Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Jobst, Ágnes: A Tudományos Gyűjtemény orvosi vonatkozásai
, ,A mi kultúránk is a polgári tudománybéli tökéletesülésben folyvást előbb lép s müveit, szerzeményeit nem szemlélhetjük: nem lévén azokat hová állítanunk s kitennünk. Egymást érik az új találmányok és lelemények; a tudományok óriási lépéssel közelítenek tökéletességökhöz: mindezeket csak a magyar nem tudhatá közérthetőleg mindeddig! Se az iskolai és akadémiai oktatások, se az idegen folyó- és újságírások evégre nem elegendók; azoknak csak a fundamentomvetés céljok, és szabások oly feszes és szűk, hogy további fejtegetés nélkül közhasznúakká és elhatározottakká nem válhatnak;..." Másrészt nemzeti kincsünk, tudományosságunk összegyűjtését és fejlesztését tűzi ki célul: ,,Valami csak ezen földünknek, melynek lakosivá rendelt bennünket a Gondviselés, természeti, geográfiai, históriai bővebb s bizonyosabb megesmértetését közvetlenül vagy közvetve illeti; annak nyelvbéli állapotját, tudományi előkelését segíti s tökéletesíti; a mesterségeknek és gazdálkodásnak helyesebb és hasznosabb űzését s gyarapítását kimutatja: az új találmányokat és szerzeményeket hírül adja; a kijött munkákban, az írás módjában s nyelvvel élésben kitűnt érdemeket, tökéletességeket vagy hiányosságokat felfedezi, valamit a magyar tudós ész szül, a szép elme költ, az eleven képzelés fest, a munkásság alkot, sat. mindezeket, hogy minnen magunk egybeszedjük, érdemeikre méltassuk; a nemzeti dicsőség és közjó int, kötelez bennünket. Köszönetet mond a szerkesztő a bevezetőben Trattner Tamás János nyomdásznak, ,,aki ezen fontos szűkölködés kielégítésére elszánta magát és ... nemcsak az e célra alkalmatos, holnapokként 7—8 árkusnyi daraboknak közöltetését önnön költségén, csinos formában magára vállaló; hanem azt is fogadd, hogy azon nagylelkű írókat, kik e munkában együvé munkálkodni fognak, érdemlett jutalommal élesztgetni s elősegítem fogja." A folyóirat enciklopédikus jellegű, ami következik a magyar tudomány fejletlenségéből és az olvasóközönség gyér számából. A reformkorban fejlődésnek induló tudományos élet csak az 1830-as évekre alapozza meg majd a hazai szakfolyóiratok létrejöttét. Erre az időszakra esik az első magyar orvostudományi folyóiratnak, Bugát Pál (1793-1865) és Toldy Ferenc (1805—1875) Orvosi Tárának (1831), a Magyar Gazdának (1832), a Gazdasági Tudósításoknak (1837) és a Kémlelőnek (1836) megindulása. A szükségszerű enciklopédikus jelleg ellenére egy területen szűkít a folyóirat, annyiban, hogy hasábjairól kirekeszti a szépirodalmat, és azt melléklapjaiban, 1821—1828 között a Széplite raturai Ajándékban, 1828—1841 között a Koszorúban közli. A közölt tanulmányok tematikája felöleli a humán és reál tudományágakat egyaránt. A lap alapítói között szerepel Forgó György orvosdoktor, Pest vármegye főorvosa, akinek révén az orvostudomány is helyet kap a lap hasábjain — az értekezések és a recenziók között egyaránt —, hiszen a Tudományos Gyűjtemény egyben az első hazai kritikai folyóirat, amely külön rovatot tart fenn a könyvismertetéseknek „Hazai Literatúra" és „Külföldi Literatúra" címmel. A Gyűjtemény szerkesztésében azt a gyakorlatot alakították ki, hogy minden tudományágnak volt 2—4 ún. ,,eléadójd", akik kötelesek voltak félévente egy-egy értekezést, recenziót leadni a lap számára. Az értekezésekre nézve követelmény, hogy azok , ,eredetiek, nem pedig Fordítások legyenek, és az ismereteknek 's Tudományoknak mostani állapotokhoz képest dolgoztassanak jól ki!' 5 Az eléadókai más néven belső tagoknak is nevezik. Voltak ezzel szemben úgynevezett külső vagy levelező tagok, akiknek feladata az volt, hogy a lakóhelyükön történt tudományos vagy tudományszervezési szempontból érdekesnek számító eseményekről minden fertály esztendőben beszámoljanak. A Tudományos Gyűjtemény Szerzőinek Egyesületében az orvostudományt Forgó György (1787—1835), Hahnemann iskolájának híve képviseli, később pedig az ugyancsak homeopata elkötelezettségű Almási Balogh Pál (1794—1864), aki 1825-ben, német útja során személyesen is felkereste Hahnemannt, s azt követően a homeopata gyógyászat hazai népszerűsítőinek egyike, 1846—47-ben a Hasonszenvi Egylet jegyzője. Az orvostudomány képviselőinek homeopata elkötelezettsége azonban nem nyomta rá bélyegét a lap hasábjain megjelent publikációkra. 5 OSZK Kézirattár: Folio Hungarica 4. ld. 2-es számú jegyzet.
