, öntudatról, testi létről, életműködésről, megismerésről, az emberről mint természeti és erkölcsi lényről elmélkednek.

21 Az írások mindegyikét jellemzi az, hogy —jóllehet orvosi témákból indulnak ki — az éves repertóriumok készítésekor annak szerkesztői nem az orvosi, hanem a filozófia szakban helyezték el őket. Nem véletlen, hogy az idősebb orvosi nemzedék képviselője, Gebhardt Xavér Ferenc a kortársakat az empíria tiszteletére figyelmeztette, hiszen a valóban nagy orvosi iskolák mindig a tapasztalatból indultak ki, melyet összevetésekkel, összehasonlításokkal finomítottak a továbbiakban.

22 A balneológiának már a török és római időkig visszamenő hagyományai voltak Magyarországon. Werhner György 1549-es összefoglaló munkájától kezdve sorra jelentek meg a fürdővizek kémiai elemzésével foglalkozó könyvek és tanulmányok. A 19. századtól a betegek egyre nagyobb számban keresték fel a fürdőhelyeket. A Tudományos Gyűjtemény is számos, honi gyógyvizeinket ismertető tanulmányt közöl. Az ismertetésen túlmenően a tanulmányok célja hazai gyógyvizeink számbavétele, ami egybecseng a folyóirat indításakor megfogalmazott célkitűzéssel: nemzeti kultúrkincsünk számbavételével. A balneológiai tárgyú tanulmányokra inkább az ismertetés, semmint a kémiai elemzés kifejezés illik, hiszen nem orvosok, de nem is természettudósok tollából születtek. Böszörményi Pál (1754—1825), Debrecen főbírája a Bihar vármegyei szalárdi savanyúvizet,

23 Vásárhelyi János Csanád megyei főjegyző az Oláh helység határában fakadó ,,Dagadó" forrást,

24 Strázsay János, Baranya megye táblabírája a harkányi gyógyvizet,

25 a jogi végzettségű Fáy András a parádi vizet írja le.

26 A szakszerű gyógyvízelemzéshez legközelebb Strázsay János Harkányról és Fáy András Párádról írott elemzései állanak, amelyek 21 Tud. Gyűjt. 20. évf. 1836/8. Horváth Sigmond: Hosszú élet példái, pp 81—108 Tud. Gyűjt. 21. évf. 1837/10. Hartmann után L. I.: Értekezés az öntudatról, és annak viszonyairól a' testi élethez, pp 66—67 Tud. Gyűjt. 23. évf. 1839/5. Értekezés a fensőbb ismerő tehetségek viszonyairól az organicus élethez, pp 53—81 Tud. Gyűjt. 23. évf. 1839/6. Az álomról, pp 83—90 Tud. Gyűjt. 23. évf. 1839/7. Értekezés a Halálról, pp 25—32 22 Tud. Gyűjt. 8. évf. 1824/8. Gebhardt Xavér Ferenc: A tapasztalási Orvosi Tudománynak méltóságáról, és a' kezdő Orvosnak az orvosi gyakorlásra való vezérléséről, pp 3—16 23 Tud. Gyűjt. 5. évf. 1822/10. Böszörményi Pál: Tudósítás a Szalárdi Savanyú vízről, pp 121—123 24 Tud. Gyűjt. 5. évf. 1822/9. Vásárhelyi János: A Dagadó Forrás, pp 85—89 25 Tud. Gyűjt. 9. évf. 1825/12. Strázsay János: A Harkányi Ferdők (Baranya vármegyében), pp 13—25 26 Tud. Gyűjt. 2. évf. 1819/6. Fáy András: Párád leírása több tekintetekből, pp 3—25