Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Jobst, Ágnes: A Tudományos Gyűjtemény orvosi vonatkozásai
A korszak tudományosságának jellemzője, hogy a tudományágak eredményeit anyanyelven is olvastatva a hazai tudományos életet nemzetközi szintre hozza fel. A leglényegesebb feladat tehát az egyes tudományágak, köztük természetesen az orvostudomány szaknyelvének megteremtése volt. Ha megnézzük a Bugát előtti korszak, a 18. század ismeretterjesztő munkáinak és bábakönyveinek nyelvezetét, azt látjuk, hogy e szerzők (Kibédi Mátyus István, Nedliczi Váli Mihály, Kömlei János) Apáczai Csere János és Pápai-Páriz Ferenc ízes-zamatos nyelvén írták müveiket. Álljon itt ízelítőül néhány példa e könyvek orvosi szóhasználatából: a láz neve 'forró hideglelés', az izomé 'inas hús', a mirigyé 'ikrás hús\ a rekesz elnevezése pedig 'általrekesztő hártya'. Kétségtelen, hogy ezen kifejezések használata stilisztikai értékük dacára nehézkes, ezenkívül hiányzott a szaknyelv egységes terminológiája is. A 19. század elején ugrásszerű fejlődésnek indult orvostudomány eredményeinek közvetítésére nélkülözhetetlen volt az orvosi szaknyelv megreformálása. A természettudományok közül a kémia szaknyelvének kialakítására történt az első, jóllehet nem sok sikerrel járó kísérlet, amely a magyarul alig tudó Schuster János (1777—1836) nevéhez köthető. O volt a példaképe Bugát Pálnak, aki az elméleti orvostudomány művelése mellett az orvosi szaknyelv megteremtésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. Az orvosi szaknyelv kialakítását az a körülmény is sürgette, hogy I. Ferenc 1807-ben engedélyezte az egyetemen az előadások egy részének magyar nyelven történő megtartását. Az orvosi karon Rácz Sámuel (1744—1807) és Bene Ferenc (1775—1858) előzték meg Bugátot a magyar nyelvű oktatásban 6 és Gebhardt Xavér Ferenc (1791—1869) volt az első, aki tanári székfoglaló beszédét 1824 januárjában magyar nyelven tartotta. Bugátnak Az egészséges emberi test boncztudományának alapvonatjai c. munkája Pesten. 1828-ban a Trattner nyomdában látott napvilágot. A Tudományos Gyűjteményben a könyvismertetést róla a szerkesztő, Vörösmarty Mihály írta, elsősorban a munka nyelvi vonatkozásai kapcsán. 7 Ezzel rátapintott annak tudománytörténeti jelentőségére, hiszen Bugát Hempel művének e fordításában tette az első kísérletet orvosi szakkifejezések magyar nyelvű megalkotására. Vörösmarty felsőfokon méltatja a fordítást, és megállapítja, hogy a fordító nagyon jó munkát vágzett a számtalan műszó kiváló átültetésével. A munka további érdemének tudja be a szakkifejezések következetes, pontosan meghatározott értelemben történő használatát. Ugyancsak Bugát nevéhez kötődik Toldy Ferenc érverésről írott disszertációjának magyar nyelvű közzététele a Gyűjtemény 1830-ik évfolyamában, megelőzve ezzel a magyar nyelvnek a disszertációk megvédésében történő elfdogadását. Zsoldos János (1767—1932), Veszprém vármegye első rendes orvosa szintén a folyóirat 1830-as évfolyamában értekezik az újonnan támadt magyar szókról, s megállapítja, hogy a magyar tudományos nyelv kifejlődéséért az orvosok már az elmúlt századokban is sokat tettek, hiszen Pápai Páriz Ferenc, Kölesséry Mihály. Torkos Jusztusz János és Weszprémi István munkáiban számos magyar nyelvű szakkifejezést találunk. 8 A korszak feladatának ő is a szakszók pontos meghatározását tartja, összevetve azokat az eredeti, latin szó jelentésével. A szakszók jelentéstartalmának pontos meghatározását szolgálta a különböző szógyűjteménye például a Lexicon Terminorum Technicorum azaz Tudományos Mesterszókönyv megjelentetése, amely a gyűjtemény 1828-as évfolyamában, folytatásokban látott napvilágot. 9 A „lexikon" végigmegy több száz, fontosnak tartott (nemcsak orvosi!) szakkifejezés jelentésén, összevetve azokat latin eredetijükkel, s a tévesnek ítélt magyarázatok helyett megfelelő magyar kifejezést ajánl. Hasonló szógyűjteményt találunk az 1829-es évfolyamban — szintén folytatásokban —, melyet Bugát állított össze a Boncztanával egy esztendőben megjelent Kováts Mihály féle Toldalék Szótár és saját munkája összevetésével. A latin 6 Kapronczay Katalin: Az első magyar orvosi folyóirat, az Orvosi Tár. Szakdolgozat (Bp., 1986) pp 23 7 Tud. Gyűjt. 12. évf. 1828/7. Hazai Literatúra. Vörösmarty Mihály: Bugát Pál Az egészséges emberi test bonctudományának alapvonatjai (Pest, Trattner J. M., 1828) pp 112—114. Ismertetés. 8 Tud. Gyűjt. 14. évf. 1830/12. Zsoldos János: Némelly mostanában támadt ujj magyar szókról való vélekedés, pp 32—50 9 Tud. Gyűjt. 12. évf. 1828/3—4. Hady: Lexicon Terminorum Technicorum azaz Tudományos Mesterszókönyv, pp 111—116, 92—114
