Varga Benedek szerk.: Orvostörténeti közlemények 145-146. (Budapest, 1994)
TANULMÁNYOK - ESSAYS - Pisztora, Ferenc: A „No-restraint” és az „Open-door” irányelveinek megvalósítási kísérletei és értékelése a hazai pszichiátriában
zet volt. Működéséről a honi szakirodalomban Horánszky N. és Pisztora F. 53 számoltak be részletesen. Epstein L. egy tanulmányában 54 vitatja a szabad kezelés hazai bevezetésének megvalósítói prioritását. Tévesnek tartja Fabinyi R. főorvosnak az 1922. június 5-i, a lipótmezei intézet fél évszázados fennnállásának jubileuma alkalmából rendezett díszülésen tartott előadásában elhangzott azon állítását, mely szerint Magyarországon 1905-ben Konrád J. és Pándy K. kezdeményezte volna a szabad kezelést. O maga ugyanis már 1897-ben, a magyar orvosok és természetvizsgálók trencséni vándorgyűlésén megemlékezett a szabad kezelés előnyeiről. Ezenkívül Niedermann Gy. ,,.. .aki minden haladást elősegített, példát adott, mint első az országban, az elmebetegek szabad kezelésére" — írja Epstein L. 55 S való igaz, már a Gyógyászat 1875. évfolyama 11. számában arról olvashatunk, hogy Niedermann Gy. felteszi a kérdést, hogy mi jobb, kényszert alkalmazni az őrjöngőknél, vagy kényszer nélkül gyógyítani? A gyakorlatban ő úgy oldotta meg a kérdést, hogy három évig kényszereszközök felhasználásával gyógyított, majd újra három évig kényszer nélkül. Míg az első esetben betegei 17%-a javult, a másodikban 20%-uk. Ez az egyik előnye a kényszer nélküli gyógyításnak. A másik, el nem hanyagolható haszon az, hogy a hozzátartozók az ilyen intézetbe nem irtóznak beadni szerencsétlen családtagjaikat. 56 A külföldi tapasztalatok szerint további nyereség még, hogy a betegek nyugodtabbak lettek, s a gyógyulások is nagyobb százalékban történtek. 57 Niedermann Gy. miután az intézmény második igazgatójaként 1884-ben átvette a lipótmezei tébolyda vezetését, rögvest megszüntette a kényszerzubbony használatát, s annak alkalmazását végleg betiltotta. Majd 1896-ban, külföldi tanulmányútjának tapasztalatai nyomán a kezelés egészen új hazai formájaként az izgatott betegek lecsillapítására bevezette az ún. ,,agy- vagy fektető kezelést ' \ amelyet csupán addig volt szabad alkalmazni, amíg a beteg teljesen meg nem nyugodott. A ,,No-restraint" programjának van azonban egy tágabb és korszerűbb értelmezése is. Miként a restraint" átfogóbb jelentéstartalmába a kényszerítés és a korlátozás valamennyi formája beletartozik, a fizikai mozgáskorlátozástól és a testi, étkezési és alvási szükségletek megkurtításától a térben való szabad közlekedés redukálásán keresztül a magasabb szellemi tevékenységek behatárolásáig, s a személyi szabadság korlátozásáig, úgy a ,,No-restraint" kiszélesített tervezetében is helye kell, hogy legyen mindennek, csak természetesen ellenkező előjellel. Vagyis ennek az új szellemű rezsimnek tükröződnie kell a pszichiátriai terápia és a betegápolás milyenségében, 58 a pszichiátriai betegellátás és intézmény52 Horánszky N., ,,Schwartzer Ferenc és Schwartzer Ottó jelentősége a magyar pszichiátria történetében" Communicationes ex Bibliotheca Históriáé Medicae Hungarica, 1959 15—16., pp 81—108 53 Pisztora F., „Szociálpszichiátriai szempontok Schwartzer Ferenc és Babarczi Schwartzer Ottó terápiás gyakorlatában, valamint törvényszéki és közigazgatási elmekórtani munkásságában (II. rész)" Ideggyógyászati Szemle, 1980 5., p. 233; valamint Pisztora F., „Szociálpszichiátriai szempontok Schwartzer Ferenc és Babarczi Schwartzer Ottó etiopatogenetikai szemléletében, összefüggésben a XIX. század és a Monarchia időszakának hazai társadalmi életével és eszmevilágával. (I. rész) Ideggyógyászati Szemle, (1980) 4 p. 177 54 Epstein L., ,,A lipótmezei állami elmegyógyintézet szerepe a magyar elmegyógyászat fejlődésében" Gyógyászat, 1922 27., p. 399; 28, p. 417. 55 Epstein i. m. 1922 ibid. 56 Niedermann Gy., ,,Az elmebetegek kényszernélküli kezelése." Gyógyászat, 1875. 11, p. 167 57 Bolyó K., „Utazási napló-töredékek" Gyógyászat. 1862 48., p. 986. 58 Epstein i. m. 1907 47., p. 800; Hollós i. m. 1914 7, p. 102; Oláh G„ Az elmebetegápolás, különös tekintettel Magyarország elmebetegügyére (Budapest 1889), pp 1—125; Oláh 1903b, pp 121—127; Oláh 1903a, pp 1-197; Oláh i. m. 1914 pp 3—5; Pisztora F„ „A szkizofrénia és a paranoid kórformák gyógyítási kísérletei a Monarchia korabeli Magyarország különféle pszichiátriai intézményeiben" Orvostörténeti Közlemények, vol. XXVI (1980), p. 4, és 53.; Pisztora F, „A 120 éves lipótmezei elmegyógyintézet szerepe és jelentősége a magyar pszichiátria történetében" Ideggyógyászati Szemle. 1989 3, p. 97.; Feketék, „Intézetünk megalapítása és működése 1900-ig" Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet 100 éve (Szerkesztette: Dr. Dr. Böszörményi Zoltán) (Budapest 1958) pp 67—82; Szirtes Gy., „Lipótmező fejlődése 1900—1945 között" Az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet 100 éve (Szerkesztette: Dr. Dr. Böszörményi Zoltán) (Budapest 1958) pp 83—96.
