Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Pisztora, Ferenc: A „No-restraint” és az „Open-door” irányelveinek megvalósítási kísérletei és értékelése a hazai pszichiátriában
VI. Végül hatodszor arról is szólani kell, miként vélekedtek elődeink a tekintetben, hogy kinek nem való a ,, No-restraint "? Mert természetesen ilyenek is voltak. A kor vezető pszichiáterei (Moravcsik E. E., 91 Nyirő Gy., 92 Oláh G., 93 stb.) ugyanis elég hamar rájöttek arra, hogy az a liberális terápiás rezsim, amelyet az elmebetegek jelentős hányadánál sikerrel vezettek be, a deviánsok különböző kategóriáinak az eseteiben — akik már akkor sem voltak ismeretlenek az elmeosztályokon — nem alkalmazható, sőt annak az adaptálása nem is célszerű. Ennek megfelelően nem mellőzhető — éppen a pszichiátriai szemlélet teljességének, azaz komplex jellegének és a terápiás attitűdök sokféleségének kellő kidomborítása, valamint bemutatása végett —, hogy ne ejtsünk szót a Monarchia és a két világháború közötti időszakban jelenkező, s a „Norestraint "elv mintegy antitéziseként mutatkozó azon koncepcióról is, amely a gyógyításban-nevelésben az üdvös szigor — s ha kell, a korlátozás fontosságát és szükségességét hangsúlyozta. Kiket soroltak e korszak pszichiáterei ezen deviáns kategóriákba? Oláh G 94 szerint mindenekelőtt azok a rovott életű elmegyengék — többnyire imbecillek — tartoznak ide, akiknél a kriminalisztikus és a kóros hajlamok egymással interferálnak, s ennek következtében valóságos rémei az elmegyógyintézeteknek. Salgó J. 95 úgy véli, hogy az ilyen egyénekbői többé szociális egyén már nem lesz, s ezért szerencsésnek tartja egyik intézetből a másikba való vándorlásukat, mivel, míg az új intézmény összes csínját-bínját ki nem ismerik, nyugodtan viselkednek, s csak azután kezdenek el garázdálkodni. Moravcsik E. E. 96 ide tartozónak tekinti még azokat a sokszor testileg is stigmatizált, különféle szervi és szellemi rendellenességekben szenvedő, vagy csekélyebb szellemi értékű egyéneket (pl. elmegyengék, hisztériások, epilepsziások, neuraszthéniások, agysérülést elszenvedettek, degeneráltak stb.), akik jóllehet nem elmebetegek, de az épelméjűek gondolkozásával, erkölcsi érzékével, cselekvési szabadságával szemben mindenesetre fogyatkozást, csökkent ellenálló képességet mutatnak. Éppen ezért, ha bűncselekményt követtek el, rendszerint korlátolt, vagy csökkent beszámítású képességúeknek ítéltetnek. Mármost Moravcsik E. E. szerint az ellentmondás ott van, hogy e „többnyire békétlen, csendzavaró, konspiráló, demoralizáló hatású elemek" számára a közönséges elmegyógyító intézetek liberálisabb elvek szerint vezetett, enyhébb rezsimé kevés, ugyanakkor a letartóztatási intézetek szigorúbb fegyelme, ami — sokszor éppen fokozott ingerlékenységüknél, sérülékenyebb idegrendszerüknél fogva — mesterséges izgatottságot válthat ki náluk, meg sok. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy pontosan ezeknek az egyedeknek hosszabb időre szükséges az elkülönítésük, mivel az épelméjűekkel szemben bűnözési hajlamuk sok esetben előre konstatálható. Elkülönítésük célja kettős: egyrészt megvédeni őket a társadalom százféle káros hatása ellen, másrészt megvédeni a társadalmat preventive tőlük, mégpedig olymódon, hogy elsősorban a társadalom biztonságának megóvása érdekében — vagyis elsősorban nem büntetési célzattal — addig volnának zárt intézetben tarthatók, míg közveszélyességük megszűnésére kellő garancia nem szereztetik. Salgó J. még erőteljesebben fogalmazza meg a követelményt, amidőn így ír: , egy modernebb társadalom is követheti azt a meggyőződését, hogy ilyen abnormis szellemi fejlődésű egyénekre, akik nem gyógykezelhetők, sem nem büntethetők, a társadalomban szükség és hely 91 Moravcsik E. E.: ,,A bűncselekményt elkövetett elmebetegek fegyencek elhelyezéséről." Ügyvédek Lapja, 1895 12., p. 3; Moravcsik E. E., ,,A korlátolt beszámítási képességű és megrögzött iszákos bűntettesek elhelyezésének kérdése." Elme- és Idegkórtan (szerk., Babarczci Schwartzer Ottó és Moravcsik Ernő Emil), II. kötet, (Budapest 1905), pp 163—171; Moravcsik E. E., ,,A pszichiátria fejlődése hazánkban az utolsó 50 év alatt." Orwsi Hetilap, 1906 1., p. 38. 92 Nyírő Gy., „Tapasztalatok a Budapest-Magdolnavárosi [Angyalföldi] M. Kir. Állami Elme- és Ideggyógyintézet egy évi vezetésével kapcsolatosan." Népegészségügy, 1938 21., p. 1010; Nyírő Gy., „Elmebetegügyi törvénytervezet alapvonalai." Magyar Kórház,) 1942 8., p. 218. 93 Oláh „Rovott életű elmegyengék tébolydai ápoltatásának időtartamáról." Orvosi Hetilap 1898, 1 pp. 23; „Egy legújabb elmeügyi törvény és egy magyar elmeügyi törvénytervezet." Népegészségügy 1929, 1—2 p. 65 94 Oláh i. m. 1898. p. 23 95 Salgó J., „Milyen intézkedések szükségesek a csökkent beszámítású és iszákos egyénekkel szemben?" Magvar jogászegylete Értekezések, XXXII. kötet (Budapest 1905) 252., pp 3—28.
