Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)

TANULMÁNYOK - ESSAYS - Pisztora, Ferenc: A „No-restraint” és az „Open-door” irányelveinek megvalósítási kísérletei és értékelése a hazai pszichiátriában

szinte belefulladt a medicinákba '! Pinel sejtelmesen mondja, hogy nem annyira a gyógyszerelés gyakoriságában, hanem azon mélyen átgondolt művészetben rejlik az orvos ereje, hogy tudja mit, mikor és kinél alkalmazzon."

84 Epstein L. is arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmegyógyászatban a múlt század végén egyre nagyobb számban és változatosságban alkalmazott altató- és csillapítószerek lehúzták ugyan az elmebetegek kezéről a kény szerzubbonyt, de rászabadították azt az egész idegrendszerükre. Vagyis, a korlátozás, ha más formában is — ti. ,,kémiai-restraint" alapjában — de változatlanul fennmaradt.

85 A másik végletnek, ti. a gyógyszerek mellőzésének két fő oka volt. Egyfelől a ,,vegyi-restraint" ellen kívántak protestálni egyesek olymódon, hogy tüntetően mellőzték azok használatát. Velük kapcsolatban írta Salgó J. : , ,Ami a gyógykezelést illeti, abban én nem látok virtust, ha az orvos gyógyszert nem ad; adjunk gyógyszert olyant, amitől hasznot várunk, gondolkodás nélkül persze ezt alkalmazni nem szabad, az nem orvosi eljárás."

86 Hasonlóképpen nyilatkozott Lechner K. 1902-ben tartott előadásában: ,,... a gyógyszerek adagolásától, a hírhedt vegyi kényszertől sem szabad visszariadnunk, ha általa a beteg érdekeit védjük meg... s bár az altatószerek adását minimumra szorítjuk, azokat egészen mégsem nélkülözhetjük... Elkülönítés, narcoticum, — ma divatos fürdők és pakolások — megszorítottan jó, ha alkalmaztatnak... '

187 Másfelől az adott tudománytörténeti korszak terápiás lehetőségeit használó elmeorvosok azzal is tisztában voltak, hogy a rendelkezésükre álló akkori farmakonok legfeljebb csak tünetmódosító hatást gyakoroltak a pszichózisokra, de azokat mélyrehatóan befolyásolni — netán gyógyítani — nem voltak képesek. „Az elmebetegségnek specifikus gyógyszere nincsen... az elmebántalmat magát gyógyszerek adagolása által gyógyítani úgy sem lehet... a gyógyszerek tisztán csak az elmebántalommal járó, s esetleg életveszélyt okozható tünetek fékezésére, mintegy ártalmatlanná tételére alkalmasak" — írta Oláh G.

88 Mindebből kifolyólag — szintén Oláh G. 1903-as helyzetértékelése szerint — ,,. ..a gyógyszeres beavatkozás a pszichózisok orvoslásánál talán nem egészen megérdemelten, napjainkban mindinkább háttérbe szorul egyéb gyógytényezők alkalmazása mellett. A modern és legmodernebb készítmények tolakodó sokfélesége inkább a gyógyszeripar versenyének, mini az elmeorvosi szükségletnek és érdeklődésnek rovására írható."

89 Epstein L. is 1907-ben — akkor még mint a nagyszebeni állami elmegyógyintézet igazgatója — a gyógyszerekkel szemben az egyéb újabb terápiás eljárások hatékonyságát dicsérte: betegnek ágyba fektetésével, esetleg tartós fürdőbe való helyezésével az esetek túlnyomó számában nagyobb izgalmakat meg lehet előzni és a már meglévőket csillapítani. Es e csillapító hatás oly eredményes, hogy szorosabb értelemben vett altató és csillapító szereknek adagolása csak igen kis mértékben válik szükségessé. A nagyszebeni intézetben pl. amely pedig mint régi intézet és még inkább állandó zsúfoltságánál fogva is nem büszkélkedhetik eszményi helyi viszonyokkal, napok múlnak el anélkül, hogy bármiféle narcoticumot vagy sedativumot adnánk, és ha adunk is, a napi összmennyiség 3-5 grammnál többet alig tesz ki, ami négyszáz fő átlagos betegszámnál bizonyára nem sok, mint ahogy nem sok, ha a múlt év folyamán összesen csak 6 morphium — és 6 hyoscininjectiót alkalmaztunk. '

190 Szinte a napjainkban sem ismeretlen „szomatoterápia" (ES, Inzulin- és Pharmako), kontra „pszicho- és szocioterápia" vitáját idézik fel e kor hasonló értelmű szenvedélyes disputái, s mindezt összefüggésben a ,,No-restraint" alkalmazhatóságának az előfeltételével és mikéntjével. 84 Oláh i. m. 1903a, ibid. 85 Epstein i. m. 1907, 47 pp 800 86 Salgó i. m. 1903, pp 127-128. 87 Lechner K., ,,Az elmebetegkezelés újabb elvei" Az 1902. évi október 26-án és 27-én Budapesten tartott Második Országos Elmeorvosi értekezlet Munkálatai (Budapest 1903), pp 106—121 88 Oláh i. m. 1889, pp 1—125 89 Oláh i. m. 1903a, pp 1-197 90 Epstein i. m. 1907, p. 800